Szinérváralja, 1905 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1905-06-13 / 24. szám

gáévá tenni s annak mevgalósitására már j a legközelebb tartandó gyűlésén minél éleretvalóbban sorompóba lépni legyen kegyes. Hiszen nem is olyan nagy kegy, inkább nagy kötelesség ez. Meg vagyunk róla győződve, hogy — ha a képviselőtestület lelkesedéssel felkarolja az eszmét, az ige rövid idő alatt testet ölt. Feltételezem a közoktatás- ügyi kormányról, hogy — belátva a szi- nérváraljai polgári fiúiskola szükséges voltát, kulturális, áldásos voltát, hazafias szempontból, :— szívesen hozzájárul az iskola létesítéséhez. Minden esetre számítunk a szatmár- vármegyei orsz. képviselők oly mérvű támogatására, mely lehetővé fogja tenni, hogy az állam önerejéből állítja fel a polgári iskolát, fizeti a tanítókat s a köz­ség talán egy telek felajánlásával életet adhat egy oly intézetnek, melynek kultu­rális haszna ma még ki sem számítható. Nem hiszem, hogy Szatmárvárme- gyéuek valamennyi követe nem a leg­szívesebben igyekeznék az illetékes mi­nisztert meggyőzni arról, hogy a szinér- váraljai áll. polgári fiúiskola felállítása fontos érdeke a magyarságnak, szigorú kötelessége bármily szűkmarkú miniszter­nek. A község egyébként is beleesik abba a keretbe, melyen belől valamely község polgári iskolát állítani köteles. Tanácso­sabb lesz addig lépéseket tenni a felál­lítás iránt, inig a megye jelentékenyebb községei meg nem előzik Szinérváralját s el nem halásszák előle az állami segít­séget. Azért hát, tisztelt képviselőtestület és tisztelt képviselő urak, minél előbb polgári iskolát kérünk! 2' ' _____________- Hahaha!- Hja, csak kacagj, ez nem csekélység. . . . Nem tudnék aludni, ha valaki közelemben bortyogna . . .- Kedves barátom, ha ily válogatós vagy, sohasem lesz belőled férj, hanem jelölt maradsz egész életeden át . . .- Az sem lesz szerencsétlenség; jól érzem, magamat; irodám virágzik, de klienseim nagy része após-aspiráns. Folyton szaglásznak, nem gondolok-e házasságra.- Jól van, jól; csak ne feledj meghívni esküvődre.- Persze, hogy nem. Azt akarom, hogy az egész világ tudja boldogságomat. Hat nyoszolyólány, hat vőfély, pezsgő . . .- Úgy legyen; majd segítek a rendezés­ben . . . Értek ilyenekhez. *-- Adj Isten, Béla, hol bujkálsz ? Nem lát? talak vagy egy esztendeje. Pedig azt hallottam, hogy meg is nősültél?- A biz, hála Istennek, nem valótlan.- Csakugyan ?: És nem is értesítettél. Hiszen megígérted, hogy . . .- Bocsáss meg, Gyuri, egészen családi körben ültük meg a lakodalmat; csak a pap és a két tanú volt jelen az esküvőn.- És még utólag sem látogattál meg ?- Nem volt érkezésem . . .- Még sok a kliensed ? Az apósjelöltek ...- Biz’ azok elmaradtak . . .- És az uj apósod szerzett-e klien­seket? . . . SZINERVARALJA HÍREK. Pünköst. A görög katholikusok kivételével az összes keresztény felekezetek ünnepet ültek e hó 11. és 12-én a Szentlélek elküldésének emlékére. Korszakot alkotó volt az emberiség történetében az első pünköst, mert az emberek­ben megkezdette boldogító munkáját az igaz­ságnak és a szeretetnek szent lelke. Csaknem kétezer év múltán miért nem tudjuk mi egy­mást úgy megérteni, mint megértették az első keresztények Péter apostolt? Azért, mert mi nem igazságot, nem szeretetet szólunk ember­társainkhoz. Uj