Szinérváralja, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1906-01-23 / 4. szám

(2) 1906. Január 23. 4 szám S ZINÉRVÁRALJA az esetben is, ha a természet könyörtelenül kö­vetelő enyésző jogát a magunk részére meg is tagadhatnék, feltétlenül odavész, aminek örök­létéről a hazafiaknak nemzedékről-nemzedékre gondoskodni legszentebb kötelességük: a magyar Géniusz. Lám, a közéletben minő lélekemelőén buzdul fel hazafias lelkesedésünk Szabad-e róla megfeledkeznünk, a mikor nehány órára felszabadulva, a nyomasztó gondoktól, fesztelenül vigadunk? Ne mondjuk, hogy zárkózzunk el egészen a külföldi mintáktól. Elvégre is, még a legszebb tánc is, ha váltakozás nélkül járják, a legszen­vedélyesebb táncost is elpártoltathatná Terpsy- chore híveinek köreiből és a mulatságot unal­massá, tehát feleslegessé lehetné. De azt már igenis meg lehet követelni a hazafias magyar ifjúságtól, hogy sűrűbben, hivebben hódoljon a magyar táncnak s ne csináljon belőle bécsi valcert. Az osztrák befolyást amúgy is eléggé ke- i servesen sinylük meg a közélet minden ágában, legalább a mulatságunkban ne engedjünk neki helyet. Itt a farsang! Dobjuk félre a gondokat s örüijüuk neki este és éjjel, hiszen a farsang is, ha úgy vesszük, a szeretet ünnepe, amikor az ember örül az embernek és vele társulva élvezi az életnek oly szűkén mért örömeit. Bíz­zunk a gondviselésben, mely megpróbáltatások­nak ugyan gyakran teszi ki a magyart, de őt el nem hagyja sohasem. De legyünk aztán magyarok is minden­koron, akár küzdünk, akár mulatunk. Mert a magyarságunk az a pajzs, melyről minden el­lenséges nyíl lepattan, anélkül, hogy kárt tehetne bennünk. Prévost Henrik operaénekesről egy fővá­rosi napilap zenekritikusa azt irta, hogy hami­san énekelt. Az érzékeny operaénekes mélyen megsértődött ezen s — nem különös? — pro- vokáltalta a zenereferenst, aki segédei utján az elégtételadást megtagadta, amennyiben kritiká­jában szabad véleményének adott kifejezést, amin nem szabad egy operaénekesnek felbő­szülnie. Nagy szenzációja volt a hétnek, hogy rá­jöttek arra, hogy a nagy hazafiságáról, hires jó­szívűségéről ösmeretes agg kassai püspök, Bu- bics Zsigmond nagy értéket képviselő műkin­cseinek java egyszerűen ügyes hamisítvány. Szigorú vizsgálat folyik most ebben az ügyben, a mely kellemetlen annyiból is, hogy a jóságos lelkipásztornak meg kellett tudnia azC hogy azok a drága pénzen megvásárolt műkincsek — vajmi keveset érnek. A püspök egyébként jogtanácsosa utján már bűnvádi följelentést tett a régiségke­reskedők ellen, akik tisztára becsapták Bubicsot. A békeakciónak még nincs vége, — de kezdete sincs. Hol folynak a tárgyalások, hol megszakadnak. Legutóbb Lukács Lász­lót Wekerle Sándor váltotta fel, aki szin­tén nem nagy sikerrel járt el. léhát még mindig minden a régi. Se előre, se hátra nem megyünk, holott újólag közeledünk a parlament megnyitási napja felé. Talán addig mégis törté­nik valami, vagy — a mi még valószínűbb — semmi. E héten ismét néhány főispánt iktattak be fényes csendőri és katonai segédlet mellett, a közönség nagyon lanyha érdeklődésével. De azért elég simán folytak le az installációk, amik annak tulajdoníthatók, hogy a polgárság már ebben sem talál semmi különösebb vonzerőt. Krónika a hétről. — Fővárosi levél — (A »szép asszony« férje. — Maróezy Géza Amerikában. — A sértve érzett operaénekes. —Hamis műkincsek.