Szinérváralja, 1905 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1905-11-14 / 46. szám

(2) 1905. November 14. 46 szám SZINÉRVÁ R AL J A és úgy megyünk fel a hiúság vásárjára. Fitogtatjuk ékszereinket, szalagjainkat és nagyokat ásitozunk. Mindegyikünk több­nek akar látszani, mint amennyi, A ver­sengés megöl minden egyetértést. A tár­sas összejövetelek álarcos estélyekhez hasonlítanak ; senki sem köteles megis­merni a másikat, ha nem akarja. Vol­nánk eszesebbek, bizonyára nem kellene a régi jó idők után sóhajtozni. A költ­séges szórakozásokat természetesen szám­űzni kellene. Igazi szerencsétlenség ná­lunk az a megrögzött tévedés, hogy a társadalmi élet hullámain csak az tart­hatja főn magát, akinek van elég pénze. A legtöbb család nehéz munkával keresi kenyerét; a hivatalnokok, iparosok, ke­reskedők, kisbirtokosok stb. nagy légiója bebizonyíthatja, hogy neki a társas egyiitt- lét örömei nem időtöltésül, hanem üdü­lésül szolgálnak. Nem akarjuk kijelölni az utat és a módokat, melyen társadalmi életünk uj lendületet nyerne; elég volt ezúttal rá­mutatnunk a baj okára. Ez a betegség olyan, hogy átalános dogmákkal nem gyógyítható. Minden egyes vidék, egyes társadalmi kör legyen a saját orvosa. A vidéki sajtóról. Az egész sajtónak feladata körülbelül egy és ugyanaz. Kigyomlálni a dudvát onnét, ahová magát befészkelte. A sajtó feladata, hogy sas­szemekkel ellenőrizze azoknak a tevékenységét, kik állásuknál fogva arra vaunak hivatva, hogy előmozdítsák a közügyet és hogy támogatásukra legyenek azoknak, akik a segítségre rászorullak. A sajtó maga az élő nemzet. Amilyen a nemzet, olyan a sajtója és megfordítva. A nem­zet kívánalmai, úgyszólván összes életnyilvánu- lásai a sajtóban tükröződnek vissza. Egészséges sajtó egészséges lelket képes belehelni a nem­zet testébe. Romlott sajtó a fertőző bacillusok egész seregét viszi magával s megmételyezi azok lelkületét, kiknek szellemi táplálékul szol­gál. Nincs könnyebb, mint fogékony lelket há­lóba keríteni a sajtó hatalmával. A fővárosi sajtó, mint olyan, mely főfel­adatát az állami élet ellenőrzésében látja, nem terjedhet ki csak éppen a törvényhozás és a törvény végrehajtás főbb eseményeire. Tért nyit­hat a fővárosi ügyeknek, itt-ott hozzászólhat olyan vidéki eseményekhez is, melyek országos jelentőségűvé növekedtek, de a fővárosi sajtó rendes medre mégsem egyéb az átalános ér­dekű és a nap politikai eseményeinél. Hivatásban és jelentőségben semmivel sem áll a fővárosi sajtó mögött a vidéki. Bárminő lenézéssel, akármilyen kicsinylő csúfolódással kisérjék is a vidéki sajtó tevékenységét olya­nok, kiknek okuk van becsülni mindazokat a faktorokat, melyekhez vagy fel nem emelked­hetnek, vagy kiktől félniök kell — annyi bizo­Pénzbeli fizetésem említésre sem érdemes. Abból éltem csak, amit a lakosságnak idönkint be kel­lett szállítani a kamrába tanitóbér fejében. Kevés időre a faluba való megérkezésem után kidobolta a kisbiró, hogy elkövetkezett a kommenczió ideje s mivel épen szüret volt, min­denki egy meszely borral járuljon hozzá a rektor ellátásához. Ki is tettem az udvarra egy kádat, hogy majd abba töltögessék a kommencziót. Ha nem csorog, cseppen, — gondoltam. — Sok me- szelyböl akó is válhatikl Boldogan vártam tehát a