Szinérváralja, 1905 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1905-10-03 / 40. szám
2. 1905. október 3. SZINÉRVÁRAL JA e beszédek. Nem lehet feladatunk a szónokok beszédeinek részletesebb ismertetése és méltatása. Csak annyit akarunk kiemelni, hogy e beszédek nemcsak a nemzetiségek külön érdekét tartották szem előtt, hanem csak azon kérdéseket tárgyalták, a melyek az egész magyar nemzetnek közös érdekei. Mihályi beszéde elején kijelentette, hogy nem izgatni, nem ellentéteket felidézni jött hanem azért, hogy egy olyan kérdésről beszéljen, egy olyan intézmény megvalósítása érdekében küzdjön, mely az egész magyar nemzet jólétét előmoznitani alkalmas. Rámutatott arra, hogy a szőnyegen levő kérdésben a nemzetiségek érdekei nemhogy nem ellenzenek, de egyenesen összevágnak az egész magyar nemzet érdekeivel. Kijelentette, hogy a románok hű fiai a magyar hazának, (patria ungureasca) ahol élni és halni akarnak. Elégedetlenek a mai állapotokkal, mert a mai parlament nem képviseli a nép igazi érdekeit. Az általános váltasztói jog behozatalától reméli, hogy a parlament olyan képviselőkből fog állani, akik a nép bajait ismerik és sérelmeiket orvosolni fogják. Reméii, hogy a titkos választás alapján választott országgyűlés olyan törvényeket fog hozni, melyek előfogják mozdítani az egész magyar nemzet és ezzel együtt a román nép jólétét és kultúráját. A 4—500 emberből álló közönség nagy figyelemmel és lelkesedéssel hallgatta a szónokokat. A gyakran felhangzó tetszés- nyilvánításokból látszott, hogy a beszédeket meg is értették. Bizonyára sokan lesznek, akik kételkedni fognak a gyűlésen elhangzott beszédek őszinteségében. Mi azonban, mint az események tárgyilagos megfigyelői, nem lehetünk tekintettel esetleges hátsó gondolatokra. Csak úgy vehetjük a szónoklatokat; amint azok elmondattak. S igy csak örörhmél s megelégedéssel konstatálhatjuk, hogy a FelsŐfaluban tett nyilatkozatokban úgy mutatkoztak a románok, mint akik jogaik érvényesülését és helyzetük javulását a magyar nemzet jogainak nemzeti jólétének keretén belül keresik. Október hatodika. ötvenhat esztendővel ezelőtt, október 6-ikán szenvedett a mi tizenhárom tábornokunk vértanúi halált a hazáért. Boldog nemzet, a melynek ilyen vértanúi vannak; tizenhárom csillaga az neki, a melyek nem az éj, hanem a szivek sötétségébe Íróasztala előtt ült — valami tervezetet olvasgatott — irórmal jegyezgetett, s alig figyelt arra, mit mondok. A hebegve előadott kérelem meghalgatása után mint egy tiz perc múlt el, anélkül, hogy az igazgató válaszolt volna, Végre reám szegezte szemét és mosolyogva megszólalt; — Épp most vagyok elfoglalva a szolgálati szabályzat összeállításával. Köszönöm, hogy egy hiányzó, nagyon fontos pontra nézve felhívta figyelmemet. Azonnal betoldöttam: „Tisztviselőknek, kiknek nincs legalább 2400 korona fizetésük, nem szabad megnősülniük.“ Nem akarunk hivatalnok proletáriatust — érti ? Némán meghajoltam és távoztam, Odakünn kiszámítottam, hogy csak 12 esztendő múlva házasodhatom, A szerencse láthatólag nyomomban tapadt. Amikor menyasszonyomnak odahaza elmondtam a történteket, kelletlenül élesen felsikoltott, majd sirt, végül meg dühösen elrohant, miután előbb még marhának titulált, Másnap felmondott a lakásadónőm és kény* telén voltam lakást keresni. Irodám közelében igen ölesó szobára bukkantam, mely teljes ellátással együtt csak havi 6Ó koronába került. Ilyen szerencsére nem Voltam elkészülve, megfizettem a 60 koronát s első éjjel úgy aludtam, mint egy herceg. beleárasztják fényes ragyogásukat, hogy megtanítsanak úgy élni, miként ők meghaltak a hazáért. Tekintsünk csak fel a csillagos égre, jó sokáig, a mig csak el nem önti lelkünket ragyogásával, s mire ismét kinyitjuk, úgy találjuk, hogy azóta nagyobbak és tündökletesebbek lettek a csillagok. Onnan van az, mert a milyen fényesek, úgy vonzzák is magokhoz szivünket. . . . éppen úgy az a mi tizenhárom csillagunk is odafenn a magas