— A békeakció. — Több beiktatás. — Kegyelmet kapott borhamisító. — (A szegedi installáció. — A debreceni eset epilógusa. — Bíró Lajos utazása. — Haladó-affér.) Hírhedtté lett évekkel ezelőtt több váltó- hamisitási esetből kifolyólag Brunkala Lászlóné, a csodaszép asszony neve. Az akkori bünper foglalkoztatta az egész világot s a szép asszonyt bűnösnek találván a bíróság, elítélte. Brunkala Lászlóné a büntetést elkerülendő, Amerikába szökött s azóta nyoma veszett. A neve úgy ke­rült ismét felszínre, hogy a férje, aki tekintélyes, jó hirü ügyvéd volt akkoriban, öngyilkosságot követett el a napokban. A szép, de veszedelmes asszony tette tönkre jeljesen a jobb sorsra ér­demes Brunkala Lászlót, kit a sok csalódás, ke­serűség koldusbotra juttatott, úgy, hogy az utóbbi esztendőkben kegyelemkenyéren éldegélt, mig végre az élettől megválni akart. Súlyosan meg­sebesülve fekszik most a Rókusbán. Világhírű sakkmesterünk, Maróezy Géza Amerikába vitorlázott, hogy erejét összemérje a sakkjáték világmatadorjával, Lasker Emánuel dr-ral. Sakk-körökben óriási érdeklődéssel te­kintenek e mérkőzés elé, mely eldönteni van hivatva, hogy a sakk-bajnokok közül vájjon kit illet meg az elsőség jelenkorunkban. Kegyelmet kapott egy olyan ember, aki a magyar bor világhírnevét úgyszólván tönkresi- lányitotta. Engel Mihály, pécsi borhamisítóról van szó, aki nagyban űzte üzelmeit, úgyhogy jogerős bírói Ítélettel egy havi fogházra és 200,000 korona pénzbírságra ítélték. A büntetés elől Engel megszökött. Azóta kilenc esztendő múlt el. Változtak az idők s a borhamisító ke­gyelmet kapott. Megtörtént a szegedi beiktatás is, a melyre nagy katonai apparátus vonult ki, A főispán­ban kárt nem tehettek, mert többszörösen kö­rülfogták a csendőrök és a katonák. A nép ha­ragja tehát a kirendeltség ellen fordult, a minek következménye lett, hagy sortüzel adtak s töb­ben megsérültek. A tömeg azután egy lap szer­kesztősége ellen fordult, hol zúzott, rombolt, tört. Majd egyesek lakása előtt is tüntettek. Debre­cenben minden csendes. Nyilvánvalóan a kor­mánybiztos is visszatér majd a fővárosba. An­nál nagyobb nyugalom állott be Debrecenben, mert mindannyiuk legnagyobb megelégedésére — az összes letartóztattakat egynek kivételével — szabadon bocsátották. így aztán a kedélyek teljesen lecsillapultak, legalább egyelőre, mert hire ment, hogy Kovács Gusztáv főispán mihelyt fölépül — Debrecenbe óhajt látogatni. Biró Lajos a világhírű magyar természet­tudós, a ki csak nem rég tért vissza ausztráliai tanulmány-útjáról, kipihenvén magát, most ujab­megbizonyosodott, hogy hamisan esküdött. Két­ségbeesetten áll itten. Ez az ő hibája, minek perelte be. Munka nélkül állott, éhezett és fázott. A gyermeke haldoklott. Kihez is fordulhatott volna segítségért ? Nem hitte volna soha, hogy ez a férfi va­laha igy vétkezzék. A biró ismét felolvasta előtte az esküt. Amikor a férfi ismételni akarta, a leány oda­ugrott és kiragadta a bibliát a kezéből. Nem engedheti, hogy vétkezzen. A törvényszéki szolga nyomban elősietett, hogy elvegye tőle a bibliát és rendre