Szinérváralja, 1905 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1905-05-09 / 19. szám
1905. május 9. SZINERVÁRALJA 3 tásoknál oda működni, hogy a törvényhatósági gyűlésbe minél több független polgár kerüljön be. stb. A cél feltétlenül üdvös. Óhajtuk, hogy a közigazgatási ellenzék szép prograrnmja, mit nekünk megküldött. (Ha lapunk tere meg fogja engedni, közöljük.) Vármegyénk gazdasági és kulturális életének javára mielőbb megvalósit- tassék. Reméljük azonban, hogy az ellenzék nem fog „minden áron“ ellenzékieskedni, hanem megbecsüli és támogatja azt, aki és ami támogatására méltó, ha mindjárt tisztviselőről van is szó. Ebben a reményben szívesen üdvözöljük a közigazgatási ellenzéket és ismételten sikert és áldást kívánunk működésére. Megemlítjük itt, hogy a párt szatmáron, a „Károlyi ház“-ban május 10-én d. e. 10 órakor gyűlést tart. Szemspeciálista Szatmáron. Dr. Fekete Sámuel orvos, ki több évig működött a budapesti klinika és a Szent-István kórház szemészeti osztályán, hosszabb külföldi tanulmányutjáról visszatérve, Szatmáron (Batthyányi-utca 1.) telepedett le. A fiatal, tehetséges orvosban nemcsak Szatmár városa, de az egész vidék egy kitűnő szemspeciálistát nyert. Szomorú névnapja volt e hó 6-án özvegy Danes Jánosné 20 éves fiának, Györgynek. Balkeze hüvelyk- és mutatóujját elvesztette. Társaság volt együtt a Bocshegyen Fercsigán házánál. Egy pajtása töltött pisztolylyal jelent meg tiszteletlövésre készen. Danes György azonban, hogy nagyobb legyen a durranás, levéve a pisztolyról a gyutacsot, egy második töltést erőszakolt a csőbe. A pisztoly — az erős ütések folytán — nagyot durrant ugyan — de nem a tiszteletet nevelve, hanem szegény Gyorgyénak kezét borzalmasan megcsonkítva általa. Úgy vitték a szegény fiatalnak utána az elszakított ujjdarabokat. Orvosi tanács folytán még a szombat délutáni vonattal bement gyógykezelés végett a szatmári kórházba. Özvegy anyjának keserűséget s költséget, őneki iszonyú fájdalmat hozott a névnap. Templomszentelés Fernezelyen. A fernezelyi uj r. kath. templomot, mint most már véglegesen megállapították, junius 4-én szentelik föl nagy ünnepélyességgel. A felszentelést Pemp Antal pápai prelátus, káptalani helynök végzi. A szentbeszéd megtartására értesülésünk szerint Szö- (jyény Lajos plébános dr. Kovács Gyula tanítóképző igazgatót fogja felkérni. Visszaélés marhasóval. Meglepő visszaélésről ad hirt újabban a „Magyar Kereskedők Lapja“, amelyet különösen a határszéli vármegyék szegény sorsú népe követ el. Egy pénzügyőri szemlész szolgálatteljesités közben a sóárusok csekély forgalmát látva, ennek oka felől tudakozódott, mire azt a meglepő felvilágosítást kapta, hogy a legalsóbb népréteg a marhasót emberi fogyasztásra használja fel és ez okozza Az őrült szavakra kint a vihar hahotája felel, bent a halálsápadtság ül az ajkakon. „Hol Zulima, szép Zulimám ? Szava túl csengi a vihart!“ Kint a vihar hahotával felel, tova táncol, sodorva a bérei fenyők tetejét. Lent a völgyben, a Tálna partján vén fűz árnya rejti a szerelmes párt. Lábaiknál a kis folyó csevegve jő, csörögve megy: Jer Zulima, szép Zulima! Kedveseddel elrejtelek, hullámpárnát adok, gonddal betakarlak. Fenn a bércen fut a basa zugó szélben, villámfénynél; fut az őrült sziklán, bokron: „Jer Zulima; hol Zulima; és te, Allah, hol vagy? Jer Zulima! Allah jer! Zulima . . . ! Villan a villám . . , rohan az őrült.. , a sziklapárkányról sötét mélységbe lezuhan. Tajtékzó ajakán: „Jer Zulima . . . !