Szinérváralja, 1905 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1905-09-26 / 39. szám

II. évfolyam.

39. szám.

r

Szinérváralja, 1905. széptemte 26.

TÁKiADALMI, GAZDASÁGI ÉS SZÍFíIíOIULMI HETILAP.

Előfizetési árak: Egész évre 6 korona, fél évre 3 korona, negyedévre 1 kor. 50 f., egyes szám ára 12 f. Nyilttér soronkint 20 fillér.

Megjelenik e lap minden kedden.

A zavarosban.

Ritka ügy keltett még nálunk akkora feltűnést, mint a Zeysig-botrány. Magának az ügynek tárgyi álladéka nem érdekes, bűnügyi szempontból nem tarthat igényt különös méltatásra, s a naponta köztudomásra kerülő bűntények sokaságából alig emelkednék ki, ha kulisszatitkai a legfoko- zottabb érdeklődésre fel nem jogosítanák.

Amikor a közviszonyok egyre kuszál- tabbá gomólyodnak, amikor legjobbjaink igyekezete a kibontakozás keresésében meddőnek bizonyul, kinyomatnak idegen földön egy pamflétet, mely a helyzet orvoslását a Habsburg-dinasztia elejtésében találja. Csak korlátolt számú példányba nyomatták, lehet, mert a nyomdai gép a sok piszoktól elromlott, valószínűleg azonban azért, mert a förmedvénynek nem is az volt a célja, hogy szélesebb körökben híveket szerezzen a szerencsétlen korcsszülött eszmének, hanem inkább az, hogy szerzőségét másokra tolva, kompromittáljon.

Hallottunk mi már felségsértésről, hallottunk szenvedélyességüktől elvakitott agitátorokról, s tudjuk, hogy a harc hevében nem mindenki válogatja fegyvereit. Az emberi gyarlóság vetemedik olykor arra is, hogy nekiront a vélt vagy tényleges ellenségnek, kit bemocskol, befeketít, lerántja a sárga földig, de hál’ Istennek, a Macchia- velizmus eddig magyar földön még meglehetősen ritka jelenség volt, épp oly ritka,

Főszerkesztő:

ILOSVAY GUSZTÁV.

Felelős szerkesztők ;

FÁBIÁN ISTVÁN és^KATONA SÁNDOR dr.

mint a milyen idegen a neve. Most már ezt is meghonosítottuk.

Nem az érdektelen bűntény izgatja a közvéleményt, hanem azok a titkos rugók, melyekről — a sok híresztelés dacára — nem jutott egyéb nyilvánosságra, mint hogy létezniük kell. Miféle machinációkkal födik be az igazság istennőjének a szemét, erről csak sejtelmünk lefut, de nincsen bizonyosságunk. S ez a bizonytalanság az, a mi mogbotránkoztat. Hogyan ? Hát a zsebmetsző, ha hurokra kerül, bűnhődni kénytelen, az a nagy ur pedig, a ki nem irtózik másnak védő bástyája alatt orvul megtámadni a becsületes embereket, a meg nem talál- hatás árnyékában sütkérezhet és szabadon járhat, ellehet tisztességes társaságokban? „Mi gazemberek állunk a szavunknak, melyet az ördögnek lekötöttük,“ mondja Fie;Coban a mór. A nagyúri csel vetőből azonban még a gazemberek szóbecsülete is hiányzik. Kellemetlen neki, hogy-szavának álljon, melyet elővigyázatosan másnak sugalmaz. Előtérbe tol egy felfogadott brigantit, minőt az Ab- ruzzokban nehány líráért lehet bérelni, maga meg önelégedett mosolylyal, kezeit dörzsölve, szemléli a hínárjába kerített áldozatok vergődését.

