Szinérváralja, 1905 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1905-03-14 / 11. szám
2 SZINER VAR AL J A kardjának két éle legyen, egyik a szabadság, másik az igazság! Ne féljetek akkor, mert e nemzet győzni fog e fegyverekkel, ha mindjárt a poklokat zúdítják is ellene: a szabadság és igazság Istene vele lesz és győzelemre vezetendi ügyét. Március 15-dike közös kincs, az egész nemzet kincse. Ostoba, ki e kincstől meg akarja fosztani honfitársát. Rabló, ki a saját előnyére, pártcélokra, vagy bármi más, de nem az egész nemzet javára merészli kierőszakolni a március 15-öt. Ti pedig, kik vig poharazás által ünnepelitek március 15-ét, ne feledkezzetek meg arról, hogy a szabadság- harc ma is folyik s nektek kötelességetek abból kivenni a magok részét. Kíméljétek meg a filléreket és szellemi kincsetekkel, jóakaró támogatástokkal egyesítve, vigyétek azokat áldozatul a békés szabadság- harc, a magyar kultúra oltárára. Képviselőtestületi gyűlés. A szinérváraljai községi képviselőtestület f. hó 11-én délután a községháza tanácskozó termében gyűlést tartott. Tervbe van véve a vármegye területén telefon-összeköttetést létesíteni. A képviselő- testület kimondotta, hogy a teherből reá eső részt viselni fogja, illetőleg a községnek ily értelmű állásfoglalását az arra illetékes elöljáróknak tádomására hozza. Egy nehány száz aláírással kérvény érkezett a képviselőtestülethez az iránt, hogy a képv. testület búza és tengeri Ínséges kölcsönt eszközöljön ki a község arra szorult lakosainak a kormánytól. A képviselőtestület elutasította a kérelmet, mert az aláírásokban nem látott annyi biztosítékot, amennyi az Ínséges kölcsön értéke volna, már pedig a képv. testületnek a kölcsönért szavatosságot kellett volna vállalnia. Az elutasítás indokául felhozza a képv. testület határozata azt is, hogy a tavaszi munka kezdetével mindenkinek módjában van annyit keresni, amennyiből vetőmagszükségletét beszerezheti. Azt — persze — nem vette figyelembe a t. képv. testület, hogy a segélyre szorult emberek j már a télen megették azt, amit a tavaszi munkával keresni fognak. Úgy tudjuk különben, hogy az aláírók egymásért kölcsönösen jótállást vállaltak. Mi, ha képv. testület volnánk, nem utasitanók vissza az ilyenfajta kérelmeket. Özv. Fischer Jánosné arra kérte a képv. testületet, hogy őt, kinek férje hosszú időn át ! szolgálta a községet, mint albiró, segélyben részesíteni szíveskedjék. A képv. testület a kérelmet fedezet hiányában elutasította. Megszavazott a közgyűlés Róth Zsigmond szabómester részére 40 korona segélyt azon célból, hogy szemét Budapesten operáltatni képes legyen. A piactéren a takarítás folytán összegyűlt szemetet a vámtulajdonos lelkészek tulajdonának ítélte a képv. testület. A községi rendőrök részére köpönyegek beszerzése az előre nem látható kiadások terhére elrendeltetett. Neuman Mór, vendéglősnek és Herodovszky Kálmán, szíjgyártónak a lakhatási engedély megadatott. A várostag bérlete a f. év április 24-én le fog járni. A képv. testület kimondotta, hogy a várostagját ezután vásártér gyanánt fogja használni, az eddigi vásárteret pedig bérbeadja oly kikötéssel, hogy az csakis legelőnek használható. Burgonyát és takarmányt a képv. testület nem szerez be inségkölcsönképen, azon ok miatt, amiből a búza- és tengerikölcsönt kérelmezőket elutasította. Nehány apróbb ügy letárgyalása után a képviselőtestület gyűlése berekesztetett. HÍREK. Március 