Szinérváralja, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1906-09-18 / 38. szám

\ (2) 1906. Szeptember 18 SZINÉRVARALJA de mégis észretért főnemes, akik azt hiszik, hogy a jóllét elvesztése után már csak az élettel való leszámolás következhet. A daliás arisztokrata, a volt lovassági had­nagy, amikor már utolsó fillérét elverte, tuda­tára ébredt annak, hogy az igazi élet mégse állhat örökös dáridóból és abból, hogy a pénzt kiadja, mielőtt megkereste volna. Ez a feleszmé- lés minden ilyen esetben sablonszerű, de követ­kezményeképpen csak a kései bánat, nem pedig a helyzet természetes szanálása áll he. A mi hősünknek azonban volt elég bátorsága, hogy megmutassa, hogy igy is meg tud állani a lábán. Elhatározta, hogy ezentúl dolgozni fog Nagy el­határozás egy a tunya életmódhoz szokott ember- i tői és kivitele abba a nagy nehézségbe ütközik, hogy a lefokozott tiszt nem jut egykönnyen csak félig-meddig megfelelő, tanult embernek való állásba. Nemsoká tétovázott azonban; amikor már szilárdan eltökélte, hogy ezentúl dolgozni fog, megragadta a dolgot az üstökénél s beállt egy német vasúti állomáson — szénrakodómun­kásnak. Szerényen hordozza a szenet kora reggel­től késő estig, csekély napszámért, melyből tisztességesen fentartja magát. Becsületesen vezekel tehát egykori könnyel­műségéért és bizonyára rászolgál arra, hogy tiszteljék ezért. De mit szólnak ehhez a főúri rokonok, a I régi barátok, mindazok, kik a jó időkből isme­rik ? Mit szólnak ! — Megszólják ! Nem volna léha ez a társadalom, ha görcsö­sen, konzervatív nem ragaszkodnék a maga alkotta hamis formai törvényekhez, melyek, óh de sokszor, még a lehetőség rovására is — csak követelni, de a tisztes munkának az elismerést minden körülmény közt megadni nem tudják. Hogy azonban a valódi férfiúnak a társa­dalom félszeg bírálatától visszariadnia nem sza­bad, megmutatja a fent leirt eset, mely azt a nagybecsű tanulságot nyújtja, azt a régi“ igazsá­got erősiti meg, hogy bárki bármit is mondjon: A munka sohasem szégyen! Krónika a hétről. * — Fővárosi levél. — (Kiegyezés Ausztriával. — A kassai negyvennyolcas ünnep. — Az orosz vérfürdő. — Magára gyújtotta a házát. — Agyonlőtt törvénytáré. A Hurnbert-család sza­badulása.) Az Ausztriával újból megkötendő kiegyezés tárgyában Beck báró osztrák miniszterelnök e héten egy napot töltött Budapesten s ezt az időt arra fordította, hogy Wekerle miniszterelnökkel a kiegyezési tárgyalás kérdését tüzetesen meg­beszélje. Beck báró az osztrák reichsratban tudva­levőleg kijelentette, hogy a régi Széli — Körber- féle kiegyezést nem fogadhatja el a most kö­tendő kiegyezés alapjául, hanem ragaszkodik ahhoz, hogy a kiegyezési ügyek egész komple- zuma uj megvitatás tárgyává tétessék. Ezt az álláspontját a Wekerlével folytatott megbeszé­lésnél is fentartotta. Hírlik azonban, hogy We­kerle ebbe nem ment bele és igy több, mint valószínű, hogy a kiegyezési kérdés újabb bo­nyodalmak elé állíttatott. Kassán vasárnap leleplezték az 1848-as honvédek emlékére emelt szobrot, ügy a szobor leleplezése, mint az utána következett lakoma alkalmával fontos politikai beszédeket hallottunk, melyek közül különösen Justh Gyula képviselő- házi elnök és Bolgár Ferenc államtitkár