Szinérváralja, 1905 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1905-09-19 / 38. szám
2. 1905. szeptember 19. fogva csekély keresetükből előbb és inkább fizetnek, mint a jobbmóduak. A bizalom ha megvolna a tetőtől-talpig becsületes, jóravaló munkás emberek iránt, akkor más viszonyok költöznének buskomor, nyomorult világunkba. Hiába, de már úgy van, hogy szegény embernek szegény a szerencséje, ____ ______ S Z INÉ R VÁRAI. JA_____ Kö zgazdaság. Az ige testet ölt. (F.) Ezelőtt épen egy évvel vetettem fel e lap hasábjain egy szövetkezet létesítésének esz- í méjét. Akkor Gerbef Ödönt és Jablonszky Györ- I gyöt hívtam fel a szövetkezet megalakítására és felelőssé tettem őket az ügyért. Egy évig aludt az eszme, de most felébredt, hogy életet kezdjen, termékenyítőt, boldogítót. Jablonszky György belátva az eszme üdvös voltát, lankadatlan tevékeny- I ségre határozta el magát á szövetkezet érdekében, melynek az lenne a célja, hogy a bor- és gyű- í mölcstermelők terményeikért nagyobb árt kapjanak. Október elsejére gyűlésre hívta össze Jablonszky az érdekelteket. Most már a közönségen múlik a kérdés megoldása, elhalasztása, vagy elvetése. Itt adjuk a felhívást egész terjedelmében. A magunk részéről szívesen üdvözöljük Jablonsz- kyt eszménk felkarolásáért és önzetlen munkájára sikert, áldást kívánunk. Felhívás! Szinérváralja és vidéke bor és gyümölcs- termelői érdekeinek előmozdítása s terményeik az eddig alig kielégítő értékesítésének helyes mederbe leendő terelése végett az egyesülés szükségét érezzük. Mert amig az egyes termelők nagyobb célok elérésére gyengék s alig képesek, addig az erők egyesítésével szövetkezetté alakulva nagyot alkothatnak. Sok és nemes célok elérésére csakis a szövetkezés mellett valósítható meg! Hogy csak néhányat is említsek: Hol vannak a bor-nagykereskedők, kik bortermelésünk virágzásának idejében bennünket fel- í kerestek? Hol a mi jó s nagy. mennyíségbén egy termelőnél, avagy szórványosan is feltalálható, de egyminőségü annyi borunk, mit a nagykereskedők és a fogyasztók keresnek? Kaphatunk-e elegendő élvezhető csemege- szőlőt? mikor még arra sem vagyunk képesek, hogy helyi fogyasztásunkat kielégítsük, jól lehet, mint a folyó 1905. évben is, még asszut is képesek leszünk szedni s igy kiválló kedvező termelési viszonyok között vagyunk. A százezereket érő vagyon, mit gyümölcsterméseinkben bírunk, a termelés, feldolgozás, értékesítés terén is folyton a kezdet nehézségeivel küzd. Ne nézzük tehát bajainkat tétlenül, tegyünk és ismételten csak tegyünk, dolgozzunk mindaddig, j amig mi is bor és gyümölcs termelők segíthetünk magunkon. Erre véleményem szerint a szövetkezés utján érvényesülhetnénk legmegfelelőbben. Egy rövid felvetett kérdésre, vájjon alkalmas-e Szinérváralja és vidéke egy ily szövetkezet létesítésére? Ha nyílt, férfias s minden utógondolattól ment feleletet akarunk adni, válaszunk csak az lehet, hogy igen is nemcsak hogy alkalmas, de kedvezőbb s a bor és gyümölcs-értékesítő szövetkezet megalakításához, annak életképességéhez s minden kelléket ennyire biró vidék alig van hazánkban. Jöjjünk minél tömegesebben össze október hó 1-én délután 21 2 órakor Szinérváralján a Korona vendéglő dísztermében, adjuk ott elő érde- keinket s mondjuk ki ott ez elöleges értekezleten egyhangúlag, hogy igenis szükségesnek tartjuk a „Szinérváralja és vidéke bor és gyümölcs-értékesítő szövetkezet megalakítását. Szinérváralja, 1905. szeptember hó 12-én. Jablonszky György m. kir. szőlészeti és borászati felügyelő. HÍREK. Uj kir. közjegyzőség a megyében. Az igazságügyi miniszter a szatmári kir. törvényszék kerületéhéz tartozó fehérgyarmati kir. járásbíróság területére, Fehérgyarmat székhelyen külön kir. köz- jegyzőséget állít fel 1906. év január első napjától. Gyűlés. A szinérváralja! takarékpénztár részvénytársaság e hó 11-én gyűlést tartott az intézet hivatalos helyiségében. Ezen a gyűlésen olyan határozatokat hozott a részvénytársaság, melyek nemcsak az üzlet, hanem a közérdek