Szinérváralja, 1905 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1905-01-24 / 4. szám

hogy egy jó műsorral és jó erőkkel biró, kifogástalan játékot produkáló egészen nagy társulat Váralján egy egész hónapot kihúzott úgy, hogy meg tudott élni. Mert pártolásra érdemes lévén kvalitásait a váraljai úri közönség felismerte és méltányolta.

Annak megemlítésével, hogy egy a kerületi szervezethez tartozó városba a kerület színtársulatán kívül semmi más társulat, tehát semminemű tizedrangu ripacs, be nem teheti a lábát, kérdem, miért ne tartózhatnék Szinérváralja egy nagyobb kerületi szervezetbe? Komoly akarattal elérhető lenne ez s ezáltal elsőrendű társulat ottműködésének biztosítása s amolyan 8—12 tagú gyönge ripacs- kompániák távoltartása.

Azt se higyje ám senki, hogy ennek kivitele talán a vidéki színészet, országos felügyelőségétől függene. Épen nem. Egy kis érdeklődés, ami itthon „a háznál“ is akad, ha komoly és fáradatlan kezek veszik át az ügyet, elegendő.

Es még valami, ami nem mellőzhet- len ugyan, de jobb, ha van: Szinpártoló- egyesület létesítése. Olyanformán gondolom ezt, hogy minél kevesebb irkafirkával s igy évente alig 1—2 forint ad- ministrationális költséggel, de minél több tag részvételével, oly módozatokkal szer- veztessék ezen egyesület, hogy ennek tagjai tulajdonképen színházi törzsbérlők s (12 előadásra szóló bérletnél circa 8—10 frt, egy egész havi s illetve 24 bérletbeli előadásra terjedő szinidénynél pedig 16—20 forint) évi tagdijuk volta- képen a bérletjegy ára lenne. Ezzel a tagokra az az előny járhatna, hogy más színházlátogatókkal szemben többrendbeli kedvezményt, például olcsóbb bérletet, biztosíthatnának, közvetve hozzászólási joguk lenne a kerületi színtársulat szerződtetésébe s a máskülömben egyszerre fizetendő bérletösszeget igy az egylet pénztárába kissebb, akár havi részletekben fizethetnék be, miáltal a szinpárto- lásra mód adatnék olyanok részére is, akik talán szerényebb körülményeik következtében máskülömben az állandó színházlátogatásra nem gondolhatnának.

A falusi élet unalmas, hosszú téli

2

De Uram Isten! nem volt köszönet benne. Az élesebb részleteken enyhített valamit a szerző, sőt a szerelem definiálásában is volt valami újítás, a mennyiben az ostoba illúzió helyett valami esztétikai érzéssel pótolta, de a lényeg megmaradt: nincs szerelem.

Baloghnét teljesen lesújtotta ez a kudarez, ez a kettős kudarc. Az a világ-gyűlölő nem vont vissza a lényegéből semmit, holott ő arra vállalkozott, hogy vissza szívatja vele a hamis tanait. Igen, az a fiatal, délceg ember újra kimondja, hogy nincs szerelem, pedig ő kimondhatatlanul, őrülten szereti őt.

Nem törődött többé semmivel, még a világ Ítéletével sem. Elment Gulyáshoz. Vagy győz, vagy meghal. Gulyástól nem fog távozni, csak minit menyasszonya, vagy a halál arája. Mérget is vitt magával.

A fiatal tudóst íróasztalánál találta. Isszonyu zavarában még arra sem ért rá a szegény, hogy azt az arcképet elrejtse, melyre az imént olyan szerelmesen, oly áhitatosan bámult.

Baloghné majdnem fúriaként kapta el a képet . . . Bizonyosan annak a fruskának a képe . . . Hadd lássa, mielőtt meghal, a rablót, a ki boldogságától megfosztotta.

Rátekintett ... A felhők elsimultak homlokáról, a pusztító láng kihunyt szeméből s sirva térdelt le a meglepett férfi elé, hogy bocsánatáért esdekeljen.

A kép a saját arczképe volt. Valaki egyszer ellopta tőle; de megtörtént az már máskor is. Ha tudta volna!

A férfi felemelte, letörülte könyeit és soha nem hallott lágy, mennyei hangon suttogá:

estéin kétszeresen becsesnek kell tartanunk az arra való módot, hogy igazán művészi élvezetet lehessen egy kisváros intelligens közönsége részére biztosítani.

Avagy Szinérváralján csak akkor lesz ez is elérhető, mikor a . . . járda?

Dr. Br. Andrion Ottó.

SZÍNE R V A R A L JA

HÍREK.