beszédei tarthatnak igényt fokozott érdeklődésre. Az ün­nepély nevezetes momentuma az volt, hogy felsőbb jóváhagyással nemcsak a honvédbeli, hanem a közös hadseregbeli lisztek is reszt­vettek benne. Oroszországban patakokban folyik az em­ber vér. Már szinte elfásultunk az onnan jövő hírek szenzációiban, melyekbe csak a tömeg­mészárlások tudnak még némi változatosságot keverni. A nagy, a borzalmas vérfürdők kelte­nek még a szokottnál kissé nagyobb feltűnést. A lefolyt napok szolgáltak ilyen embertelen vérengzési eseménynyel A kisenevi, a homeli, a bjelosztoki állatiasságok eltörpülnek a Szied- lecben rendezett pogrom mellett. Ötszáz halott és sebesült zsidó borítja a mindössze 28000 lakót számláló községet. De az emberirtásnak olt - és egész Oroszországban — azért még nincsen vége. Szüntelenül tovább folyik az, hogy annál drágább legyen ára a szabadságnak, mely előbb-utóbb mégis csak győzelemre fog jutni ebben az agvoncsigázott, halálig sanyargatott országban. Borzalmas módon emésztette el magát a fővárosban egy különc budapesti ügyvéd, Heut- haler József, ki évek óta megiiasonlásban élt az emberekkel. Hétfőre virradó reggel a saját házában levő hálószobájában vértócsa közepén, holtan találták, kezében egy hosszú késsel, mely- lyel a baloldali oldalbordák között szivét szúrta keresztül. Könyvtárszobája pedig lángokban ál­lott. Magára gyújtotta a házát, hogy a halál annál biztosabban következzék be. Valószínűleg pillanatnyi elmezavarban követte el végzetes tettét. Gömör-Sziden f. hó 9-én szenzációs eset történt. E napon volt ott a búcsú, a búcsú után pedig nagy ivás. Az emberek garázdálkodtak és a jelenlevő két csendőr nem volt képes a ren­det fentartani. Este értesítették Barabás János törvénybirót, hogy fiát a csendőrök ütik. A törvénybiró fokossal és revolverrel felfegyver­kezve nekirontott a csendőröknek, mire az egyik közülök lelőtte őt. Valóságos csata fejlődött ki ezután, melynek csak a reggel felé Ajnácskőről, Fülekről és Losoncról rekvirált csendőrség vet­hetett végett. A nagy Teréz és hozzátartozói ismét sza­badlábon vannak. A francia igazságügyminiszter elengedte nekik a hátralevő büntetést. Humbert Teréz a rennesi női fogházban, férje, Humbert Frigyes pedig a vonarsi fogházban volt elzárva. Itt példásan viselték magukat, de nem ez, ha­nem az asszony súlyos betegsége volt a főok, amiért büntetésük hátralevő részét elengedték. Humbert Terézen sürgősen kell végrehajtani egy nehéz és veszedelmes orvosi műtétet. Cin­kostársai, Roumain és Emil Daurignac, akik kisebb büntetéseket kaptak, már régen kisza­badullak. HÍREK. A püspök felszentelése, mint már egészen bizonyos, szeptember 30-án, Egerben lesz. Az uj főpásztor ennek megtörténte után rövid idő alatt elfoglalja Szalmáron székét. A napokban dr. Boromissza Tivadar, óbecsei ügyvéd, a püs­pök unokaöcscse és vele együtt unokahuga Szatmáron jártak és olt minden irányban tá­jékozódást és körültekintést szereztek. Kinevezés. A szatmári kir. törvényszék elnöke Illés Istvánt a szinérváraljai járásbíróság mellé hites tolmácsul nevezte ki. — Eresszen bennünket! — parancsoltam merészen a férfinak. Az felvetette fejét s öklét emelte a levegőbe. Irén ijedten sikoltott fel. Kerülnöm kell az