Szinérváralja, 1905 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1905-09-12 / 37. szám

2.

iskolájában tanulja meg az idegen ajkú gyermek a nemzet nyelvét; legyen ez a magyar nyelv az egymást megértés csatornája, az egységes összeforrott nemzet erőssége és záloga!

Senkinek nyelvét nem bántani, de mindenkitől megkívánni, hogy a haza nyelvén beszéljen, annak a hazának nyelvén, ahol él, mindennapi kenyerét keresi, az a legkevesebb, amit egy öntudatos nemzet polgáraitól méltán megvárhat.

Mindezen, s abbeli törekvéseimben, hogy a kisdedóvás ügyét is fejlesszem és rendezzem, a tankötelezettségnek teljes mérvben érvényt szerezzek, hogy a háziipar tanítását az ismétlő-iskoiába bevezessem, hogy a nagyobb népességű járási székhelyeken a polgári fiu-iskolákat, ha az illető községek részéről is tapasztalom a kellő áldozatkészséget, szervezhessem, annál erősebb szándékkal leszek, mert meg vagyok győződve, hogy a nemes vármegye, mely a rövid múltban is oly nagy áldozatot hozott a hazafias népoktatás érdekében, azt tőlem méltán megvárja és törekvéseimben hathatósan segíteni is fog.

Ezért a támogatásért esedezem én és ajánlom csekélységemet a tek. Bizottság kegyes jóindulatába!

A hús drágulása és okai.

A szarvasmarha áraknak folytonos emelkedése kell, hogy gondolkodóba ejtsenek mindenkit. Hisz ma már magasabb árakat fizetőnk a sovány marháért, mint a minőket néhány évvel ezelőtt kaptunk a kihizottért. S ha az árak tovább is igy fognak emelkedni, úgy nemcsak a szegényebb osztálynak, de a közép osztálynak is le kell mondani a húsfogyasztásról.

A szarvasmarha folytonos drágulásának kettős 1 oka van. Az egyik; szarvasmarha állományunk állandó apadása, a másik pedig a gyakrabban fellépő száj- és körömfájás miatti zárlat.

Hogy szarvasmarha állományunk állandóan apad, azt számokkal bizonyítani ma nem tudjuk, mert állatszámlálat régibb idő óta nem eszközöltetett. De szemmel látható és kézzel fogható az apadás mindenütt, akár a gyéren tartott vásárok felhajtott anyagát figyeljük meg, akár a községekbe tekintsünk be. Nem is vonja ezt ma már senki kétségbe s a legillctékesebb helyeken is elismerik. Vannak, a kik az apadás mérvét igen jelentékenynek tekintik s 50" ,i-ra is becsülik, ami mindene— Ugy-e, hogy jó emlékező tehetségem van V Akkor — tudod anyuskám — mikor az a szerencsétlenség történt a papával, akkor még csak öt esztendős voltam és látod, azért ráösmertem. Pedig — folytatta a gyermek akadozva — nagyon megváltozott a papa." A haja ősz lett, a háta meggörbült, sovány szegény, a ruhája is csúnya, de a szeme a régi. Az én édes, drága papuskám szeme, aki olyan édesen kacscsintott reám, mikor még ott laktunk az Alföldön s amikor együtt sétáltunk hárman a városban és nekem az a hatvanforintos hintaló olyan nagyon megtetszett a Brunner bácsi kirakatában, Te nem akartad anyuskám, hogy a papa azt a drága lovat megvegye, de ő azért rám kacscsintott és megvette a pompás lovat.

A kis fiú ismét köhögött s az anya most már nem tudta visszafojtani könyeit. Sirt halkan, keservesen. A gyermek szemei is ködösen fénylettek, de azért folytatta:

— Ott a ligetben, akkor megcsaltalak téged, anyuskám és azóta is, két hét óta, egyre csallak. De most már nem tudok tovább hallgatni és mindent elmondok neked. Én azóta mindennap találkoztam a papával, vagy az iskolából jövet, vagy amikor az öreg Julissal sétálni mentem. Oh anyuskám, ha láttad volna, mennyit ölelkeztünk és csó- kolóztunk mi a papával! Az ölébe vett engem, mint egy polyásbabát, hintáztatott, ringatott, kacagott, csókolt és sirt is egyszerre. Aztán leültünk egymás mellé a padra a ligetben és én elmondtam a papának, hogy mióta lakunk Pesten, hogy hogy élünk, én mit tanulok, hogy te egy nagy boltba hímezel, s hogy az Alföldön a rósz embe- j

S_Z-I_tí É R V A R A LJ_A

1905. szeptember 12.

setre túlzás. De ha ennél sokkal kisebb, mondjuk, 15" i!—20" .), akkor is horribilis, s az országra nézve, — úgy egyesekre is óriási veszteség.

