Szinérváralja, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1906-07-31 / 31. szám

(2) 1906. Julius 31. SZÍN ÉRVÁRALJA 31. szám. se baromfitenyésztő vagy tojásérlékesitő szövet­kezet nem létezik; pedig a tejszövetkezet az állattenyésztéssel, az állattenyésztés a trágya­mennyiség fokozásával, a trágyázás pedig a terméshozam emelkedésével okozatilag össze­függ. A termésmennyiség emelkedése pedig különösen a kisgazdánál bir fontossággal. Mert tegyük fel, hogy egy kisgazda ósdi rendszerű gazdálkodásával évenkint 40 mm. különféle szemesterményt állít elő; ebből háztartásában évenkint elfogyaszt 30 m. mázsát, tehát eladhat 10-el. Már most, ha rendes trágyázás, helyes művelés és okszerű gazdálkodással évi termés- mennyiségét 40 mázsáról csak 50 mázsára emel­heti, az esetben ugyanazon életmód mellett az egész 10 mm. terméstöbbletet értékesítheti, vagyis tulajdonképeni jövedelmét megkétszerezte. Lehetetlen, hogy a gazdasági kultúra vala­mikor a mi falvainkban is elterjedjen; de ren­des körülmények között talán egy pár évtizedre lesz szükség, mig eljutnak oda, ahová egy kis jóakarattal nehány év alatt is eljutnánk. Hiszen kisgazdáink nagyrészénél szintén egy pár évti­zedre volt szükség ahoz is, hogy a fackél vas­ekével felcseréljék. A szakszerű falusi kisgazdálkodás leggyor­sabban volna meghonosítható az esetben, ha a lakosság ennek előnyeit saját községében, saját halárában és saját dűlőin szemlélhetné. Ez pe­dig úgy volna elérhető, ha a földmivelésügvi kormány egyéves tanfolyami »Gazdaképző Isko­lákat« állítana fel, hol fegyelemhez szokott szor­galmas, munkás és józanélelü kiszolgált altisz­tek teljes ellátás és bizonyos havi díjazás mel­lett az egyéves tanfolyamot elvégezvén, hitel­szövetkezeti székhelyeken, a hitelszövetkezet igazgatóságának felügyelete és ellenőrzése mel­lett bér, fix, vagy felesrendszer szerint ezen gé­pesített egyének egyike egy kisgazdaság keze­lésével megbizatnék. A gazdaképző iskolának az volna a hiva­tása, hogy gyakorlatilag képzelt olyan kisgazdá­kat neveljen, kik némi elméleti ismereteket is szerezve az egész évet hasznos munkássággal töltsék el és ne csak dolgoztatni, de főképen dolgozni tudjanak és a szorosan vett mezei munkákon kívül az állattenyésztés, kertészet, szőlőművelés, méhészet és baromfitenyésztéshez is értsenek. Ezen iskolákat nem kellene nagy tantestülettel ellátni, hanem a vándor szaktaná­rokat ott csak a megfelelelő időszakokban fog­lalkoztatni. Ezen falusi kisgazdaságok vezetőit lehetne megbízni azzal is, hogy a használatára bocsá­tott és felügyelete alá helyezett vetőgépet, kon- kolyozót, kukoricamorzsolót, szecskavágót, mér­leget stb, a szövetkezeti tagoknak csekély díj­szabás mellett használatra átengedje. Valamint ezen rendszeresen kezelt kisgazdasággal lehetne megoldani a fajvelőmag kicserélése és felújítá­sának kérdését is; mert ezen gazdaságon ter­melt fajvetőmagvakat lekentne vetőmagképen el­adni a szövetkezet tagjainak. Igv ezen kisgazda­ság nemcsak mintául, az okszerű gazdálkodás megkedvelletőjéül volna felhasználható, de mint kisérleli telep és fajvetőmag előállító is nagy szolgálatot tehetne a mezőgazdasági kuliura előbbvitelénél. A gazdaképző iskolák felállításának szük­ségessége mellett azonban nemcsak a falusi, de a városi érdekek szempontjából is igen hatha­tósan lehel érvelni. Köztudomású dolog ugyanis, hogy vidéki Eldobta cigarettáját