Lapunk előf izetőit tisztelettel kérjük, hogy az előfizetési dijakat szerkesztőségünk elmére Szinérvdraljríra mielőbb beküldeni szíveskedjenek.

Kitüntetés. A szatmári egyházmegye fennkölt leikü püspökét, Meszlényi Gyula v. b. t. tanácsost 50 éves papi jubileuma alkalmából a király az I. osztályú vaskoronarenddel töntette ki. A király kitüntetése egy arra igazán érdemes férfiút ért, kinek nevéhez a jótékonyság és emberbaráti szeretet sok-sok megnyilvánulása is fűződik.

A legmagyarabb főherczeg, József, súlyos betegen fekszik. Kezelő orvosa megnyugtató híreket közöl ugyan a beteg állapotáról, de azért mindnyájan féltő aggodalommal gondolunk a betegágyra, melyben a legmagyarabb főherczeg szenvedi a súlyos betegség kínjait.

A választási mozgalmak mind nagyobb nagyobb hullámokban verődnek a kikötőhöz. A hullámzás uj, meg uj anyagot, más meg más embert vet felszínre. Most, hogy a választásra meg vannak téve az előzetes intézkedések, mind tisztábban kezd a helyzet kialakulni. A választás erélyeit, az addig beállható változásokat előre látni lehetetlen, hiszen ahány választó, legalább kétszerannyi az elv; de amennyiben az emberekben bízni s magatartásukból következtetni lehet, annyi bizonyos, hogy erős küzdelem lesz a nagybányai választó kerületben. Az eddigi tervezgetések ugyanis mind elestek, csak a szabadelvű Bay Lajos neve maradt meg, kinek dr. Szappanyos Gerő, fővárosi ügyvédben erős ellenfele akadt. Szappanyos az orsz. függetlenségi párt jeléttje. Úgy a Bay, mint a Szappanyospárton nagy a lelkesedés. Szappanyos most körúton van s programmbeszé- deket tart. E hó 21-én délelőtt Szinérváralján szép számú hallgatóság előtt elég lendülettel, jó hatással beszélt. Bayról alig hallunk valamit. Pártja nagyon helyesen nem az utcai tüntetésekben véli kimeríteni teendőit, hanem csendes, komoly munkával kívánja előbbre vinni az elv .és a jelölt érdekeit. Minden esetre szükséges, kívánatos, hogy az ellenfelek az elvek és érvek harcát a szenvedélyességig ne fokozzák, hanem maradjanak meg a meggyőződés és a tisztességes utón meggyőzés mellett. Mint már- Hát szeret ?- Kimondhatatlanul.

— Miért akar hát játékot űzni velem ? Bohém ember nem tud titkot tartani. Még az nap megtudtam a hadi-cselt, a melyen elhatározta ... És azért nem is mertem remélni.... sőt most is félek . . . Bocsásson meg. A harcot én vesztettem el . . . szeretem.- Édes világom, legyőzött győztesem . . .

Az asszonyka arca ismét elborult, szemében újra köny csillant meg.

Péter aggódva tekintett rá.

— Az Istenért mi baja?

— Félek, nagyon félek .... Ön most boszut áll csak rajtam. Szemet szemért.

— E gyanúsítást nem érdemiem meg. Mivel szolgáltam rá? Mivel? Hát nem ön irta meg nagy művének második kiadásában is, hogy nincs szerelem?

— Ezt kellett Írnom, hogy nevetségessé ne tegyem magam társaságunk előtt. De most, hogy tudom, érzem, hogy szeretsz ....- Ugy-e a harmadik kiadásban már visszavonja. Ugy-e ?- Nem várok addig. Nézd angyalom, verset irtain; verset, szerelmesei rólad, neked. Arcképed nézve, te voltál a múzsám. A fiók is tele van versekkel, mind rólad, rólunk . . . Ezeket adom ki most s ráírjuk címül. „A szerelem lélektana.“ 111 -ik kiadás.

lapunk múlt számában is jeleztük, a választások az egész vármegye területén e hó 26-án lesznek. A nagybányai kerületben a választási elnök: Tor day Imre, helyettes elnök: Szimon Béla. Választási jegyző: dr. Weiss Ignácz, helyettes jegyző: Uraip Bertalan. A szavazatszedő küldöttség elnöke: Égly Mihály, helyettes elnöke: Kepes Sándor. A szavazatszedő küldöttség .jegyzője: dr. Fényes Antal, helyettes jegyzője: Stern Mór. A vármegye többi kerületeiben a viszonyok változatlanok, csak a mátészalkai kerületben nem, mivel ott az eddigi képviselő, Jékey Zsigmond a jelöltséget nem fogadta el s igy Nagy László alispán ellenjelölt nélkül áll, Szatmáron pedig Uray Géza visszalépése folytán dr. Kelemen Samut léptették fel.