Az apadás okait kutatva, több oly tényezőt fognak találni, a melyek az apadást igenis eredményezhetik. Ilyen gyanánt említhetjük legelőször is a borjuknak túl nagy mennyiségben való levá- gatását. Csupán Budapesten évente emelkedőleg ma már több, mint 120,000 borjut vágnak le. Ha ehhez elképzeljük, hogy a vidéki városok is mennyi borjut fogyasztanak, s hogy a falusi mészárosok milyen előszeretettel veszik és vágják le az 1—2 éves borjukat, úgy hamarosan arra a következtetésre jutunk, hogy több fiatal marha vágatik le, mint a mennyinek levágása az állomány apadásának veszélye nélkül levágható volna.

Az utóbbi években kivitelünk is erősebb lendületet vett s legelők is folytonosan töretnek fel miáltal hova tovább kedvezőtlenebbé tétetik a viszony az állattenyésztésre nézve. Az állomány apasz- tása tekintetében azonban — nézetünk szerint — legnagyobb szerepe jut a tejgazdaságoknak, amennyiben egyik ú szopós borjuk nagyrészét mint olyant értékesítik, s tehénszükségletüket piacon látják célszerűnek beszerezni. A borjuknak szopós korukban való értékesítése a tejet eladó tehenészeteknek ma már oly általános szokása, hogy ez alól alig van kivétel, mert a tej eladásából, ha nem is nagyobb, de közvetlen hasznot ér el a tejet termelő gazda s inkább nyúl ezen közvetlen azonnal elérhető haszonhoz, semhogy a felnevelendő borjúba még egy csomó pénzt bele is fektessen, inig annak hasznát látja. Ilyen módon pedig nagyon sok borjú vonafik el a köztenyésztéstől s nem csoda, ha ezen évről-évre fokozódó bajt az megérzi. Ideje volna valamely utat-módot találni arra nézve, hogy a borjuk tömeges levágása elé olyan akadály gör- dittessék, a mely az egyéni szabadságot korlátozza.

Különösen pedig célszerű és alkalmas rendelkezésekkel meg kellene akadályozni azt, hogy tenyésztésre alkalmas 2 éves üszőborjuk vágassanak le, mert éppen az üszőknek időelőtti levágatása vonja maga után a legkárosabb eredményeket.

A ragadós száj- és körömfájás, ha nem is hat apasztólag szarvasmarha állományunkra, de roppant káros kihatással van az állatkereskedelemre, amely körülmény momentán nagyon is áremelő hatással van. A vásárok elvannak zárva, s a megújított vásárokon és a községek háromnegyed része nem jelenhet meg a rája nézve kötelező zárlat miatt. Azoknak a szarvasmarháknak a jórésze is bent marad az istállóban, amelynek különben eladásra kerülhetnének.

Ennek most már természetes következménye, hogy abban a pillanatban, amikor a száj- és körömfájás miatti zárlat országszerte feloldatnék, a szarvasmarha ára csökkenni fog, Miután pedig feltehető, hogy a tél fagya, a száj- és a körömfájás terjedése elé is gátakat fog vetni, valószínű, hogy a zárlatok zöme majd tavasszal oldatnék fel, a mikor a most drágán vásárolt sovány állat kihizott

rek és a törvény elvette a szép házunkat, a bútorainkat, s hogy a Milord kutyánk megdöglött. Elmondtam, hogy az öreg Julis dadám most is nálunk van, ő nem hagyott el bennünket . . . 0 a Julis mindent tud. O is beszélt a papával, ő is sirt, mikor meglátta a papát, de neked nem mertünk erről szólani, mert te ... te anyuskám, nem szereted a papát. Haragszol reá. Pedig ő téged is nagyon szeret. Elvittem egyszer az arcképedet, a Julis mondta vigyük el és sírva csókolta a papa. És a Julis azt beszélte nfa nekem, hogy amióta beteg vagyok, minden éjszaka itt járkál a papa az ablakunk alatt. Egész éjszaka, mamuskám, és gondold meg, négy éjszaka egymásután! Pedig azt mondja julis, tegnap éjszaka is esett az eső és a papa még megtalál hülni. Aztán mi lesz vele ha beteg lesz? Látod mamuskám, hate szeretnél engem, felhívnád ide a papát, ha te szeretnél . . .