Szomorú tünet ez nagyon. Szomorúbb a rendőri jelentéseknél, meíyek a bűnesetek szaporodásáról panaszkodnak. A ballépés, a magáról való megfeledkezés, a melyért az, a ki elkövette, keservesen és férfiasán vezekel és meglakol, emberi szempontból megbocsátható. A saját számlájára vétkező

A lapra vonatkozó mindennemű közlemények és Küldemények valamint előfizetési dijak a „SZINÉRVÁRALJA“ szerkesztőségéhez Sz.-váraljára intézendők.

Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk.

gonosztevő saját bőrén meg is bűnhődik. A gazemberek ez egyenes vonásán és hij- ján van az. a hitvány, a ki ily gálád módon akart üszköt dobni a lobbanékony házba — hazánkba.

Micsoda társaság verődik össze ebbe a gyalázatos ügybe! Miféle mezben mutatkoznak azok, a kik a nép erkölcséről beszélnek és Írnak! Tehetséggel megáldva, miképpen igyekeznek hazájukat szolgálni, miféle példaadással járnak elől, hogy követhetnék őket azok, kik kérges kezök munkájával keresvén meg mindennapi kenyerüket, felbuzdulhatnának jellemökön, eljárásukon ! Zeysigék a bozót homályában leselkednek a közerkölcsiségre. melyre orozva törnek, Zeysigék a bokrok mögül ijjáznak a gyanúsítás mérgébe mártott nyilakkal. Zeysigék dévajkodnak, röhögnek ha elejthetik áldozatukat, a mely — nem lát- j ván a suttyomban garázdálkodó ellenséget nem is bosszulhatja meg magát. Zey- I sigék mindig és mindenkor diadalmaskodnak, ha sirva, esdekelve is borulna előttük térdre a nemezis, mely hiába követel elégtételt. Zeysigék megrezzentik a harasztot, hogy mögötte keressék a gyilkos bravót, de mielőtt megcsíphetnék őket, rég elillantak, visszahúzódtak, elbújtak a posványbán, mely otthonuk, ápoló és eltakaró hazájuk.

Hát ennél furcsább dolog még nem fordult elő nálunk. A laza közrend, a bűnesetek szaporodása eltörpül az ilyen „magasabb“ helyről jövő intrikák mellett. Han- I gosan keil követelni, hogy állítsák pellen„Szioérváralja tárcája“.

Éljen az általános titkos választói jog!

— Tréfás monolog. Irta: RÁDIUS. —

(Előadja 14—22 éves hölgy. !d kék szallag- csokorral piperézett, fehér ruhába öltözöl! s lehetőleg Gretchen-frizurát hord.)

(Lelkesedéssel.) Megvirradt a szabadság napsugaras hajnala! Miénk a diadal! Kivívtuk a győzelmet. Ide, ide leányok! Gyűljetek körém, bontsatok zászlót velem ! Éljen a szabad jövőnk 1 Éljen az általános titkos választói jog! Éljen!

(Félve.) Csakhogy sikerült az anyus oldala mellől megszöknöm. Csak észre ne vegye. Csak meg ne tudják hova illantam e! a szalonból.

''Pajzánul.) De most ugyan már kereshetnek. É i itt vagyok! Itt, felébredt erővel, nieguj- hodva, szilaj lélekkel elmesélni a megváltó csudát, mely a leányszivek közepébe vezet. Van már jogunk ! Ez az én beszédem lényege. Vegyék vaia- hára tudomásul az urak, hogy most már mi nők is bírunk ofyan jogokkal, mint ők. Bizony bírunk! Tudom, istenkém, eltűnik ajkukról az a szánakozó mosoly, melylyel bennünket oly sokszor illettek. De heuréka! És újra heuréka! Mostantól kezdve tehát nem leszünk mi sem béketiirő jóbok, mi is erőre kaptunk. Hajh, úgy érzem, mintha egyszerre más csillagzat szülöttei lennénk! Micsoda ielkcsiiő gondolat! Nem packázhatnak vélünk a férfiak, de imádni fognak I ügy fordulnak felénk, mit a pap