menyországban, földi dicsőségből csillagokká váltak vértanúi halál sugárkoszorujok, — oh az a nap, a melyen égbe váltak — úgy volt, mintha csak a nap leszakadt volna az égről. Köny nem csordulhatott a szemből, annyira meg volt dermedve minden érzés, minden élő szívben, csak az ádáz kétségbeesés üvöltött a véghetetlen pusztaságon, a miért a halál megfeledkezett róla! És azok az idők, a mik reá következtek! Éjjel-nappal üldöztetve a tizenhárom csillag földi halálának gondolatától! Mindig és mindenütt csak őket látta a nemzet; rabigába verték: nem is vette észre; kifosztották mindnéből; nem törődött vele, szeme, szive lelke erre az egy napra volt szögezve, október hatodikára, az egész nemzet ott állott a vesztőhelyen ; ott volt, mikor Pesten Batthány Lajos, a magyar lovagiasság és becsületesség mintaképe, az uj épület mögötti fatéren : félig halva kihurcoltatott börtönéből és az öldöklő puskák elé állíttatott. Az egész nemzet szeme látta, miként egyenesedett fel félistenné a halállal szemben; miként képződött dicskoszoruvá homloka körül a haza szeretet, mikor szivére tette kezét és ihletett lélekkel kiáltá: „Ide lőjjetek, vadászok!“ és mikor eldördültek a gyilkos fegyverek és a hazaszeretet szent áldozata földre roskadt, a nemzet szivét ugyané golyók járták által és vele együtt ez is földre roskadt. S Aradon is ott volt a nemzet a tizenhárom tábornokban, a kik oly magasra emelték a magyar vitézség és dicsőség zászlaját, hogy az egész világ látta és bámulta, velők együtt szenvedte meg e nemzet a halált, ott feküdt kiterítve, élettelenöl a vérittas hóhérok undok lábaikkal tapostak rajta, rabló módra osztozkodtak kincsein, egyetlen ujj nem emelkedett fel ellenük, igy tartott ez sok, hosszú évet magába foglaló egyetlen éjen át szakadatlanul ; akkor a gondviselés ujja megérinté a dermedt testet, megnyíltak, szemei, tekintete az égre esett, s ime, a haza csillagai, fényesebbek és számosabbak lettek azóta, a legyilkolt hazafiak, a vértanú tábornokok mind ónban felülről mosolyogtak lé reá; nem haltak meg, hogyan is hallhatna meg az, aki a hazának él! Csák megdicsőültek, hogy örök dicsőséget szerezzenek nemzetünknek. A ki a csillagok beszédét érti, az nem fog félni, ha összecsapkodnak a felhők s csillagok a fellegek közül mosolyogtak reánk: magyar nemzet! október hatodikának. szent napja biztat, hogy minden halálból van feltámadás! Nem vész el az a nemzet, a melynek ilyen fiai vannak! HÍREK. Esküvő, Láng Lajos, volt kerekedelemügyi miniszter és kerületünk" egykori képviselőjének Boldizsár nevű fia szeptember 20-án kelt egybe Következő reggel korán ébredtem, a lakásban nagy volt az élénkség, s még alig voltam felöltözve, amikor a végrehajtó minden felesleges bútordarabot, melyek már előzőleg mind le voltak foglalva, elvitetett. Az asszony és én hoppon maradtunk. • Hatvan koronám az ügyvédhez vándorolt s miután semmi hajlandóságom se volt egy hónapig bőjtölní, érzékeny búcsút vettem az özvegyasszonytól és szobájától, azután elindultam lakást keresni. Előbb azonban elkellett mennem a takarékpénztárba, hogy valami pénzt vegyek ki. A takarékpénztárban találkoztam a vezérigazgatómmal, igen kegyes volt hozzám és örült a találkozásnak. Meghagyta, hogy az irodai órák után keressem föl, közölni valója van velem. Már nem jártam, lebegtem, annyira emelkedett volt a hangulatom. Tehát azért kellett megcsalatkoznom az őz- vegyasszonynál, hogy a takarékpéhztáfba találkoz- hassam a vezérigazgató ufral, Mennyire kelletted magát gyakran ä Szerencse, Délután pontosan tettem tiszteletemet a vezérigazgató Urnái, a ki leültetett és szivarral kínált meg; azt äzohbah köszönettel vissza kellett Utasítanom, nem szivarozom. “ Már fég megakartam Önnek mondani — igy kezdé — hogy az áilás. melyet ön betölt, most nagyohb és feleloségteljesebb lesz, márkus- és batizfalvi Máriássy Idával néhai Má- riássy Kálmán és neje, született hollómniczi Ba- dányi Ida leányával. A férfi cs kir. huszárfőhadnagy s a vezérkarhoz van beosztva. Kitüntetés. Mint „Közgazdaság“ rovatunkból kitűnik, Papolczy Lászlóné úrnő remek pulykái a szatmári baromfikiállitáson az egylet bronzérmével lettek kitüntetve. A szatmári püspök megbízható értesülésünk szerint Mayer Béla, felszntelt püspök, kalocsai káptalani prépost lesz. A mai mozogalmas időben az eseményekkel az emberekés könyen letűnnek a napirendről, de mi mégis bizünk. értesülésünk helyességében. ^ , Esküvő. Lánczky Antal, kassai kir. pénzügyigazgatósági számtiszt szept. 