kommencziót, mely idejében meg is érkezett. A kitűzött napon min­den szőlősgazda beállított az udvaromra s bele- töltötte a kádba a maga járandóságát, a meszely bort. Mikor azután az utolsó ember is elhaladt a kád előtt, boldogan meritettam bele a borba a poharamat, hogy köszöntőt mondjak a jószivü adakozókra. Lelkes szavak után felhajtottam a poharat, de egyszerre elállt szemem-szájam — viz volt, amit ittam. — Mi ez ? — tört ki belőlem a harag. — Hát bor helyett vizet hoztak kentek? A gazdák kezdetben jámbor arcot vágtak, mint aki nem érti a dolgot, majd egyik is, másik is hebegett valamit. De én nem tágítottam. Oda ugróm a kapuhoz, bereteszelem és igy kiáltok dörgő hangon : — Innen ugyan ki nem mennek kendtek, amig meg nem találom a titok nyitját. Hosszas és kemény faggatásoknak végre az lett az eredménye, hogy a gazdák szégyenkezve vallották meg a turpisságukat. Mindenik azt gon­dolta magában : Ha én magam vizet töltök, észre nvos, hogy a vidéki sajtó a maga megkörvo- nalozott hatáskörében éppen olyan fontosságú tényező, mint a fővárosi a magáéban. Sőt min­den tartózkodás nélkül mondhatjuk, hogy jó­val több. Mert mig a fővárosi lapok hasábjai csak magasabb fokú igények számára vannak nyitva, mig a fejlettebb sajtó nem képes a rész­letekre kiterjeszkedni, addig a vidéki sajtó érzi, tudja olvasóközönségének minden kívánságát, minden óhaját. Tudja a helyi viszonyok beható ismerete folytán a módját is annak, hogy mi­képen lehetne javítani, helyrehozni mindazt, ami megkívánja a jobb állapotba való helyezést. A vidéki sajtó nagy hatással lehet az illető vidék egész társadalmi életének alakulására. Ha szükség van magyarosodásra, ha kell egyik-má­sik helyen egy iskola, ha a közigazgatás nehéz­ségein egy hivatal létesítése segíthet, vagy köny- nyithet, ha a pap, tanító vagy bármily más nyilvános közeg visszaél a reá bízott köteles­séggel, akkor előáll a vidéki újság és reámutat a hibákra és mcgjelzi azt a helyes irányt, me­lyet követve, legkönnyebben és leggyorsabban célt érhet a község, a járás vagy az egész vár­megye. Annak a sajtónak pedig minden más ér­dektől függetlenül, egyedül az igazság és a közjó legyen a vezérelve. Ha ilyen elvtől en­gedi vezettetni magát, ha ez képezi minden tö­rekvésének savát-borsát, akkor hivatásának ma­gaslatáról könnyű lesz neki odajutnia, hogy va­lóban vezére lehessen minden tekintetben an­nak a vidéknek, amelynek érdekeit védeni lapja homlokára irta. Az igazság hatalma nagyon erős. Képes a legmakacsabb ellenséggel is szembe- szállani. Ez a makacs ellenség pedig minden haladásnak kerékkötője, mely ellen istenek is hiába viaskodnak: a balhéiét. Az a balitélet, mely csak az ósdiságon rágódik és jónak csak azt tartja, ami a régi jó idők emlékének bé­lyegét viseli magán. A vidéki újságírónak, kinek pedig foko­zottabb mértékben kell. hogy érzéke legyen minden üdvös újítás, minden modern beren­dezkedés iránt, ami nem megy a nemzeti szo­kások, a nemzeti jellem rovására, haladni a műveltebb nyugattal úgy, hogy ezt a haladást értékesíthessük a mi magyar nemzeti kultúránk javára, —■ erre buzdítani, az ilyen iránynak utat törni lehet és kell a vidéki sajtónak. A vidéki sajtónak a ^mliléleltel, a rossz- akarattal olykor nagy és komoly küzdelmei