Szinérváralja, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1906-01-02 / 1. szám
(2) 1906. Január 2. 1 szám SZINÉRVÁRALJA adókat és a közadók módjára behajtandó egyéb köztartozásokat. Kérdjük mostan: összefér-e e két foglalkozás? Helyes-e az, hogy a községi elöljáró (tanácsbeli) kézbesítő szolga legyen? Ha igen, helyén való az, bogy a kézbesítő egyúttal végrehajtó? A kérdésekre nem várunk senkitől feleletet, merta dolgok eredménye maga felel meg a kérdésekre. Nem ismerjük egészen a községi irodánk belügyeit, de hallomásból tudjuk, hogy úgy az állami, mint a községi adóhátralékok horribilisek. Közvetlen tapasztalatból pedig tudjuk, hogy még az 1905. év első hónapjaiban bízatott meg az elöljáróság egy köztartozás behajtásával, mely még ma is várja végleges elintézését. Tudjuk továbbá, hogy a helybeli iskolák mulasztási kimutatásaikat az elöljárósághoz beadják, illetve beadták és egy néhány szülőt bírságolásra mutattak ki. Egy fillér nem sok, - annyit sem hajtottak be. Szerintünk a törvény nem csak spontán mondja, hogy az elöljáróság áll: biró, jegyző, 4 tanácsbeli stbből, hanem bizonyára valami szép és nemes működési kört is állapított meg részére. Igaz, a kézbesítés és végrehajtás is a község teendői közé tartozik, de erre tessék külön közegeket alkalmazni, a tanácsbeli pedig vegyen részt a község egyéb ügyeinek intézésében, a hol bizony nagyon sok a teendő. Nen akarjuk itt a község összes ügyeit felsorolni, hanem csak annyit jegyzünk meg, amit a vak is lát, hogy ezen változtatni kell. A jóakaratot mindenki részéről szívesen feltételezzük, csak arra vagyunk kiváncsiak, hogy miért nem létesít a község egy végrehajtói állást? Talán csaknem azért, mert nincs miből fizetni? Hát az a nehány tízezer korona, mit eddig törölni kellett, nem fedezte volna azt a kiadást? A községi elöljáróságnak, a bírónak és a jegyzőnek kell megtenni a kezdeményező lépést. Mi erősen hisszük nemcsak azt, hogy a képviselőtestület szívesen fog segítségükre sietni, hanem azt is, hogy okos beosztással és egy kis jóakarattal olyan ügyvitelt lehet teremteni, mely úgy a tisztviselők és alkalmazottak, mint a község érdekét mintaszerűen fogja szolgálni. Első szükség községi szabályrendelet készítése, mely szorosan meghatározná minden tisztviselőnek az ügykörét, felelősség mellett végzendő teendőit. Azt nem kívánhatja senki sem, hogy a község minden ügyéért a jegyző és a biró legyen felelős. Pedig most igy áll a dolog. Képzeljünk el egy rosszakaratú segédjegyzőt, jobban mondva: egy jegyzői Írnokot, ki ma teljesen felelősség nélkül dolgozik. Egy gonosz pillanatban óriási károkat okozhat a községnek, jegyzőnek, bírónak. Az Írnok bűnéért tartsa a hátát a jegyző. Ezt nem lehet bevárni. A jegyzőt és a bírót hívjuk fel, hogy ezen az állapoton mielőbb segítsenek. Az esküdtválasztás tárgyától hogy kissé eltértünk, legyen mentségünk az, hogy ezek is a munkabeosztásra vonatkoznak, mit az esküdtválasztás alkalmából szóvá akartunk tenni. Jóakaratu tanácsunk teljesítését kérjük. HÍREK. Kedves olvasóinknak és munkatársainknak boldog ujesztendőt kívánunk. Hírek a képviselő választásról. A központi választmány decz. 27-iki ülésében a nagybányai képviselőválasztást január 10-ére, szerdára tűzte ki s