össze­tűzést a leány miatt, gondoltam. Ezzel csak mindkettőnknek árthatnék. Aztán eszembe jutott valami. — Nézze barátom, itt van magának egy pár korona pálinkára . . . A gazember szó nélkül zsebre telte, de egy lépést sem mozdult a helyéből. — A leány kell! Azt pedig nem kapod meg, mig én itt vagyok, feleltem nyugodtan. Erre a férfi erőszakosan megfogta Irén karját s maga felé húzta. Velőtrázó sikoltás hallatszott a leány ajkáról, mely kísértetiesen hangzott a csendes éjben. Abban a pillanatban két öklöm magasra összefogva teljes erőmből sújtottam a csavargó fejére. A nem várt hatalmas üléstől hátratántoro- dott és futni kezdett. Messziről kiáltott csak vissza egyes szavakat, melyeket daczára — az iró noturalista voltára — sem lehet papírra vetni. Megkönyebbülten lélegzetlem fel, de egy­úttal majdnem kővé meredtem. A leányka ott feküdt mozdulatlanul a fűben. — Az ijedtségtől elájult szegényke, — mondtam magamnak halkan. Két karom közé fogtam kis testét s meg­indultam villájuk felé. Pár perc alatt kiértem az útra, melyet egy gázlámpa fénye világított gyen­gén. Valósággal megborzadtam, Irén arca halál­sápadt volt, szemei meredten néztek a levegőbe. így csak a holtak tudnak tekinteni! Egész izemben reszketve tartottam fejem a leányka szive fölé. Nem dobogott ... Az életnek .már nyoma sem volt. Egy hidegülő holttesteit fogtam karjaim között. Az ijedtség megölte szegénykét. Magamon kívül voltam Lefektetem szépen a fűbe s könnyeimmel áztattam szép arcát. Imád­koztam, könyörögtem s átkozódtam vegyest. Órák teltek igy el, mig egyszerre csak észre vettem, hogy ott állok, karomban a holttestei a ház előtt s úgy várom a bebocsátást. Hogy áll­jak én most a szerető szülők elé a leányka holttetemével? Hogy mondjam el nekik e nagy csapást? Hogy mondjam el, hogy e gyengéd leánykát egy szó ölte meg ? Egy vadállali szó . . . * * * A ki mesélte ezt nekem, becsületszavát adta hogy a nagy főváros ligetjében történt ez a hihetetlen történet. 38. szám. Egyházmegyei gyűlés. A nagybányai ev. ref. egyházmegye ez évi rendes közgyűlését folyó hó 27-én d, e. 9 órától kezdődőleg Szinérvár- alján tartja meg Széli György esperes és a beiktatandó uj gondnok, Helmecy József elnök­lete alatt. Esküvő. Csiktapolcai Lázár Miklós Csikta- polczáról eljegyezte aranyitkai Svaiczer Boriskát Tusnádon. Egy szerkesztőségből. Csomay Győző szer­kesztő a »Szatmárnémeti« szerkesztőségéből kilépett. Egyben Dénes Sándor ügyvédjelölt, mint belmunkatárs lépett a lap kötelékébe. Uj állami iskolák. A folyó évben várme­gyénkben a következő községben épültek és nyittattak meg állami iskolák u. m. Domahidán, Hagymásláposon, Hosszufaluban, Hiripen, Lac- faluban, Lippón, Nagynyiresen, Oláhgyürüsön, Sikárlón és Somkutpatakán. Elütötte a vonat. E hó 7-én reggel, a Mi- kolától Halmi felé haladó személyvonat a Túr hidján elütötte a jobb sorsra érdemes Fehér Zoltán tapolcai illetőségű volt segédjegyzőt, ki nyomban meghalt. A vizsgálat ez ügyben megindult. Mikor soroznak? Jekkelfalussy Lajos hon­védelmi miniszter rendeletet bocsátott ki az 1885. évben született hadkötelesek sorozására vonatkozólag, mely szerint az 1906. évi rendes ujoncjulalék sorozást október hó 10-től novem­ber hó 30-áig kell