intse. A leány megrettent mindentől, ami a törvénynyel összefüggött és most azt hitte, hogy ezért bör­tönbe vetik. — Nem szabad letenned az esküt! — ki­áltotta. — Nem szabad! Ami most történt, nagy feltűnést kellett. A hallgatóság a biró asztala köré sereglett, az esküdtek felemelkedtek a helyükről. A biró szi­gorú hangon szólott: — Csend ! — Miért ragadtad ki a kezé­ből a bibliát ? — kérdezte a biró a panaszos­nőtől. A leány ismételte: — Nem szabad letennie az esküt! — Maradj nyugodtan és add vissza a bib­liát, — szólott a biró. A leány nem engedelmeskedett, hanem to­vább is görcsösen szorította a kezében. — Annyira a sziveden fekszik, hogy meg­nyerjed a pert ? — kérdezte a biró éles hangon. >— Visszavonom a panaszt! — kiáltotta a leány éles hangon. Nem akarom kényszeríteni az esküre Ő a gyermekem apja. És még min­dig szerelem. Nem akarom, hogy hamisan es­küdjék Sápadtan állt a biró előtt és bátran te­kintett a szemébe. A biró sokáig nézte őt és ezalatt bensejében valami változás ment végbe. A durvavonásu arcz megszépült a meghatott­ságtól. Érzi, amint a szeme meglelik könvekkel és körülnéz. A hallgatóság, az Írnokok és az es­küdtek kíváncsian előrehajolva nézik a leányt, aki a biró előtt áll és kebléhez szorítja a bibliát. A biró pillantása a vádlottra tévedt, aki lehajtott fejjel mozdulatlanul állt a teremben. A biró a leányhoz fordult: — Legyen az akaratod szerint. — A pa­naszt visszavonlnak tekintjük, — szólott azután a jegyzőnek. A vádlott mintha tiltakozni akarna. — Van talán valami kifogása? — riadt reá a biró. Suttogó, gyenge hangon válaszolja a férfi: O nem. Jobb igy. A biró egy ideig hallgatagon ült itt, akkor azután visszatolta nehéz székét és az asztal kö­rül elhaladva, a panaszosnőhöz lépett. —- Köszönöm, — szólott és kezét nyújtotta. A leány letelte a bibliát és sírva állt a te­remben; gyűrött zsebkendőjével a könyeit tö­rölte. — Köszönöm ! — szólott ismét a biró és gyöngéden, óvatosan megszorította a leány ke­zét, mintha valami nagyon finom és drága dol­got tartana a kezében. ban Kréta-szigetére megy, hol állattani kutatá­sokat tesz a Nemzeti Muzeum számára. Meg volt az első haladó-affér. Egy villam- vasuti összeszólal hozásból kifolyólag hajba ka­pott egymással Szőcs Pál haladópárti képviselő egy banktisztviselővel. S folytatása párbaj lelt. Egv-egy lapos vágás. A felek kibékültek, s min­den rendbe jött. A haladópártiak aktuálissá let­tek ezen lovagias ügy által. HÍREK. Esperesi kinevezés. Firczák Gyula munkácsi püspök Medveczky Endre sárközujlaki g. szert, kath. lelkészt tiszteletbeli esperesnek nevezte ki. Áthelyezett tanárok. A vallás- és közokta­tási miniszter Patkó József nagybányai állami főgimnáziumi és Hubertus Sándor trsztenaí ál­lami algimnáziumi rendes tanárokat kölcsönösen áthelyezte. A megyei közigazgatási bizottság e hó 12-én gyűlést tartott Nagy László főispán elnöklete alatt, melyen jelen voltak : Böszörményi Sándor, ináncsi Papp Kálmán, Kemény Alajos, Kacsó Károly, Bodnár György, dr. Serly Gusztáv, dr. Orosz Sándor bizottsági tagok, Kemény Emil és Rudnyánszky Dezső báró tb. aljegyző. Ináncsi Papp Kálmán kérdésére a főispán bejelentette, hogy miután a közigazgatási bizottság nem po- titikai, hanem