kinevezte a választás eszközléséhez a következő férfiakat1 Választási elnök : Torday Imre, helyettese : Farkas Jenő. Küldöttségi elnök: Papolczy Béla, helyettese : Bárány Béla. Választási jegyző: dr Weisz Ignácz ügyvéd, helyettese: Smaregla János. Küldöttségi jegyző: Kiss Miklós, helyettese : Imre Károly. Hir szerint Bay Lajos pártonkivüli, Földes Béla független programmal fellép s más jelölt nem lesz. Sem a haladó, sem a szabadelvű párt nem állít jelöltet, a nemzetiségi meg nem valószínű. Mivel ez idő szerint nincs nagyterem s igy programmbeszédet tartani nem lehel, Bay Lajos nyílt levelet intézett választóihoz, mely rövid kivonatban a következőket tartalmazza: Bay kilépett a szabadelvüpártból, mert a jelen pártkeretek megbontása nélkül nincs békés kibontakozás s nem tartja lehetőnek, hogy egy oly ellenzéki párt fennállhasson, mely nem harczol a magyar vezényszóért és az általános választójogért. A koaliczió a legkülönbözőbb elvű pártok természetellenes szövetsége. A jelenlegi kormánynak nem sikerült a felizgatott kedélyeket lecsilapitani. Minden jel arra mutat, hogy nemsokára általános választások lesznek. A magyar vezényszó kérdésében a 67-es pártok közt alig van különbség, ez a nemzet teljes megnyugtatásával tisztázható. E tekintetben különbség teendő az óhaj, az azonnal és a jövőben között. Bay az általános választói jognak hive. Valamint az önálló gazdasági berendezkedésnek. Bay szerint a gazdasági és pénzügyi téren kellett volna azt a nagy akcziót kifej leni, amit a nemzeti kívánalmak terén az ellenzék kifejtett. Végül ezzel fejezi be Bay érdekes nyílt levelét: »Amily makacsul, mandátumom árán is kitartottam eddigi álláspontom mellett, épp oly következetesen akarom szolgálni, minden pártkötelék korlátozása nélkül a kibontakozást, mely ha rövid időn belül be nem következik, szomorú sors fogja érni az országot.« Gyászhir. Özv. Veres Islvánné sz. Oravecz Viktoria elhunyt Nagybányán, 91 éves korában. Temetése f. hó 2-án ment végbe. A boldogultban Veres László, Veres Zsigmond, özv. Molnár Mi- hályné, sz. Veres Róza édesanyjukat1 özv. Veres Gyuláné, sz. Vásárhelyi Jolán, Veres Lászlóné, sz. Oravecz Ida anyósukat; Veres Gyula, Veres István és özv. Nagy Gyuláné sz. Veres Ida nagyanyjukat gyászolják. Kinevezés. Pemp Antal, püspöki helynök Török M. Lajos, helybeli rótn. kath. segédlelkészt a csapi róm. kath egyház plébánosává nevezte ki. Lapunk egyik ékes tollú, szorgalmas munkatársától búcsúzik Törökben, kinek uj állásában szeretetet és boldogságot kívánunk! Kinevezés. A vallás és közoktatásügyi miniszter Nagy Károly s. tanfelügyelőt Szilágyvármegyébe kir. tanfelügyelőnek nevezte ki. Kinevezések a határrendörséghez. Mint már említettük, Ilosvay Gusztáv, főszolgabíró a határrendőrséghez kapitánynyá neveztetett ki. Ismerőseink közül Papp Kálmán, szatmárvármegyei várnagyot fogalmazóvá, Barkóczy László, tb. szol- gabirót segédfogalmazóvá nevezték ki a határrendőrséghez. Esküvő. Buti Vince, apai áll. el. isk. tanító a múlt év deczember 26-án délután 3 órakor esküdött örök hűséget Kamenszky Jolánkának, Kamenszky Péter, tekintélyes kereskedő és neje, született llk Róza kedves leányának. A polgári házasságkötés Fábián István, anyakönyvvezető előtt lörtént, hol