megtartani az összes törvény- hatóságoknak. Érdekes röpirat. Rendkívül érdekes és figyelemreméltó röpirat jelent meg a napokban Budapesten, Tali Ferenc Lajos tollából »Né­hány szó a magyar nemzeti állam kiépítéséről és a nemzetiségi kérdés megoldásáról« cim alatt. A szerző eleven tollal irt munkájában i tt­ot t kíméletlen, de mindég jóakaró hangon veti szemünkre nemzeti hibáinkat s azt sürgeti, hogy Magyarországot mielőbb iparállamá kell tenni, mert csak igy lehet nagy, szabad és független. A röpirat második része a nemzetiségi kérdé­sek megoldásával foglalkozik s annak barátsá­gos rendezésére uj és figyelemreméltó módo­zatokat ajánl a képviselőház figyelmébe. A rö­pirat minden könyvkereskedésben kapható. Ára 30 fillér. Országos vásárok. A folyó szeptember hó­napban a következő helyeken lesznek: Bikszá- don 19-én, Csengerben 29-én, Dengelegen 17-én Fehérgyarmaton szept. 29. hetének hétfőjén. Jánkón szept. 2-ik csütörtökén, Krasznabélte- ken 28-án, Mátészalkán 29-ike hetének héttőjén, Nagykárolyban 10-a hetének hétfőjén, Nagy- majtéuyban 18-án, Szatmáron 29-e hetének kedd és szerdáján. A kunyhó halottja. Kohár István sugatagi lakos, az épülő felsőbánya-mármarosi utón al­kalmazva volt ács, 26 éves, f. hó 13-án estefelé kunyhót készített magának a Gyurka-ház táján, ott akarván az éjszakát tölteni ötöd magával. A földdel borított tető azonban, miután a nagy eső föláztatta, nem bírta el a terhet, a fedél besza­kadt, az egész kunyhó összeomlott s Kohárt szétzúzott fejjel maga alá temette. Egyik társa a kunyhó mellett volt tűzbe sodortatván, mind­két keze összeégett, más társa, ki legközelebb feküdt a kijárathoz, megmenekült, aki aztán többi három társát mentette ki. Szept. 14-én reggel még Kohárt élve hozták be Felsőbányára, de nemsokára kiszenvedett. A város rendőr­kapitánya a nyomozások és előleges vizsgálatok mégtétele végett 14-én d. u. a helyszínén ki­szállott. Sorsjegyek húzásának elhalasztása. A nagy­bányai g. kath. templom építési sorsjegy ek hú­zását f. évi szept. 15-ről, pénzügyminiszteri engedélylyel jövő év szept. 15-re halasztották el. Csatornázás. A viz nemcsak a tápláló anyag­nak, melyet az emberek és állatok naponként magukhoz vesznek, egyik fő alkotó része, ha­nem testünk, élelmi szereink és ama tárgyiak, melyek szükségességét a mindennapi élet meg­kívánja — tisztántartására elkerülhetetlenül szük­séges- Ebből látható, hogy a tiszta, egészséges víznek mily fontos szerepe van a népesség tisztaságának és egészségének előmozdítására, de kétséget kizárólag látható az is, hogy jóté­kony hatása teljes mérvben csak akkor érvé­nyesülhet, ha bőségesen bevezetett és elhasznált viz a leggyorsabban és legczélszerübben elve­zettetik. A városok és községek mai állapotá­ban a szenyvizeket az udvarokban gödrökben gyűjtik össze, hogy az ülepedésre képes anya­gok annak fenekére- szánjanak, a viz pedig az udvaron át csatornán keresztül, vagy az ut kö­zepén, vagy az ut mindkét szélén levő folyó­kában a városon keresztül vezetve, valamely folyó, vagy patakba ömlik, vagy pedig teljesen elpárolog. A szenyvizek azonban rothadásra képes szerves anyagokat tartalmaznak, melyeket vagy feloldanak, vagy rothadásukat elősegítik

Next

/
Thumbnails
Contents