23-án kelt egybe a sárosvármegyei Lukó községben Valcsák Ilonkával. — A polgári házasságot Szátmáry Géza, bártfai főszölgabiró kötötte meg, — Az egyházi esketést Fogarassy József róni kath. esperes-plebános végezte a menyasszony szülői házánál, Valcsák Károly közjegyzőnél, a közeli és távol vidékről összejött szép'számú rokonok jelenlétében. Gyűlés A szinérváraljai szegénysorsu iskolás gyermekeket segélyező egyesület október ho 8-án délután 3 orakor előbb választmányi, az után közgyűlést tart. írnokok kinevezése. Az igazságügyminiszter Klein Béla és Smeer Géza szatmárnémeti kir. törvényszéki telekkönyvi betétszerkesztő dijnokokat betétszerkesztő Írnokoknak nevezete ki. Tanítói és tanítónői áthelyezés. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Krizsán Gábor és Kriszánné Goptsa Margit, törcsvári állami elemi iskólai tanítót, illetve tanítónőt a remetemezői állami elemi iskolához jelen minőségükben. Egyházmegyei gyűlés. A nagybányai ev. ref. egyházmegye szeptember 29 én városunkban tartotta őszi rendes közgyűlését. Széli György esperes és Helmecy József hivatalkorra nézve legidősebb tanácsbiró elnökölt a győlésen,. mivel az egyházmegye gondnoka, Dégenfeld Sándor gróf a megjelenésben akadályozva volt. Az esperesnek jegyzőkönyvben megörökítésre méltó gyönyörű imája után megalakult a gyűlés és 28 kisebb- nagyobb ügyet tárgyalt. Az előre kinyomatott es- peresi jelentés, Magoss Ferenc újonnan megválasztott főjegyző és Nagy Elek tanácsbiró eskütétele képezte a közgyűlés ünnepíésebb részét. A papi aljegyzőségre szavazás rendeltetett el.1 A közgyűlés után közigazgatási; ezután fegyelmi "bírósági ülés volt. Elöbbin 6 ügyet tárgyaltak le, az utóbbin egy magáról és szent hivatásáról megfeledkezett lelkészt etmozditottak állásától. Gyűlés után 40 teritékü közös ebéd volt a Korona-szálló dísztermében, hol a Neumann’Mór kitűnő konyhájának ízletes termékei és a jó bor hatása alatt mihamar megindultakazelmaradhatlanpohárköszöniők. A délutáni vonattal a gyűlés tagiai .haza utaztak. A bor- és gyümölcsértékesitő szövetkezet ügyében október hó 1-én a Koróna-szálló nagytermében gyűlés volt; melyen Jablonszky György buzditó beszédet intézett a megjelentekhez. Vita indult meg arról, hogy a gyűlés alkalmából megalakulhat-e az egyesület, vagy nem ? A vita eredménye az lett, hogy a szövetkezet — tektntetBüszkén és önelégülten mosolyogtam. —- Ennek következtében magasabb fizetéssel is fog járni. Arcom sugárzott mint egy Auer-égő. — Beáll tehát annak szükségessége hogy azt igazgatósági tagunk egyik rokonával töltsük be. Sóbálványa dermedtem és rámeresztettem szememet az igazgatóra. — Minthogy pedig önnek, mint örömmel áttam, megtakarított pénze van, ez tehát nem érii önt súlyosan, annál kevésbbé, minthogy tovább pályafutásán számíthat támogatásomra.- Ilyen kegyetlen módon kilökve, megfogam- zott agyamban a gondolat, hogy nem leszek tovább iró-rabszolga, hanem mint kereskedő próbálom meg szerencsémet. , ,t;., ,, .? • Nem zzégyelem bevallani, hogy nem sokkal lobban kezdtem, mint egy házaló. De meg volt a kellő érzékem vevőim igényeit illetőleg s. ma, egy év múlva, mint saját gazdám,, már kétszer annyit keresek, mint a mennyi a fizetésem volt. Üzletem virágzik, nagyobbodik és mind jövedelmezőbbé lesz. , Igen, bízni kell a maga szerencséjében, bem szabad az útját elállani s vigyázni kell, ;.hogy a fejünk lágyára ne essünk.’ 1;, í:,;: . ' . —o— •