s a kezében levő leve­let kezdte olvasni: Nagyságos Asszonyom! Imádott Jolánom 1 Ne vegye rossz néven, hogy soraimmal keresem fel, azonban nem tudok Maga nélkül élni. Ha elgondolom, hogy kegyed azon szörnyetegé lelt, kinek a nevét viseli most, j torkomat mély fájdalom szorongatja. Az az timber bírja magát, akit nem szerethet, aki mellett élete csak lengődés lehet. Oh, ha az enyém volna 1 Milyen boldogok lehettünk volna most. Ez az égi boldogság csak magán mullott Jolán! (Nem.) Jolánom ! Engedje, hogy igy szólítsam, mert az Ön lelke már régen az enyém. Látnom kell, beszélnem kell magával, mert ezt nem bírom ki tovább . . . Valaki megfogta az asszony kis fehér kezét és forró csókot lehelt reá, mely után egy kör- alaku piros folt égett. Bavtos állt előtte. Odanézett a férfi szemei közé. Belenézett mélyen, mintha ki akarta volna olvasni, hogy mire gondol az most. — Itt vagyok Nagyságos Asszonyom, látni akartam magát. Szükségem vau egy rövid időnyi együttlélre, mint a forró nap sütötte virágnak a jótékony esőre. Az asszony megnézte magát jy tükörben s megigazította a haját egy kissé! / városaink külterületei azért olyan sivárak, mert nincs a majorsági rendszer kellőképen kifejlődve; ennek oka főképen az, mert hiányzanak az arra alkalmas emberek, kik a kertészet, tehenészet, baromfitenyésztés, méhészet, gyümölcs és szőlő­műveléshez egyaránt értenének. Ma úgy áll a dolog, hogyha egy jobhmódu tisztviselő vagy kereskedő kertészt tart, az esetben van szép kertje, udvara, de ennek élvezetét túlságosan meg kell fizetni és a szép kert tájékán sem teheneket, sem baromfiakat nem tarthat. Viszont aki az utóbbiak miatt hetest tart, annak több baszna lesz benne, de bűzös, kellemetlen lesz udvara. Különben pedig a kertész nem fog az istálókkal vesződni, a hetes pedig nem ért a kertészkedéshez. Ha azonban van a gazdaképző iskolából kikerült alkalmas emberünk, aki mindezekhez ért, úgy a kérdést egyszerűen megoldhatjuk, mert az udvart meghagyjuk virágos kertnek, a gazdasági részt pedig egy pár hold földön a város közelébe telepített majorságban oldjuk meg. Ha a városokban túlságosan megnehezedett életviszonyok nem parancsolnák is a majorsági rendszer fejIeszlését, de minden magyar asszony­nak veleszületett tulajdonsága, hegy szeret gaz­dasággal foglalkozni. Kétségtelenül szívesebben fogyasztja saját tehenének tejét, vaját, túróját, mint a tisztaságiig sokszor kifogásolható vett dolgokat. Örülni fog a saját hizlalásu sertésének zsírját használhatja; baromfiakat, tojást, sajátjá­ból szerezhet. Annak az ügyvédnek, bírónak, orvosnak hivatalnoknak vagy kereskedőnek fe­lesége, kinek egy pár holdnyi majoros gazda­sága van, sokkal kevesebbet fog zsurozni, nem lesz olyan ideges, hanem kedélyesebb, egészsé- j gesebb, ha majorságán földiepret, ribizkét vagy zöld borsót szed, mintha ugyanazt az időt jól befűzve, zárt szobában emberszólás vagy re­gény olvasással tölti el. Viszont férje erszénye és egészségének sem fog ártani, ha a kaszinó vagy kávéház füstös, büzhödt levegője helyett ugyanazon időt költség nélkül szőlőültetvénye, csemetéi és méhei között tölti. Végül a gyerme­kek idegrendszere és testi fejlődésére nagy fon­tossággal lóg bírni, ha zárt szoba, vagy szűk udvar helyett szabad idejét tiszta levegőjű fás térségen tölti el. Az a meggyőződésem, hogy mentői jobban I fognak szaporodni a városok közül a