“ Szelleme ma is — bérei zivatarkor fel-íel- tünik; tépett köpenyben őrülten fut, szalad; sziklát szakaszt, fenyőt kitör, minden rejtekbe bekiált, hogy a szép Zulimát hol találhassa fel s villám fénye mellett, mennydörgés-zeneszóval, táncoló viharral romvárába felvigye. De a Tálna folyó, ha bérei zivatart érez, elönti a völgyet, hogy medrét eltitkolja s szép Zulimát kedvesével elrejthesse, gonddal takarhassa . . . Itt lent néma a kis folyó. Vén fűz árnya alatt mély zuhogás veri el a csendet, aztán ismét hallgatag. De ha a lomha fellegek megmozdulnak a bérctetőn, színig dagad a szűk meder. a konyhasó forgalmában a visszaélést. Midőn - mondja a pénzügyőri szemlész — kétségemet fejeztem ki és a nép között tovább kérdezősködtem, arra a még meglepőbb meggyőződésre jutottam, hogy az emberek tudatával bírnak annak, hogy a marhasóban levő denaturálószer az emberi szervezetre és egészségre nem ártalmas, mert ha ártalmas volna, akkor az állam az állatok etetésére sem hozná azt forgalomba, vagyis, ha az állatoknak jó, az embereknek legalább is nem árthat. Az ize pedig olyan, amitől nem mindenki undorodik, pláne, ha tekintetbe vesszük, hogy marhasó majdnem minden községben kapható és az emberi élvezetre szánt só egy kilogrammjának árából 2 klg. marhasó szerezhető be. Ez a visszaélés mindenesetre törvénybe ütköző, de igen nagy nehézségekkel járna, annak kideri-tése, hogy ki követte el és teljes meggátlása egyáltalán lehetetlen. Az osztálysorsjátéknak nehány nap múlva uj húzása lesz. Ebből az alkalomból az egyes elárusítók valóságos levélözönnel árasztják el az egész országot, behízelgő hangon kapacitálva a hiszékeny embereket „egy szerencsekisérletre“, mintha egy fordulóra táncba hívná. Hogy nagyobb legyen a hatás, részint szenzációs hírekkel egy-egy horribilis nyereményről, részint tetszetős gúnyába öltöztetett egyéb reklámmal állanak elő. Mi nem vagyunk barátai nagyban a kártyázásnak s azért nem ajánljuk olvasóinknak a játékban részt venni. Munka és takarékosság által meg lehet gazdagodni; a játék- szenvedély azonban tönkre teheti az embert. Mint régebben az u. n. kis lutri az alsóbb néposztályt, úgy szegényiti majd el az osztálysorsjáték az u. n. középosztályt. A nagy nyereménynek száma oly csekély, hogy ilyenekhez jutni csoda számba megy. 110 ezer sorsjegyből egygyel nyerni nagyobb összeget, körülbelül olyan esély, mintha a Dunából puszta marokkal egyszeri merítésre harcsát akarnánk fogni. Lepipálta. A szatmári Pannóniában ült ma egyik hosszú asztalnál két gavallér. Egy nagyvásári házaló zsidó közeledik feléjük s kínálja őket portékájával.- Ifiurak, tessék venni, fain dolgok. Ed kitűnő kefe, edj peneezélos . . . vad ed nadjon íájin strímfli. A nagy kinálgatásra az egyik fiatalember tréfásan közbevág:- Minket kínál vele ? Hisz mi csináljuk az ilyeneket.,- Ogy nadjon sajnálok, mert eztet van ed íegyház-monka ! KÖZGAZDASÁG. Szemlélődés. (O. L.) Mig a politikai élet láthatárán a bizonytalanság homálya tölti be az égboltozatot s figyelmünk a remény és kétely hullámain lebeg, addig nem vesszük észre azon merényletet, mely a magyar gazdaközönség megrontására már hónapok óta tervszerű következetességgel készíttetik elő. A tavalyi többé-kevésbbé sanyarú gazdasági helyzet s az ebből folyó terményár-alakulatok a keletázsiai Konstellációkhoz viszonyítva, azon alapos reményre jogosították a gazdaközönséget, — hogy ha nem is örök időre - de mégis huzamosabb időközben oly piaci árak fognak megszilárdulni, melyek némi kárpótlásul fognak szolgálni a múlt veszteségei ellenében, s biztatóbb kilátással kecsegtetnek a jövendőre! Hiú reménység! hiába az időjárás mostoha- sága, hiába a gazda megfeszített szorgalma, fáradsága, mert verejtékének gyümölcsét már jóelőre ismét a spekuláció ejti hatalmába! Alig múlt el az aratás, — már is tapasztaltuk azon hadjárat romboló hatását, mely létérdekünket támadta és pedig oly sikerrel, hogy ma már a termelő közönség szeptember hónaptól számítva a mai napig már is milliókig lett megkárosítva az által, hogy a termények, illetve a fő termelési ág: a búza ára a mai napig 21/* koronával hanyatlott! E jelenség annál megdöbbentőbb, mert hiszen a statisztikai adatok kétségtelenné teszik, hogy a világ fő termő kanaánjaiban: Argentinia Oroszországban, az indiákon és Amerikában a búza termés a lehető legrosszabb eredményt szolgáltatta! Azon szemlélő azonban, ki az események folyamát figyelemmel kiséri, azonnal észreveszi, hogy ma már a termények