tanú volt llk Mihály, a nemzeti kaszinó titkára és Schindler Ferencz, állam- vasúti felügye'0. Az egyházi áldást Sátor Dávid ref. lelkész adta az uj párra. Meglopott zárdafönök. Buksa Vaszil, bikszádi lakos Lupis Sylvester, bikszádi zárdafőnök méheséből deczember hó 18-án két köpü méhet ellopott. Jótékonyság Jószívűségének és áldozatkészségének újabb tanujelét adia mélt. Ujfalussy Miklós ur. A karácsonyi ünnepek alkalmából téli ruhával látott el 11 szegény remetemezei gyermeket, akik most áldjak az ő jótevőjüket, hogy megszabadilol'a őket a hideg tél viszontagságaitól .. . Adja Isten, hogy még nagyon sokáig kö- velhesse nemes lelke sugallatát a remetemezei földesúri (—h —n) Elmarasztalt vármegye. Szalmár vármegyét a nagykárolyi kir. járásbíróság előtt beperelte a nagykárolyi önsegélyző népbank egyik tisztviselő lefoglalt fizetésének ki nem fizetése miatt. Csics Lajos kir. aljárás biró első alkalommal elhalasztotta a tárgyalást, mert a tiszti ügyész szava- tosként a kincstárt kérte perbe idézni. Az újabb tárgyaláson a kincstár képviseletében dr. Sternberg Zoltán ügyvéd jelent meg, aki kijelentette, hogy a kincstár a szavatosságot nem vállalja el. Erre a biró elmarasztalta a vármegyét úgy a kereseti összegben, mint a perköltségben. Az elővigyázó jegyző. Kevés 10 koronás fordul meg egy avasi jegyző kezén, ha fel van függesztve. Ennek tulajdonítható az alábbi mulatságos eset X. Y. avasi felfüggesztett jegyző valahol véletlenül egy 10 koronás bankjegyhez jutott. Minthogy már nagyon régen nem látott ilyen képes jószágot, azt gondolta, hogy az már nem is jár. Gondolt tehát merészet és nagyot. Postautalványon feladta a 10 koronát a helybeli adóh vatalnak, hogy — mivel az 5 frtos bankjegy már nem jár — váltsa be azt uj pénzre. Az adóhivatal megkapván a pénzt, jót mosolyogva az együgyüségen, visszaküldött a tapasztalatlan jegyző urnák 9 korona 90 fillért, 10 fillért porióra visszatartván. Az ilyen tisztességes, elővigyázó jegyzőket nem volna szabad felfüggesztve tartani. Disznó látogató. Nem mindennapi vendége volt a napokban Komorzán községnek. Hatalmas alak biztos lépésekkel egyenesen a községházához közeledelt. Az elöljáróság másfelé volt elfoglalva s nem fogadhatta tekintélyéhez mélcsapkodía a kastély tetejét, mig majdnem széj- jelzuzza a palafödeleket. Azután a kert körül futkosott, amilyen sebesen csak tudóit. Szürke öltözéke volt, lehellette pedig fagyos. — Nem értem —- mondta az önző óriás — miért nem akar a tavasz megérkezni. Lenézett ablakából hideg, fehér kertjére és az mondta: Remélem, hogy az időjárás mégis meg fog változni. A lavasz azonban nem jött meg soha, de a nyár sem Az ősz minden kertnek arany gyümölcsöket érlelt, csak éppen az óriás kertjének nem Azt mondta: nem érdemli meg, mert nagyon önző. így hát ilt folytonos tél volt és az északi szél és a jégeső és a zúzmara és a fák körül táncoltanak. Egy reggel az óriás ébren feküdt ágyában, amikor bájos zenge hangjai ütötték meg a fülét. Oly édesen hangzottak, hogy azt hitte talán, hogy a király muzsikusai vonullak el ablaka alatt, Pedig a muzsikus egy kis pacsirta volt, de mert oly régen nem hallott zenét kertjében, úgy tűnt neki föl, mintha a világ legszebb zenéjét hallaná. A jégeső fölhagyott