15. Történelmünk egyik legragyogóbb lapját a holnapi nappal ismét elfordítjuk. Március 15-ike a honfiúi "lelkesedésnek szentté koronázott napja. Nagy ennek a napnak a dicsősége minden nemzet történetében, de legnagyobb a magyaréban. Március idusát megünnepelték a rómaiak, ünnep volt a gallok népénél; de vájjon melyik nemzet ünnepelhetné inkább, mint a magyar ? Ünnepli is mindenfelé most még nagyobb fénnyel, nagyobb lelkesedéssel, mint 57 év óta bármikor. Csak mi, szinérváraljai magyar hősök, mi alszunk. Eddig legalább semmi nesz a márczius 15-ének a megünnepléséről. Hát hol maradtak a nagyhangú a menyasszony kiszenvedett. Virág Pista pedig eltűnt a faluból . . . Hiába keresték, hiába kutatták, nyoma veszett. . . Később egy rabló banda ütötte fel tanyáját a vidéken, melynek legfélelmesebb tagja Virág Pista volt. * * * * Némán tekintenek le a csillagok a hangtalan éjszakába : a nap már rég leáldozott. Az elkésett hold kíváncsian kapaszkodik fel az ég peremére, be-be kandikál az ablakon, lomhán száll felfelé az égen, elbújik néha a felhők mögé, aztán ismét előjön s kimért lassúsággal folytatja útját. A távoli kis faluban megszólal a lélekharang. A susogó lágy szellő elkapja tisztán csengő hangját s viszi tova, messze a róna felett, hogy tudtul adja egy ifjú élet mécsének kialvását. Aztán elhal az utolsó kongás is és az éjszaka újra csendes, néma lesz. Elhagyta a robotos a harangozást, bezárja a templom ajtaját, aztán dörmögve csoszog hazafelé. De a kis harang bug még tovább, sir, zokog keservesen ... Az enyhe szellő elviszi a lágy, elhaló hangokat az erdő sűrűjébe s oly bánatosan regél a mennyei boldogságról, tul- világi életről, hogy az a marcona alak, kinek szivéből már minden érzés kihalt, megremeg a hangok hallatára; szivének megrezeg egy finom húrja s szemeiben könyek fakadnak. Ott áll tehetetlenül a rettegett férfi egy fához támaszkodva, mintha bilincsekbe verték volna, csak képzelete száguld messze. A rég elmúlt idők képe jelenik meg előtte, mely annyi boldogságot ígért s mégis csalódást, örökös bánatot szült számára. Övében pisztoly, kezében balta van, előtte a földön kulacs hever. Mentéje félvállra van vetve. Úgy néz ki, mintha zsákmányra lesne, pedig meg sem bir mozdulni a fájdalom súlya alatt. Soká, soká nézi a susogó falevelek közt beleskelődő hadat. Szivében mardosó fájdalom tombol. Sir, zokog a puszták királya . . . Akit az ezerféle veszedelem, a golyó, a szuronyok meg nem tudtak félemliteni, azt most megtöri a múltak puszta emléke. Mennyivel boldogabb nála a költöző madár, mely ha a kikeletkor ismét visszatér megtalálja régi fészkét, régi boldogságát, mig ő ki van zárva a tisztességes emberek sorából, ő vissza nem térhet többé oda, ahonnan kitaszították. Mennyivel boldogabb az, akinek a lélekharangot meghúzták. Annak nem fáj a múltak emléke, nem érzi a jelen mostohasága szülte fájdalmát s nem bántja a jövő bizonytalansága .. . Megutálta az életet. Oly boldogan fogadná a halált, mely megszabadítaná lelki gyötrelmeitől s nyugtot, örök pihenést hozna számára . . . Miért is nem jön az a csontos kaszás ? Inkább az ő életét oltsa ki, mint olyanét, aki 1905. márczius 14. vezetők az éj homályában. Nincs Szinérváraljá- nak egyetlen egy olyan köre sem, mely hivatva érezné magát a kezdeményezésre? Nincs. Ezt megjegyezzük magunknak. Március 15-én d. e. 8 órakor a református templomban alkalmi ima, 9 órakor a