— Igen bizony — hangzott most az Öreg Julis zokogó szava az ajtó felöl — ha a nagyságának szive volna, kinyitná most az ablakot s felhívná ide ennek a kis árvának szerencsétlen szülőjét. Mert hiába igy meg úgy ... a nagyságának semmi köze a törvényhez. A törvény is csak a niaga dolgát végzi el és a nagyságának nem az a dolga, ami a törvénynek. Hat lelkem nagysága ... Azt az ablakot , . ,

— Nyízsd ki, nyizsd ki drága anyuskám ! — könyörgött a kis fiú s a megrettent, elkábult asszonyra az Istenember is biztató szeiigséggel nézett le:

— Nem az a te dolgod, ami a törvényé,,.

—o o—

állapotban fog eladásra kerülni. Ez ugyancsak valószinü-feltevés s igazán óhajtanok, hogy e feltevésünkben csalódjunk. Tartunk azonban attól, hogy az idei hizlalás mérlege nem fog kedvező eredménynyel végződni. Nem állítjuk, hogy az árcsökkenés jelentékeny lesz. Ha azonban a vétel és eladási ár között nincs meg a 12 korona kü- > lönbség a hizlalás már veszteséggel jár. Pedig attól tartunk, hogy 6—8 koronánál nagyobb különbség nem lesz.

Ha azonban az árcsökkenés beáll is csak j futólagos néhány hónapig tartó lesz az addig t. i.

mig a jelenleg zárlat alatt levő felesleges állatok J elhelyezést nyernek, hogy azután a lassú emelkedés ismét kezdetét vegye a mely mindaddig fog tartani, mig valamiként csodát nem ejtünk szarvas- marha állományunk szaporiiásának.

Irodalom.

Közgazdasági

iroda!inunk fejlődése.

Kormos Alfréd a Magyar Pénzügy és a Magyar Kereskedők Lapja szerkesztője, akinek a köz- gazdasági és pénzügyi szakirodalom terén kifejtett munkássága és az ország kereskedelme és ipara javára szolgáló 25 éves hírlapírói tevékenysége lapunk olvasói előtt sem lehet ismeretlen, most „Nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adója és illetéke“ címmel hézagot pótló gyakorlati kézikönyvet rendez sajtó alá. Tekintettel a munka szükséges voltára és arra, hogy Kormos Alfréd magyar pénzintézetek és részvénytársaságok ügyeit évtizedeken át a legnagyobb gonddal munkálta és ezeket minden illetéktelen támadás ellen meg is védelmezte, legújabb munkáját is az érdekeltek figyelmébe ajánljuk. Irodaim nk hijjával van olyan kézikönyvnek, mely a részvénytársaságok, bankok, takarékpénztárak és szövetkezetek által fizetendő adókra és illetékekre vonatkozó kötvényeket, rendeleteket és határozatokat gyakorlati rendszerben i foglalja magában. Az idők múltával eddig az uj törvények, közigazgatási bírósági határozatok és döntvények, valamint a pénzügyminiszteri rendeletek tömkelegével álltunk szemben, de hiányzik a munka, mely Útmutatóul szolgálna. Ennek a hiánynak pótlására adja ki a hivatalos adatok fölhasználásával Kormos Alfréd a „Nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adója és illetéke“ cimü gyakorlati kézikönyvet, mely az üzleti adón, a tőkekamatadón és az alkalmazottak keresetadóján kívül a nyilvános vállalatok és egyletek összes illetékeivel is foglalkozik. A munka — mely szept. hóban jelenik meg 550 oldal terjedelemben — előfizetési ára díszes vászonkötésben, bérmentve nyolc korona. A megrendelések a „Magyar Pénzügy“ kiadóhivatalához (Budapest, VII., Almássy- tér, 2.) küldendők.

Kormos Alfréd munkáiból az „Igazgatósági és felügyelő bizottsági tagok jogai“ cimüek román nyelven is megjelentek, Popp Konstantin az Albina főtisztviselőjének fordításában; az „Ellenőrzés a pénzintézetekben“ cimü már kész, de sajtó alá még nem rendezőit müvét most ülteti át német nyelvre Frank istván hazánkfia, berlini tanár és román nyelvre dr. Vecerdea Miklós ügyvéd, az Albina igazgatója.

HÍREK.

Kirendelés. Az ígazságügyminiszter Zsem- bery Tivadar dr, fehérgyarmati kir. járásbirósági aljegyzőt az ugyanezen bíróság mellett alkalmazott ügyészségi megbízott állandó helyettesül rendelte ki. Ezt az állást töltötte be a mi kedves Fényes Antalunk.

Felfüggesztés. Szatmárvárgye legközelebb | tartott gyűlésén Nagy László alispánt felfüggesztették állásától. Úgy értesülünk, hogy Kristóffy belügyminiszter az alispánt távirati utón visszahelyezte, illetőleg a felfüggesztő határozatot megsemmisítette.