tisztán közigazgatási tényező s az alispánhelyettes és több aljegyző már másod­szor nem jelent meg, ellenök saját hatásköré­ben a iegenergikusabban fog eljárni, Böször­ményi Sándor konstatálni kívánja, hogy az elő­adók mulasztása folytán előálló károkért ők lesznek felelősek. Jegyzőválasztás Remetemezőn e hó 18-án tartották meg a községi aljegyzőválasztást. Egy­hangúlag Rótli Samu oki. jegyzőt, lapunk mun­katársát választották meg. Gratulálunk! Bucsuest. Ilosvay Gusztáv, határrendőr- kapitánynyá kinevezett főszolgabíró a napokban véglegesen elhagyja Szinérváralját és uj állo­máshelyére, Sopronba költözik, hol hivatalát már át is vette. A távozó Ilosvay tiszteletére barátai e hó 27-én este 8 órakor a Koroná­ban bucsulakomát rendeznek. A református egyház bálja, mely tudvalevő­leg február 3-án lesz megtartva a Korona-ven­déglő összes termeiben, nagyon sikerültnek ígérkezik. Már mostantól lázasan készülődnek helyből és vidékről egyaránt. Az előjelekből ítélve, ez a bál kellemes találkozója lesz Szinér- váralja közönségének, melyen mindenki kedves szórakozást fog találni a hétköznapi élet gond­jai között. A meghívókat a napokban küldték szét. A rendezőség nagy gonddal állította össze a meghívandók névsorát. Ha valaki ennek da­cára sem kapott volna meghívót s arra igényt tart, forduljon lapunk felelős szerkesztőjéhez, mint az egyháztanács jegyzőjéhez. Jegyzők közgyűlése. A szatmárvármegyei községi és körjegyzők egyesülete Szatmáron jan. 24-én d. e. 10 órakor a Panonnia-szállóban közgyűlést s ezután értekezletet tart, melyen az ország jelen válságos helyzetében követendő eljárást kívánják egyöntetűen megállapítani. A Szatmármegyei Közlöny a folyó év ele­jétől mint politikai lap hetenként kétszer jele­nik meg. Főszerkesztője b. Kováts Béla. Árverés patikára. Csengerben a Katona Ágoston csődtömegéhez tartozó patikára a na­pokban bírói árverést tartottak, mely alkalom­mal azt 53011 koronáért Klein Rezső vette meg. Áthelyezett erdőhivatal. A földmivelési mi­niszter a bzatmárvármegye kerületéhez tartozó kir. erdőgondnokságot, melynek székhelye eddig Nagykárolyban volt, Szatmárra helyezte át. Fő­nöke Pálos Konrád m. kir. főerdész, ki ezen állásban idáig is működött. Bélyegdrágulás. Ez év márczius hó 1-től kezdve felemelik a magyar levélbélyegek árát 10 fillérről 12 fillérre. Ezzel szemben a közön­séges levelezőlapok ára csak 4 fillér lesz. Figyelmeztetés. A pénzügyminiszter a pénz­ügyigazgatóságokhoz intézett bizalmas körirat­ban elrendelte, hogy a költségvetésen kívüli összes állami követeléseket könyörtelenül be kell hajtani. Eszerint végrehajtás alá kerülnek az összes hátralékos bűnügyi, tanítói nyugdíj, vizszabályozási és ármentességi költségek, had- mentessógi dijak, kamarai illetékek s italmérésí bírságok, melyekről milliókra menő hátralék van. Országos vásár volt e hó 15. és 16-áu Szinérváralján. Kevés marhát hajtottak fél s azok a nagy kereslet miatt rendkívül magas árakon keltek el. A szarvasmarhának ember- emlékezet óta nem volt oly magas ára, mint aminőt ezen a vásáron fizettek. Az apai uj bank aránylag igen rövid idő alatt már megalakult, a céget a kereskedelmi jegyzékbe bejegyeztették és a társaság mükö-

Next

/
Thumbnails
Contents