Ui honpolgár. Lauer József, szinérváraljai lakos, kereskedelmi ügynök, ki csernovici születésű és illetőségű osztrák állampolgár, magyar honosságot nyert s a honpolgári esküt e hó 30-án fogja letenni Nagy László, alispán előtt.

Takarékpénztári gyűlés. A Szinérváraljai Takarékpénztár Részvény-társaság ma tartja IX. évi rendes közgyűlését Szinérváralján, a saját helyiségében, Kávásy László elnöklete alatt. Ebből az alkalomból jónak látjuk olvasóink előtt a takarékpénztár állásáról pár adatot közölni. Az üzleti év az 1903-ikhoz képest minden ágban szép fejlődést mutat fel. így a leltározott váltóállomány a múlt évihez képest növekedett 76715 koronával. A betétállomány növekedett 18900 K 47 f.-rel. A leltározott kötvényállomány növekedett 22970 K-val. A pénztár forgalma volt 5.136,941 K 82 f. A felosztásra váró nyeremény 11862 K 81 f. Ebből részvényekre osztalékul adnak 8000 koronát s igy egy-egy részvényre (van 1000 drb) 8 K osztalék esik. A fennmaradó összeg tartalékalapra, jutalmazásokra és jótékonycélra lesz fordítva. Az intézet elfogad betéteket 4‘5-5°/o-ra. Betáblázás, vagy elfogadható kezesek mellett anélkül is leszámítol váltókat 7 - 8%-ra minden nagyobb költség és utánjárás nélkül, csupán 50 fillér kezelési költség számittatik fel, tekintet nélkül az összeg nagyságára. Az intézet igazgatósága és tisztviselői a legnagyobb előzékenységgel adnak felvilágosítást a hozzájuk fordulóknak.

Pályatétel. A szatmárvármegyei ált. tanító- egyesület választmánya pályatételül kitűzte „A magyarnyelv tanítása nem magyar ajkú iskolákban.“ A pályamunkák 1905. április 1-ig adandók be Kótai Lajos elnökhöz. (Szatmár, Bocskay-utcza 12.) Pályadíj 50 korona. Bíráló bizottság: Mihály Ferencz (Szatmár,) Székely Árpád, (Nagybánya) és Marosán Kornél (Ara- nyosmegyes.)

A szatmár-bikszádi vasút ügye közeleg a befejezéshez. Már t. i. a kezdet befejezéséhez. Mint értesülünk, az előmunkálatok mihamar elkészülnek, sőt az engedélyokirat is megérkezett már. Nemsokára megérjük tehát, hogy az Avas rengetegei között vígan pöfékel a vonat mozdonya. Ha tekintetbe vesszük, hogy az Avas erdőségeiben rengeteg tőke hever értékesitet- lenül, mely a vasút kiépítésével immár felszabadul ; ha tekintetbe vesszük, hogy a közlekedési eszközök tökélyesbülésével a kultúra is köny- nyebben befészkelheti magát az avasiak eddig még hozzáférhetlennek hitt leikébe: csak örömmel fogadhatjuk a vasútépítés hírét. Nekünk, váraljainknak azonban van egy kis sajnálnivalónk is a dologban. Volt idő, a mikor módunkban lett volna a bikszádi vasutat Váraljától elágaztatni. Mi ezt az időt, hagyományos rósz számításunkkal, illetőleg egyáltalán nem számításukkal nem tudtuk észszerűen felhasználni. Most ököllel törülhetjük a szemünket utána. Hogy mit veszített ezzel városunk forgalma, azt csak viszonyítani lehet, de tökéletesen kiszámítani nem. De hát úgy volt s úgy lesz az mindig, hogy a hol nem tudnak számítani, ott nem számítanak.

Halálozás. Steinberger Ferenc, nagyváradi kanonok e hó 17-én 57 éves korában Bpesten hirtelen elhunyt. A megboldogultban sokat vesztett nemcsak a róm. kath. egyház, hanem az egész magyar kultúra is.

Búcsúzik a szinlaposztó. Színészeink, kik Asztalos V. Sándor színigazgató vezetése alatt igyekeztek tőlünk a tél unalmait elkergetni, elmentek. Azaz hogy csak elmentek volna, ha lett volna mivel. Thália papjai és papnői szükségbe jutottak. Annyira agyonszerettük őket, hogy nem tudnak tőlünk megválni. A társulat négy tagja itt tengeti még jobb sorsra méltó életét, hogy az útiköltséget összevasalja. Szegény kul1905. január 24.