vannak, melyek szinte legyőzhelellcneknek lát­szanak. Az egyedüli fegyver az igazság és a szeretet, amelyek segítségével minden ellenté­tet lehet elsimítani. HÍREK. Az uj püspök eskütétele. Dr Mayer Béla szatmári püspök, ujonan kinevezett püspöktár­saival szombaton, e hó 4-én délelőtt 10 órakor tette le az esküt a király ő felsége kezébe. Az eskütételnél jelenvolt Lukács György vallás- és közoktatásügyi miniszter és Csekonics Endre zászlósul-, az eskümintát Vértessy Géza, a király személye körüli minisztériumbeli miniszteri ta­nácsos olvasta fel. A letelt eskü szövege a kö­vetkező : sem veszi a rektor. Az a meszely viz nyomtala­nul eltűnik a sok meszely bor között. Igen ám, de mindenik igy gondolkodott, s vízzel telt meg a kád. Mikor ezt megtudtam, nagy szomorúság vett erőt a lelkemen. Odafordultam ezután a szégyen­kező gazdákhoz és komoly, elborult arccal szól­tam hozzájuk : — Lássák kendtek, ebből az esetből nagy tanulságot vonhatnak le. így vannak kendtek a jó cselekedettel is. Mindnyájan azt mondják, ha jó cselekedetről van szó: Ha én nem segítek a bol­dogtalanon, azért még nem veszhet éhen. Én csak egy ember vagyok, az én segítségem nélkül el­lehet a boldogtalan. De valamennyien igy gon­dolkodnak ám, s a jó cselekedetből semmi sem lészen. A gazdák lehajtott fejjel távoztak udva­romról. Még aznap mindenik két meszely bort hozott s mindenik ott hagyott nálam valami pénzbeli segítséget a rektor özvegye számára. A koldusok sem távoztak ezután üres kézzel a faluból. Egy asszony gondolatai. Nem minden Xantippének Szokrates a férje. A huszadik tavasz forróbb, mint a negyvenedik nyár. Nyelvében él az asszony. Egy megadott csólc sokszor lehet boldogtalanság unk, — egy megtagadott — mindig l P.-né Bartók Ida . »Én . . . esküszöm az egy élő Istenre, a Bol- dogságos Szűz Máriára és Isten minden szentjeire, 8 választottjaira: hogy ö császári és apostoli királyi felségének mindenkor hive leszek, az ország törvé­nyeit megtartom, azoknak engedelmeskedni fogok s azokat nemcsak magam soha meg nem szegem, hanem mások által való megszegését is tőlem telhetőleg megakadályozom, kötelességeimnek pedig törvény és igazság szerint megfelelek. Isten engem úgy segéljen!* Esküvő. E hó 9-én, csütörtökön esküdtek egymásnak örök hűséget Apátiban özv. Gabányi Zsigmondné úrnő és Nagy Sándor nagykárolyi lakos, megyei tb. főjegyző. Tanú volt a menyasz- szony részéről: Szentiványi Gyula orsz. képviselő, a vőlegény részéről pedig Tóth Móric patóházai földbirtokos. A kedves úrasszony, a páratlan magyar háziasszony távozását körünkből őszin­tén sajnáljuk. Találja fel uj otthonában azt az igaz boldogságot, amit őszinte szívvel óhajtunk! Hymen. Cseh Ernő munkácsi kir. járásbiró- sági albiró eljegyezte Bartha Ödön országgyűlési képviselő leányát Margitot. Az eljegyzés Nagy- muzsalyban ment végbe. Jegyváltás. Dr. Bauer Lajos fővárosi orvos, a Febér-kereszt kórház gyermek-gyógyásza, ked­den tartotta eljegyzését özv. esengeri Mayer Salamonná leányával, Ilonkával, Krassón. Megtámadott mandátum November 22-én fogja tárgyalni a kir. kúria a Bay Lajos szabad­elvű képviselő ellen benyújtott peticziót, kit Nagybányán választoltak meg Szappanyos Gerő függetlenségivel szemben. A peticziót, mely ete­tés, italás, vesztegetés