szempontjából is figyelemre méltók és érdemesek arra, hogy velők röviden foglalkozzunk. Legfontosabb a közérdekre a közgyűlésnek azon határozata, mely a kölcsönt sokkal hozzáférhetőbbé és könnyebben törleszthetővé teszi. Kimondotta ugyanis a közgyűlés, hogy az eddig érvényben volt kamatláb a lehető legalacsonyabbra szállittatik úgy, hogy a takarékpénztár a helybeli pénzintézetek mindenikénél előnyösebb feltételek mellett nyújthasson kölcsönt. Ezt a célt szolgálja azon határozat is, mely szerint megfelelő biztosítékkal biró feleknél elhelyezett kölcsönösszeg törlesztése mindaddig halasztható, míg a kamatok pontosan fizettetnek. Szerintünk már régebben meg kellett volna hozni ezeket a határozatokat, mielőtt arra a kifejlődött verseny által nem kényszerittetett. Sokáig vaskalaposkodott az intézet. Akár az intézet, akár a közönség érdekében hozatott is a hetározat, mi örömmel fogadjuk, mert a kölcsönre szorultak érdeke minden esetre elömozdittatott általa. Az intézet humanusságát bizonyítja azon határozat, melynek alapján a Lo- sonczy-féle birtokra és telkekre kihirdetett árverés az érdekeltek kérelmére elhalasztatótt s ezzel mód nyujtafott arra, hogy az ősi vagyon esetleg a volt tulajdonosok kezébe kerüljön vissza. Elhatározta a közgyűlés, hogy a Grósz Sámuel által lakott Hegedűs-féle telken, a város legforgalmasabb pontnem mondják nyíltan, őszintén a megszorult embernek : „van, de nem adok, mert féltem a pénzemet.“ Utolsó reménység volna még a bank vagy hitelszövetkezet. Sovány remény 1 A tömérdek számmal lévő hitelintézetek nem adnak derüre- borura kölcsönt, nekik egy ember nem elég, hanem három személyre van szükségük, a felvevőre és két kezesre. Ha már talál is két jótállót a megszorult szegény ember, akkor még nem bizonyos a kölcsön megszavazása. A kezeseket kevésbbé „jók“- nak találják, nem nyújtanak elég garanciát a kölcsön összegére. A kölcsönkérőt hitelképtelennek mondják, nincsenek biztosítva a felől, hogy a felveendő kisebb összeg után a csekély rátákat be- tudja-e tartani. Az figyelmen kiyül marad, hogy a kölcsön- kérőnek a legbecsületesebb szándékai vannak. Azzal nem törődnek a hitelintézetek mogorva emberei, hogy mikép gondolkodik a megszorult, jóravaló, tisztességes ember, hogy t. i. némi pénzsegély révén nagyon szépen tudna boldogulni, volna kitartása, több munkát végezhetne és jövedelmét fokozná s aztán a nagyobb keresetből pontasan és örömmel fizetné a részleteket. Hisz ha volna a megszorult embernek pénze és ha volna valamije, mely értéket képvisel, nem igen fordulna pénzkölcsönért, szívesebben takarítaná meg azt az összeget, mit kamatokban és egyéb felmerülő költségekben megfizetni kéne. Szóval, nehezen jut a kisember pénzhez, bármily égető szüksége is volna rá s bármennyire is hozzásegítené némi segély sorsának, helyzetének enyhítésére. Megszűnt manapság már a hitelezésnek az a formája, mely szerint hitelezhető pl. oly kis iparosnak is, ki nem rendelkezik fényes üzlettel, nagyobb anyagi vagyonnal, hanem köztudomású és ismert az illető iparos becsületes és szorgalmas volta s igy egzisztenciája, boldogulása érdekében el kell mindent követni, hogy bár kis ösz- szeggel is, de segítve legyen rajta. Pedig nem is volna oly kivihetetlen annak megvalósítása, kiváltképpen a vidéken, hogy becsületes, józan, törekvő s jó hírnévnek örvendő szegény kisembereket, ha megszorulnak, némi támogatásban, kisebb összegű kölcsönben része- síttessék. Mindjárt megváltoznának a mostoha rósz viszonyok, kettőzött szorgalommal, buzgalommal dolgoznék a segítségben részesült ember, mert volna kitartása és nem feledkeznék meg kötelezettségéről, a kölcsön visszafizetéséről, hogy alkalmilag újabb támogatást remélhessen. Jellemző, hogy a szegény, szerényebb eszközökkel dolgozó kisiparosnak hányszor kell hitelezni tehetősebb, jobb viszonyok között élő vevőnek s noha nagyon rászorulna ezekre az ösz- szegekre, vár türelmesen (sokszor hónapokig) mig pénzéhez jut, És neki mégis kell hitelezni, hogy megtarthassa vevőit. És