róm. kath. templomban ünnepélyes hálaadó istentisztelet lesz. Menjünk el, ünnepeljünk együtt mindnyájan, kik e nagy nap emlékét nemcsak ajkunkon, de szivünkben is híven őrizzük. Esküvő. Cservenka János cs. és kir. 5-ik gyalogezredbeli hadnagy, társaságaink előnyösen ismert tagja, f. hó 6-án esküdött örök hűséget Láncky Mariskának, néh. Láncky Lajos szeretetreméltó, kedves leányának Bujánházán. A polgári házasságkötést Ilosvay Gusztáv főszolgabíró teljesítette, az egyházi részt dr. Takács Károly józsefházai róm. kath. plébános végezte. Az igaz szerelem által szerzett szép frigyhez jó kivánatainkat küldjük. Visszautastott petíció, a kir. Curia e hó 7-én tartott ülésében Fittler Imre, curiai bíró előadása alapján visszautasította a L. Bay Lajos nagybányai képviselő mandátuma ellen benyújtott petíciót, mit Almer Lajos és 13 társa irt alá, mert a kérvényezők azonossága sem közjegyző, sem járásbíróság által hitelesítve nem volt. Doktor. Torday Lajos végzett joghallgatót, Torday Imre nagybányai városi tanácsos íját e hó 4-én a kolozsvári egyetemen a jogtudományok doktorává avatták, ki uj doktortársai nevében üdvözlő beszédet intézett az egyetem tanári karához. Úgy az uj doktornak, mint szüleinek őszinte gratulátiónkat küldjük. Uj vágóhíd. Szinérváralja nagyközség nem sokára egy uj, teljesen modern vágóhíddal fog dicsekedhetni. Az uj vágóhíd tervének elkészítésével Tóth Sándor szatmári építész meg- bizatott. Bizony, nagyon ideje volt már mellőzni azt a gyomrot háborító régi vágóhidat, melyet, ha minden husíogyasztó ismert volna, nem evett volna húst. A városháza kibővítése. A városháza az elöljáróság hivatalainak elhelyezésére szűknek bizonyult, azért az elöljáróság annak kibővítése iránt javaslatot terjeszt a képviselőtestület elé. A napokban Tóth Sándor, szatmári épitésvállalkozó megvizsgálta az épületet s a tervet és költség-' vetést nemsokára beterjeszti. Mielőtt a terv elkészülne, tisztelettel megkérdezzük az arra illetékes tényezőktől a következőket: 1. Nem lenne-e célszerűbb és gazdaságosabb, ha a bővítés oly módon történnék, hogy a hivatalok elhelyezésére az épület udvari részét teljesen átalakítanák, az utcai részt pedig üzleti helyiségnek bérbe kiadnák? 2. Nem foglalkoznának-e szívesen egy olyan tervvel, mely szerint a városház te;ke és épülete eladatnék, vagy némi haszon mellett más, talán terjedelmesebb telekkel kicseréltetnék? szeretne élni, akinek gyönyörűség az élet . . . Neki nincs hazája, nincs rokona, testvére, szülei, nincs jó barátja sem, még meg sem szánná, meg sem siratná senki. . . . Nem, . . . nem fog ő könyezni, aki annyi ember könyörgésére nem tudott megindulni; aki nem ismert könyörületet, hanem kárörömmel oltotta ki másnak éle tét, az maga irányában se legyen könyörületes . . . Felkapta a földről a kulacsot s annak tartalmát egy hajtásra kiitta. „így ni . . . no most már előre bátran ... az örök béke otthonába . . .“ Úgy . . . úgy sirassatok meg susogó falombok, hisz kivületek nincs senkim. Ti rejtetettek el sokszor üldözőim elől sürii lombsátorotokkal; ti regéltétek el nekem, hogy mi történik a nagy világban, meg az a szálló madár, mely kifáradva hozzám jött megpihenni . . . Ti pedig, kis madárkák, mondjátok el mindenkinek, akivel találkoztok, mily boldogtalan voltam . . . Erős durranás zavarta fel az erdei madarakat csendes szendergésükből s Virág Pista, a rettegett betyár átlőtt koponyával terült el a földön.