pünköstre van azért szükség, mely szentlélekkel ruházza fel az embereket; mely a szeretet és az igazság lelkét életre kelti a kereszthalálból, melyre az emberi önzés, a rideg közöny és a földi istenek szeretete kárhoz­tatta volt. Jövel azért Szentlélek Úr Isten és tölts be minket Szentlélekkel, melynek szent- séges ereje gyűjtse egybe, tegye testvérekké az embereket a szeretet és az igazság által! Vallásos ünnepély. Igen szép, a vallás iránt táplált szeretet és tiszteletet megható módon kifejező vallásos ünnepély folyt le községünk­ben e hó 8-án Rosenberg Herman polgártársunk által az újonnan épült izr. templom részre nagy költséggel készíttetett thóra-tekercset e napon helyezték el nagy ünnepélyességgel s a vallásos öröm lélekemelő megnyilatkozása közben. A mondott napon este 10 órakor indult el egy tekintélyes menet a Rozenberg házától lámpi- onokkal s vitték a thórát a templomba. A templomból a hitsorsosok egész serege jött a menet elé lampionokkal s a templomba már régebben behelyezett thórákkal. A Kő-utcán történt a találkozás. A vallásos öröm meg- megujuló kitörései közben vitték be és helyezték el a Rosenberg thóráját a templomban. Másnap, e hó 9-én Rosenberg nagy vendégséget adott, melyen nagyszámú rokonságán és a vidéki vendégeken kívül a helybeli izraeliták csaknem kivétel nélkül ott voltak. Több emelkedett hangú toaszt hangzott el a vendégségen, melyek közül minden tekintetben, különösen pedig haza­fias vonatkozásánál fogva magasan kiemelkedik a Rosenberg Zoltán, budapesti lakosé és Rosen­berg Sámuel, mátészalkai lakos, tanítóé. Egyházlátogatás. A nagybányai ev. ref. egy­házmegye esperese, Széli György avasujvárosi — Épen nem; nőm atyja régen meghalt... Kevés pénze is lett volna a perlekedésre, mert kis kézműves volt a külvárosban . . . Most a szabad időmet azzal töltöm, hogy szaklapoknak dolgozom és ezek elég jól fizetnek . . . Este tanítok . . . — Tanítasz ? — De nem növendék-gyermekeket ám, diákokat, hanem a feleségemet. — A feleségedet ? — Azt! Gyakoriok vele nyelvtant, helyes­írást, földrajzot . .. Szegénynek kevés alkalma volt a tanulásra ... Tanulás után megvacsorálunk a kis feleségemmel és az anyósommal . . .- Az a ... az anyósoddal? — Ah, nem tudod? Anyósom nálam lakik. Lidikém egyetlen leánya, és nem lehettem oly kegyetlen, hogy elválaszszam őket . . . Hát igy élünk együtt . . . Még éjjel korrigálok egy kicsit, és bizony a nőm hortyog, mikor én még dol­gozom ... — Te! A nőd hortyog ? — De mily kedvesen, dallamosan! . . . gyö­nyör hallgatnii. — Na örülök, hogy boldog vagy ... De mondd csak, mit csináltál azzal a bizonyos köny­vecskével ? — A “De“ naplóval . . . Kigyógyultam! . . . Odaadtam a feleségemnek . . . Mosolyogsz ? Azt mondom neked, ha egyszer te is találkozol oly rejtélyes, édes, kérdő tekintetű menynyei szemekkel, mint a milyenek a Lidim szemei, — tudom, hogy te is csak úgy tennél, mint én. Fricl. lelkész e hó 8-án teljesítette Szinérváralján az egyházlátogatás (canonica visitatio) tisztét. Tár­saságában volt Böszörményi Zsigmond, e. m. tanácsbiró és Magoss Ferenc, egrii lelkész, e. m. aljegyző. Sátor Dávid, helybeli lelkész, e. m. tanácsbiró e hó 9-én az apai egyházat láto­gatta meg s e héten folytatja útját az egyház­megye mintegy 10-12 egyházába. A szinérváraljai hitelszövetkezet