nekik, a. munkás embereknek nem hitelez senki, noha becsületességüknél nagy hajlandóságot érez magában a velem való diskursushoz, mert mindjárt elöljárójában megkockáztatja a veszedelmes kérdést: — Sprechen sie deutsch? Lám, az ember sohasem tudja, hogy minek, hol veszi hasznát. Milyen jó most, hogy a német gramatikát nyolc esztendeig tanulmányoztam 1 Legalább igy sejthettem, hogy a tisztelt kapitány ur körülbelül mit akar tőlem megtudni. Hogy tudok-e a nyelvén ? Hát meg is felelek én erre, — röviden ugyan, de teljes grammatikai korrektséggel: *— Nein, Erre az alapos feleletre aztán megakad köztünk a szépen indult díscurzus és én megmenekülök a „hapták“' állásló!, minek örömére nehány bajtárssai úgy szí’iméntiben lesompolyogtunk —* a viszontlátás háboritlan élvezetére —* a kantinba, A kántín! egyszerre eszembe tódul a sok önkényteskorí emlék, melyeknek nagy része van ide kapcsolva. A Sok kellemes közt akad biz ott kesernyés ízű is. Itt az asztal most is, melynél egyszer kapitány ur Krax meglepett, a mint napos kaplárlétemt'e teljes kényelemmel élveztem az ebé- dpíés örömeit, pedig — tisztán emlékszem rá — átkozott rágós bécsiszelette! szolgált a kantinos kisasszony, a Margitka, hanem persze a mosolya annál olvadóbb volt, ha közben gyöngéd cirógatással hálálkodtam a szörgalmatösságáért. Most is ott ül, ni, a régi trónusán, de persze már nem ismer meg, a mit nem is csodálok, hiszen sok önkénytes bakát kiszolgált már azóta. Meg is látszik szegényen, eljárt az idő fölötte s kezdi magán belátni, hogy ma-holnap „untauglich“ lesz. Képzelem szegény kantinosnak minő baj, hogy „újat“ kell szerezni, mikor igy is van elég baja az öregnek. Zsörtölődik folyvást, békében sorsával. Hogyne kérem, mikor semmit se néz arra a kommandó, hogy a bérlőnek (értsd: kantinosnak) egy kis haszna legyen, — most is kérem behívják ezt a sok rezervistát, aztán a helyett, hogy itt költenék el azt a kevés „civil pénzt“, amit magukkal hoztak, elviszik őket, mit tudom én hova, az Isten háta mögé. Nem hogy itt csinálnák a gyakorlatot a kaszárnya udvarán ! "”1 Hát, hiszen én nem bánnám, csak hogy az idén már nincs kilátás erre a hadügyi reformra. Itt hagyjuk bizony szegény kantinost minden hideg étkével és meleg italával együtt s itt hagyjuk Margit kisasszonyt is, nem is viszünk magunkkal semmit, csak a „cakumpakkot", meg egy szál jó- féle fegyvert, az „asszonyt“. Na, mert úgy hozzá esküdtetik az embert, mint a hites feleséghez. Hanem aztán asszony is ám ez. Kétezerszáz lépésre hordja a pillantásának tíizét. De a kinek egyszer szeme közzé kacsint, az sohase néz többet asszonyra. Pedig amúgy szörnyen jámbor er- ! kölcsü, hiúság nélküli fehérszemély. Egyedüli toilette cikkét a petroleum képezi, a mi tudvalevőleg sokVal olcsóbb, a Vértessy-féle parfüme-nél. Hanem az is lesz egy kis mulatság, még most újra belé jövünk a vele való bánásba. Mert he', sok , cí/ra dolgot véghez visz ám az ember aval a fegyverrel 1 Egész Studium ez, a mit most egészen elől kezdenek velünk, akár csak regruta korunkban. Aztán jön a céllövés. F,z már az igaz katonaipróba. Valóságos háború volna, ha a papiros figurák visszalövöldöznének az emberre. Hej kapitány ur Krax tudta azt szépen megmagyarázni, hogy iőjjön a baka a rajvonalban: — Minden bakát egy lépés, minden leves, egy lépés eiere I Tudniillik, hogy minden katona egy lépésnyire álljon a másiktól 9 minden lövés, után tépjen egyet előre. Mi már olyan jól megértettük, mintha tőle tanultunk voina magyarul beszélni. De hallga I Gyülekezőt fiinak ott az udvaron. Menjünk még jól vagyunk, mert most már vége a tréfénak, — Vigyázz 1 . . . Sorakozz 1 Olyan egyszerre sorba állunk, mintha mindég ezt csináltuk volna két esztendő óta. A mérges tekintetű tiszt ur kihúzza a kardját és eíjzel vége a mi szabadságunknak 18 napra, Eszembe jut az alkalmi nóta szomorú refra- inje az Otthonmaradt leányokról: „Rátok lányok még az ég iá hebörult“ Pedig dehogy borult, dehogy borult, inkább most virrad föl a hűtlenekre 1 Sz. 4