a szentély felé. Úgy bizony! Pedig mi — a lel- kemre mondom — nem is igen fogunk törődni véliik. Most már az is mindegy nékem, hogyha Béla urfi a Klára néninek forgatja a hangjegyeket, avagy ha talán udvarol néki. Bánom is én, hisz választhatok! No nem igaz? Béluska azt mondaná: nem. Pedig éppen ő olvasta fel a Klára néninek meg az édes- anyucinak, hogy végre megkapjuk az általános titkos választási jogot. Jaj, de repesett a szivem, mikor ezt meghallottam. Klára, néni meg lelkeseuelt, tapsolt örömében, Sziikkeblüség lett : volna tőle nem lelkesedni. Hisz ő is érdekeit fél és micsoda változatokon ment keresztül még mindig szimpatikus ábrázata. Először belepirult a pá- ( paszeme, aztán a két orcája és végül, mint a ki rászolgált már nagyon is erre az örömre, sírni kezdett. Ez kérem mintegy intőjel volt nékem, menten megértettem a nagy dolgot. Tehát csakugyan választhatunk férjet? Választhatunk általánosán? Mind az összes leánynépség! Fiatal, kevésbé fiatal, szép, nem szép, csüuya mind-mind választhat, ez a fő. És titkosan ! Ezt nagyon halkan mondom, mintha titok lenne, Pedig isten szent ucese nem titok, A kedves mama is tudja, a kinek kár volt Úgy sietni a férjhezmenéssel. Most végre élhetne a jogaival, De sebaj! ü ezé:t már úgy se csofdit könnyét, Most Úgy is már rajtunk a sor. Rajtam és a Klára nénin,

(Pajkosan.) Csak lassan tipegjen, csak okosan Klára néni. Most már választhat valami jóféle férjet. Csak aztán fontolja meg ám jól ezt a fontos lépést. Ha már várt ötven évig a szive bál- [ ványára, elvárhat most már tovább is. Sőt most

már várjanak az urfiak, mig majd Klára néninek eszébe jut választani közülük. Ez az igazság. Klára néni nem olyan leányzó, hogy elvehetne akárkit is férjül. Nem minden parvenü férfinak szegődik az oldalához, Ilyen mód felett tisztes hölgy, mint az én nénikém, nem minden bokorban terem. Tud jól harisnyát kötni, szép divánpárnát hímezni, bájjal énekelni. Ezek mind-mind olyan nemes tulajdonságok, melyekért megérdemli, hogy az urfi, akit ő elvesz, talpig gavallér legyen, mindene legyen, Pénze, földje, háza sa mi fő, ezt még hangsúlyozom is, szép is legyen, jó is legyen, fiatal is legyen. Igen-igen szép legyen, mert a Klára néni is szép ám, kivált ha felveszi a kifodrozott fehér fejkötőjét, Olyan aranyos nagymama válnék belőle! Ugyan kit is választana? Lacit? Ödönt? vagy talán Gézát, a snájdig hadnagyocskát ? De Gézus- nak nincsen pénze, Ezek mind szép fiuk, de egyik sem való Klára nénihez. Na mert nem vehet férjül ilyen szegény fiukat. Ha már Zsiga bácsinak kérné meg a kezét, azt már érteném. Annak van háza, földje, pénze. Igaz, nagyon derék ember és hogy is mondjam csak ? Igen derék, csak egy kicsit kancsalít az egyik szemére, ha a másikat behunyja és megfordítva; máskülönben még jó táncos is lenne, ha nem kéne mankón járnia. Klára néni különben okos nő, azt hiszem nem fog késni avval, hogy Zsiga bácsi kezét megkérje, nem bolond várni addig,, mig más valaki elkapja az orra előtt. Vagy talán mégsem kéri meg Zsiga bácsit! Hah I Hogy erre az előbb nem gondoltam. Talán —■- Istenem, ki sem merem mondani — talán ő is Béiát szereti? Akkor vetélytárgak lennénk!