csapkodásaival és az északi szél nem tombolt és egy tavaszi szellő szökött be a nyitott ablakszárnyon. — Azt hiszem, a tavasz végre megérkezett — mondá az óriás, kiugorva ágyából és kifelé tekintett. És mit látott? Valami csodásat. A falban levő kis lyukon bemásztak a gyerekek a kertbe és a fák ágain üldögéltek. Minden fán egy-egy gyermek ütt. A fák pedig úgy örültek, hogy megint magukon láthatják a gyerekeket, hogy virágokkal takarták be magukat, karjaikat pedig szeretetteljesen a gyermekek fejei fölé terjesztették A madarak körbe röpködtek és elragadtatásukban vígan csiripeltek, a virágok pedig kikandikáltak a zöld fii közül és boldogan nevetlek. Megragadtató volt mindezt nézni és csupán egy sarokban volt tél és itt egy kis fiúcska álit. Oly kicsiny volt, hogy nem ért fel az ágakig. Körülfutotta szegényke a fát és keserűen sirdogált. A fa még tele volt fagvgyal és hóval, az északi szél pedig zugolt tombolt körülötte. »Mászszál fel kis gyerkőc« — mondta a fa, miközben ágait annyira lehajtotta, amennyire csak bírta, de a fiúcska nem tudta elérni. Az óriás szive meglágyult, amikor ezt látta »Milyen önző voltam« — mondta — »most tudom, miért nem jöhetett ide a lavasz. Felsegíteni a szegény fiúcskát a fára, azután ledöntöm a kert falát, a kert pedig minden időre a gyermekek játszóhelye legyen. Valóban nagyon szomorú volt az óriás afölött amit csinált. Lement, zajtalanul kinyitotta a kapui és belépett a kertbe De amikor a gyerekek megpillantolIák őt, úgy megijedtek tőle, hogy nyomban elfutottak. A kertben pedig újólag tél lelt. Csak a kis fiú nem futott el, mert szemei telve voltak könnyekkel és nem láthatta meg az óriást. Az óriás lassan odasompolvgott hozzá, gyöngéden megfogta karját és felültette a fára. Es nyomban virágozni kezdett a fa, a madarak eljöttek és énekeltek rajla. A kisfiú kiterjesztette karocskáit az óriás nyaka köré és száján megcsókolta. Amikor a többi fiuk látták, hogy az óriás nem haragos, visszafutottak és velük visszajött a lavasz is. »A kert a tiétek, gyerekek« — mondta az óriás és vett egy nagy csákányt és ledöntötte a falat. Mikor az emberek délben hazafelé mentek, csodálkozva látták, hogy az játszadozik a gyerekekkel a legszebb kertben, amelyet valaha láttak. Egész napon át játszadoztak, este pedig eljöttek az óriáshoz és jóéjszakát kívántak neki. — Hol van kis társatok ? — kérdezte. Az a kisfiú, akit a fára segítettem? Az óriás azt szerette legjobban, mert ajkon csókolta őt. — Nem tudjuk — mondták a gyermekek — elment.-- De meg kell mondanotok neki, hogy holnap biztossan jöjjön — szólt az óriás. A fiuk pedig azt felelték, hogy nem tudják, hol lakik és azelőtt sohasem látták őt. Az óriás erre nagyon szomorú lett. Minden délután iskolazárta után jöttek a gyerekek és az óriással játszadoztak. De a kis fim, kit az óriás annyira szeretett, nem mutatkozott többé. Az óriás nagyon jó viszonyban volt a gyerekekkel, de leginkább kis barátja után vágyódott és gyakran mondta róla: »Oh, hogy szerelném őt viszontlátni.« Évek múltak, az óriás pedig nagyon öreg és gyönge lett. Már nem tudott a gyerekekkel játszadozni és igy csak karosszékében ülve nézte őket és örült játékaiknak Sok szép virágom van — mondla — de mind közül legszebbek a gyermekek.