és pressióval vádolja Bay Lajost és pártját, a kiküldött biró megvizs­gálta s ezen vizsgálat eredményét fogja tár­gyalni a kúria. Köszönetnyilvánítás. Mindazoknak, kik fe­lejt heteden kis leányunk elhunyta alkalmából kifejezett vigasztaló részvétükkel mély bánatun­kat enyhíteni törekedtek, szives köszönetét mon­dunk. Szinérváralján, 1905. november 11-én. Baum Károly és neje. Avármegyei főispán beiktatása. Nagy László­nak, Szatmár vármegye ujonan kinevezett fő­ispánjának 6-ára volt" kitűzve főispáni beikta­tása. A beiktatás, mint előre látni lehetett, nem volt csendes lefolyású. A közgyűlést 10 órára tűzték ki, melyet ekkor pontosan meg is nyitott Ilosvay Aladár helyettes alispán, habár még igen sok bizottsági tag nem érkezett meg Szatmár felől a fél 11 órai vonattal. Az ellenzéki bizott­sági tagok között már ez is nagy visszatetszést keltett, mit fokozott még az is, hogy Nagy László megjelenve a közgyűlésen, Nagy Sándor vár­megyei aljegyző elmondása után a főispáni es­küt minden bevezetés nélkül elmondotta és ez­után a termet otthagyta. Óriási zaj támadt a teremben; mindenféle szitok, káromkodás és gyalázó kifejezések röpködtek a főispán felé, hiszen esküjéből egyetlen szórt a zajtól meg­hallani nem lehetett. — Az ellenzék gróf Károlyi István tiszteletére 4 órakor bankettet rendezett, este pedig fáklyás zenével tisztelte meg a nép­szerű grófot. Megrendítő temetés. E hó 5-én vasárnap délután egy megrendítő temetés folyt le Nagv- kolcs községben. Meghalt egy ifjú házaspár, két évi s liz havi együtllét után, a községben uralgó tífuszban. A férj 30, a nő 23 éves. Meghallak ugyanazon napon, ugyanazon órában, A férj a szülei háznál, a nő pedig testvérénél. Maradt egv másféléves s egy kéthetes kis leány. A két beteg egymásról, hogy milyen állapotban van­nak, nem tudlak semmit, mert hozzátartozóik nem mondták meg. Ha a nő kérdezte férjét, válaszul azt kapta, hogy már jobban van s rö­vid idő múlva meglátogatja, viszont. November 3-án este 11-12 óra közt mindketten meghal­tak. Temetésük november 5-én vasárnap délután ment végbe óriási részvét mellett. Erre a rend­kívüli esetre a szomszéd községekből tömegesen jöttek s igy a temetési szertartást nem templom­ban, hanem a cinteremben kellett megtartani a résztvevők sokasága miatt. Megható volt az a látvány, mikor a községnek két ellenkező részé­ről énekelve jöttek a koporsókkal s elhelyezték a cinterembe. E rendkívüli eset alkalmából lóth Dániel ottani lelkész tartott remek beszédet és olyan búcsúztatót, hogy szem szárazon nem ma­radt. — Bizony kőszívűnek is kellene annak lenni, aki egy ilyen megrázó esetre sem in­dulna meg. Uj pénzintézet. Szatmáron »Szatmári Le­számítoló Bank« cim alatt 200,000 korona alap­tőkével uj pénzintézet alakult e hó 5-én. Ne búsuljatok, váltós társaink, van már egy bank, melynél nem vagyunk érdekelve! (Meddig nem ! Szedő.) Kanyaró- A községünkben fellépett járvá­nyos betegség, a kanyaró még mindig tart, sőt következményeiben áldozatokat is követel a gyermekek közöl. Legutóbb is három gyermek balt el olyan betegségben, mit a kanyaró idézett elő. Orvosi jelentés szerint a járvány szünőfél- ben van, azért az előbb fertőtlenített iskolákat tegnap megnyitották.

Next

/
Thumbnails
Contents