ára nem a termés jó, vagy annak roszaságától, hanem a spekuláció, az úgynevezett „hausse“ és „baisse“ szerencsejátékosok cselvetéseitől, az úgynevezett papiros búza, — a határidő üzlet — egyszóval a börzétől függ, mely nem tekintve milliók érdekét - sőt egyenesen azok kiszipolyozásával saját feneketlen zsebeinek betömésére irányul! Hiába számit a gazda, hiába töri, zúzza magát, hogy az Isten drága adományát össze- takaritsa, meddő marad fáradságának gyümölcse, mert nem ő, hanem a papiros búza határidő forgalma az, mi terményeinek árát meghatározza! Hát nem égbekiáltó merénylet az, hogy midőn a gazda csak aratás után tudja meghatározni, hogy mennyi terményt vihet a piacra, addig a spekuláns már most, már előre eladja és veszi azon terményt, amely a földből úgyszólván ki sem bujt ? Érdeke az, hogy az árakat azon időre, mikorra a termény a gazdától kikerül, lenyomja s igy a terményt természetben minél olcsóbban szerezze be: természetes, hogy ezt csak az által érheti el, ha már előre oly meny- nyiséget ad el, a mely a piaci szükségletet kellőleg fedezi, de minthogy ezen mennyiség nem hogy nincs meg még mai napon, de kérdés, hogy az aratás eredménye fedezni fogja-e? azt teszi, hogy határidőre, például már előre októberre köti meg a szerződésileg elvállalt meny- nyiség szállítására ügyleteit, miből természetesen következhetik, hogy ha ő októberre a búzának mázsáját 16 koronával adta el, úgy a!^termelő- től ezen felüli árban a terményt meg nem veszi, hanem kényszeríti a megszorult gazdát, hogy drága terményét 16 koronán alul adja neki el, mert hiszen még neki is kell nyereség! Az sem ijeszti meg a spekulánst, hogy ha az eladott mennyiséget a kikötött határidőre szállítani nem képes, mert tudja nagyon jól, hogy aki tőle vett, az is spekulál s igy vele, persze a termelő bőrére mindig kiegyezhet, megfizeti a halasztást vagy a differenciát, mert tudja, hogy az neki a gazda zsebéből busásan vissza térül! Ismeri nagyon jól különösen a magyar gazdát, tudja, hogy annak már vele született tulajdonsága a gondatlánság s tudja, hogy nagy része a gazdának helyzete és terhei következtében előre eladja terményét, vagy rossz számitó volta miatt rendesen többet ad el, mint amennyit eladhat s igy a lekötött s megszorult gazdával szemben az előny az ő részén áll, amelyet azután Shylockhoz méltóan nem is késik busás kamatozással érvényesíteni. S mind ezt a magyar gazda tudva, nem csak tűri, de sőt még ténykedésével elő is segíti! s minthogy a gazdák nagy része sőt a kis gazdák legnagyobb része hasonló helyzetben senyved, természetes: hogy nincs erőnk a spekulációval szembe szállani, nem bírjuk e Molochot betömni s Mammon bálványát önérzetes és büszke nemzet öntudatával romba dönteni. Nincs bennünk összetartás, nincs bátorság, akaraterő s mert anyagi heljzetünk a hitelezőtök függő viszonyba hajt, megadással tűrjük a magunk gyávaságával teremtett sorsunkat s nem gondoljuk meg, hogy ha erőnket nem egyesitjük s e helyzeten nem változtatunk: végromlásunk elkerülhetetlen. Kittiem. Főmunkatárs: dr. Kaba Tihamér. Laptulajdonos: Fábián István. 2817-1905. tksz. Árverési hirdetményi kivonat. A szinérváraljai kir. járásbíróság mint telekkönyvi hatóság közhírré teszi, hogy dr. Tatár János végrehajtatónak R. Nagy Jenő végrehajtást szenvedő elleni 120 korona 24 fillér tőke- követelés és járulékai iránti végrehajtási ügyében a szinérváraljai kir járásbíróság területén lévő Apa községben fekvő az apai 415 sztkvi betétben A I. 1-2. sor 3358/,, 3358/a. hrsz. alatt foglalt belső és külső birtokra 434 koronában és az apai 511. sztkvi. betétben A I. 1—2. sor 3300, 3301. hrsz. alatt foglalt belső birtokra 1015 koronában ezennel megállapított kikiáltási árban az árverést elrendelte és hogy a fennebb megjelölt ingatlanok az 1905. évi Junius hó 13-ik napján délelőtti 10 órakor Apa községházánál megtartandó nyilvános árverésen utó ajánlat tevő által megígért 450 korona és 560 korona áron alól eladatni nem fognak.