kertek, gyümölcsösök, majorságok, annál nagyobb lesz az anyagi jólét, a megelégedés és annál jobban fognak csökkenni az idegesség, vérszegénység, éleluntság tünetei, szóval azok az úri betegsé­gek, melyek az öngyilkosságok számát emelik, a szanatóriumok és tébolydák szaporítását pe­dig szükségessé teszik Ezen kívánatos változás azonban csak ak­kor fog beállani, ha lesznek gyakorlatilag kép­zelt dolgos, fegyelemhez szokott alkalmas em­berek, kikre, egy-egy majorsági kezelés nyugod­tan rábízható. Ma már mindenki természetesnek tartja, hogy az állam a népnevelés előmozdítása céljá­ból tanítóképző intézeteket tart fen ; éppen ilyen természetesnek fogna idővel feltűnni, ha egy emincszter mezőgazdasági államban gazdaképző iskolákat állítana. Hiszen a magyar állam első­rangú érdeke, hogy a nép milliói vagyonilag is gyarapodjanak. Azt hiszem Magyarország je­lenlegi földmivelésügvi miniszterét alkalmas mó­don meglehetne győzni a »Gazdaképző iskolák« szükségességéről. — Tehát maga a virág . . . ugy e? No, mondhatom szép mákvirág! — Hiába gúnyolódik, mert minden szavam igaz. Nem is hiszi el, hogy mily sivár az életem ön nélkül! — Szerelmet akar vallani ? — Nem. Az felesleges lenne. Hogy szere- lem-e vagy nem, azt maga tudja legjobban. — Hát akkor mit kíván tőlem? De nagy szikrát vetett ezzel Jolán a férfi szivébe s lángralobbanlolta egy pillanat alatt.Emil szemei egy tűzben égtek, olyan csodás csillogó fényben uszlak, hogy az is megrettent a nézéstől. Mikor észrevette, késő volt már. A férfi ott feküdt a lábainál és álfonta térdeit. A cipőit csókolgatta s szerelmes szavakat suttogott lázas, epedő hangon. Jolán egy perez alatt tisztában volt akkor azzal, érezte, hogy most már elveszett. De mégis megpróbálta a férfit ellökni magától. Összeszedte minden erejét s az ablak­hoz menekült. Maga sem tudta, mit csinál. Érezte, hogy nem tud ellentálni e csábitó szavak­nak; milyen boldog lenne az ő karjaiban, az ő csókjaitól. Eszébe jutott a férje, melyre valami hidegség futott át testecskéjén. Aztán arra is gondolt, hogy ezideig tisztességes asszony, akit mindenki tisztel. De mi lesz azután? Még saját maga előtt is szégvellené. Nem lenne egyetlen nyugodt pillanata sem Örökös szenvedésre volna tehát kárhoztatva ? (Vége következik.) A munkaadók kötelességeiről gazdasági cselédeiknek az Országos Gazdasági Munkás- és Cseléd-segélypénztáruál baleset ellen való biztosítása körül. (G. L.) Az országos Gazdasági Munkás- és Cselédsegélypénztár létesítése folytán a törvények értelmében Magyarországon minden gazdasági cseléd balesetbiztosítást élvez. Ha a munkaadó a reá szabott minden tör­vényes feltételnek megfelel, akkor a baleset esetén a költségeket a pénztár viseli, ha azonban a munkaadó a feltételek betartását elmulasztja, akkor az összes költségek a munkaadó terhére esnek. Nehogy tehát a munkaadók jóhiszemű mulasztásuk miatt kárt szenvedhessenek, indo­koltnak találjuk rövid, áttekinthető képét adni annak, hogy mik azon törvényes feltételek, a melyeket a munkaadók gazdasági cselédeik balesetbiztosítása körül betartani kötelesek. 