uj pénztárosa. A helybeli hitelszövetkezet Burghoffer János, eddigi pénztáros mellőzésével Lengyel Endre, tekintélyes kereskedőt választotta meg pénztá­rosává a junius 10-én tartott igazgatósági gyű­lésben 5 szavazattal a Wasserblatt Bence 4 szavazatával szemben. Jókai Mór szobrára országos gyűjtést indí­tottak. Szerkesztőségünknél a 29. számú gyiijtőiv le van téve. Aki. Jókai Mór emléknek ércben megörökítéséhez hozzá akar járulni, forduljon szerkesztőségünkhöz. Az e célra begyülendő adományokat lapunkban nyugtázzuk s a gyűj­tés befejeztével a nevek feltüntetése mellett az intéző bizottságnak beküldjük. Villámütés. E hó 7-én Vámfalu határán vil­lám villámot ért. Dr. Ember Elemér, szinérvár­aljai körorvos hivatalos ügyben kocsin Vám­faluba igyekezett. A rémitő csattogás és a va­kító villám sürü cikázása egy irányban vonta figyelmét, hol a gróf Vay Ödön kondása mint­egy 300 drb. malacot őrzött. Egyszer csak egy erős villámlást lát. A következő pillanatban a kondás meginog s a földre rogy. A derék or­vos a borzasztó villámlás dacára nemes hivatá­sára gondol. Oda megyen az alig 20 lépésnyire fekvő emberhez, hogy segitségére legyen. A kondás már azonban meg volt halva. Kalapja a fejtől kifelé tölcsér alakulag kicsucsorodott. feje le volt perzselve. Mig a lelkiismeretes orvos a villámütött embert vizsgálta, kis távolra tőle is- mát lecsapott a villám és egy hatalmas ökröt a földre terített. Bizony, sok helyen elmondhatják, „Adtál uram esőt, de nincs benne köszönet.“ Felhőszakadás. Óriási csapást hozott a Szamos balpartján épült községek lakóira junius 8-a. E napon az éjfél utáni órákban megeredtek az ég csatornái és ömlött az eső csaknem délig. Az Isten elvesztő Ítélete látszott megjelenni az iszonyú záporban. A rémitő felhőszakadás kö­vetkeztében egy jelentéktelen kis patak, a Dupabalta megáradt és Somkuttól lefelé: Óhuta, Borhid, Veresmart, Papbikó, Barlafalu és más, az ár útjába került községeket elöntötte az árvíz. Zúgva, bömbölve rohant az iszapos ár, elseperve mindent, amit útjában talált. A meg­rémült lakosok imádkozva menekültek, mig a bátrabbak mentéshez láttak. A Szamosba ház­magasságban ömlött a mezőkről lerohanó víztö­meg. Ilyen istenítéletet a legöregebb emberek sem láttak e vidéken. A déli órákban érkezett meg Ilosvay Gusztáv, a szinérváraljai járás ki­tűnő főszolgabirája a kivezényelt csendőrökkel. Iszonyú küzdelem támadt ekkor ember és a pusztító elem között, az emberek - legelői a főszolgabíró - halálmegvető bátorsággal küz­döttek a rohanó ár rombolásának csökkentésén. A gilvács - nagysomkuti vasút töltését öt helyen átvágták, a sineket felszedték, hogy utat ké­szítsenek a száguldó áradatnak. Ennek a fárad- hatlan küzdelemnek s a lakosok lélekjelenlété­nek köszönhető, hogy emberéletben nem esett kár. Annál nagyobb azonban az óriási pusztítás, mit az ár a mezei terményekben végzett. El­pusztult minden vetemény, amit az ár útjában talált. Ujfalusy Miklós remetemezői birtokán egy, 12 magot Ígérő búzatáblát gázolt el. A fent irt községek határán minimális becsléssel 400000 koronán felül levő kárt okozott az árvíz. Ezen kívül Somkutnál a vaspályáról egy vashidat, a szatmár - erdőszádai törvényhatósági útról 3 erős hidat elvitt s az összes hidakat iszonyúan 1905. junius 13.

Next

/
Thumbnails
Contents