7. A 120 filléres hozzájárulási díj fizetése. A törvény értelmében minden munkaadó köteles a szolgálatában álló minden egyes gaz­dasági cseléd után az Országos Gazdasági Mun­kás- és Cselédsegélypénztár javára évenkint előre 120 fillért befizetni. E hozzájárulást a cseléd bérébe betudni vagy annak megtérítésére a cselédet kötelezni, büntetés terhe alatt tilos. A munkaadónak ez a kötelessége kiterjed minden olyan cselédre, kit kizárólag vagy főleg gazdasági munka teljesítésére fogadott szolgálatba, legyen az akár férfi- akár nőcseléd és pedig akárhány éves az illető (tehát esetleg 16 évesnél is fiatalabb.) A 120 filléres hozzájárulási dij megfize­tendő nemcsak az éves, de havibéres gazdasági cselédek után is, akár kapnak az illetők élel­mezést, akár nem, s a 120 fillért még abban az esetben is egész összegében kell megfizetni, ha a cseléd a munkaadónál nem is egész évben, hanem például csak 1 hónapig szolgál. A szóban forgó 120 filléres hozzájárulási dij külön törvény által évenkint előre fizettetni rendelt olyan állandó járulék, mely, ha a köz­adók módjára kezeltetik is, teljesen független az évenkinti adómegajánlástól és állami költség­vetéstől, ez a dij tehát azon hozzájárulásnak tekintendő, amelylyel a törvényhozás a munka­adókat a gazdasági munkások és cselédek biz­tosítására alkotott intézmény támogatására állan­dóan megterhelte. Magában véve azonban az a körülmény, hogy ez a 120 fillér a munkaadótól utólag úgyis behajtalik, vagy hogy esetleg azt késedelmesen külön felhívás nélkül is befizeti, a biztosításra való jogot még nem adja meg, hanem csak a munkaadó számíthat arra, hogy a gazdasági cselédeinek balesetei folytán felmerült költsége­ket a pénztár megtéríti, a ki az illető gazdasági cseléde után a 120 filléres hozzájárulási dijat az alább megjelölendő esedékességének időpont­jáig, vagy utóbb ugyan, de mindenesetre a bal­eset megtörténte előtt legalább 30 nappal tény­leg befizette Ha a munkaadó ezt elmulasztotta, sérült cseléde (illetőleg ennek örököse) a mun­kaadótól éppen olyan baleseti segélyezést köve­telhet, mint a minőtől a pénztárral szemben elesett. A 120 filléres hozzájárulási dij minden esetben a községházán fizetendő. Ebből a célból az elöljáróság minden év november havában, az általános adóösszeiráskor, a következő évre a munkaadókat és a gazdasági cselédeket névszerint összeírja. Az összeírás alkalmával kötelessége a munkaadónak gazdasági cselédei létszámáról és nevéről az összeíró közegek részére a kellő felvilágosításokat az igazsághoz híven megadni. A hivatalból történt általános összeírás alapján 'kivetett hozzájárulási dijat tartozik a munkaadó minden külön felszólítás nélkül áp­rilis hó 1-ig megfizetni. Ha az összeírás foganatosítása után a munkaadó már meglévő cselédlétszámán felül uj gazdasági cselédet fogad fel, köteles a mun­kaadó a szolgálatába lépett uj cseléd nevét haladék nélkül, (de mindenesetre 15 napon be­lül) szóval vagy Írásban a cselédkönyv bemu­tatása mellett az elöljáróságnak bejelenteni, s a bejelentéskor a 120 filléres hozájárulási dijat azonnal lefizetni. j Ha az összeírás foganatosítása után a mun­kaadó gazdasági cselédet változtat, köteles a munkaadó az eltávozott cseléd helyére szolgá­latába lépett uj cseléd nevét haladéktalanul (de minden esetre 15 napon belül) szóval vagy írás­ban a cselédkönyv bemutatása mellett az elöl­járóságnak bejelenteni, s a bejelentéskor az ilyen cseléd után is azonnal köteles a 120 filléres hozzájárulási dijat lefizetni, kivévén, ha igazolja, hogy azon cseléd után, a ki a szolgálatából el­távozott s a kinek helyébe az uj cselédet fogadta, azon évre a 120 filléres hozzájárulási dijat már lefizette.

Next

/
Thumbnails
Contents