Szinérváralja, 1905 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1905-08-15 / 33. szám
lehetne magyar nótát huzatni, vagy magyar táncot járni, még akkor is, ha ez nem magyar fürdűben folyik le, ha nem magyar közönség résztvételével és magyar cigány muzsikája mellett. A magyar közönség nemcsak kellő respek- tutt tanúsított a román kultúra és ünnepség iránt, hanem rendelkezésére bocsátotta annak fényes helyiségét, közreműködött sikerének előmozdításában és megtisztelte azt megjelenésével. Ha aztán a rendezőség ilyen körülmények között a maga jószántából magyar táncot nem huzatott: megsértette a jó ízlést; de akkor, amidőn a több oldalról? és még hozzá a román oldalról is felhangzott kérések után sem akart magyar nótát játszani, egyenesen provokativ módon viselkedett a magyar közönséggel, sőt az egész magyarsággal szemben. Hogy a provokálás meg teljesebb legyen, később oláh nótára járták a magyar csárdást, melyet pedig kifogástalanul táncolt az egész fiatalság — de magyar nótának nem volt szabad elhangzani. Csak nem tekintik a román kultur emberek ellenségüknek a magyarságot? Vagy jmiért vágott olyan arcot a táncrendező, midőn ót egv magyar csárdás elhuzatására kérték, mint egy orosz katonatiszt, mikor valami japán táncról van szó. Ha ellenségüknek tekintik a magyarykat, számol- niok kell, hogy az ellenségeskedés kölcsönös szokott lerrfii és háborúra vezet. A háborúban pedig a gyengébbik fél huzza mindig a rövidebbet. Hogy pedig ez esetben melyik a gyengébbik fél? — úgy hisszük, az iránt senki sem lehet kétségben. Egy kultur embernek pedig az ellenséges viszonytól eltekintve semmi oka nem lehet arra, hogy bármily nótát meg ne hallgasson, vagy bármily táncot el ne járjon. A bikszádi kultur összejövetel kulturális képet nyújtott addig, mig a hangversanynek vége nem lett. Dehát éjfélutan le szokták vetni az álarcot. Amikor már a magyar művésznő előadta játékát amikor már nem kellett a fürdőigazgatóság részéről a jól megérdemelt kidobatástol tartani, amikor már a cigányt a fizetés megtagadásával fenyegethették: Akkor egyszerre csak lehullott a kulturális álarc és a román irodalmi és közművelődési egyesület átváltozott avasi oláh bálián, melyben csak a kultúrára és amelyet sietve otthagytak, a melyen sértett vendég művésznő, a magyar, sőt a jó Ízlésű román vendégek is. Hogy a kép tökéletes legyen, meg kell je- gyezuönk, hogy ha magyar nótát egyszér sem engedtek játszani a cultus emberek, a „De stapttte románé“ lázitó oláh nótát annál inkább muzsikáltatták. Hogy miért? Hm! Nem tud oláhul a főszolgabíró. 1905. augusztus 8. _______________ HÍ REK. Vizsgálat. Dr. Roth Ferenc, a szatmári kir. törvényszék elnöke dr. Vasady Sándor kir ügyész társaságában e hó 10- tői 13-ig terjedő idő tapasztaltak alatt tüzetesen megvizsgálta a helybeli kir. járásbíróság ügykezelését s a felett megelégedését és dicséretét kifejezete. Névmagyarosítás. Stauder Erzsébet, Szinér- váraljai lakos vezeték nevéf belügyminiszteri engedéllyel „Székelyére változtatta. Adakozás. Az Avasban épotendő róm. kath. templomra szerkesztőnk gyüjtőivén újabban adakoztak: A. B. 10, Erdőss Aurél és Komoróczy Péter 1 — 1 koronát. Lemondás. Ballay Aladár józsefházai ev. ref. lelkészt a garbolczi hívek egyhangúlag lelkészüknek meghívták. Ballay Aladár azonban e meghívást nem fogadta el, mert időközben a gyügyei hívek is meghívták. A pozsonyi kereskedelmi és iparkamara uj magyar levelező tagja. A pozsonyi kereskedelmi és iparkamara legutóbb tartott teljes ülésén Kormos Alfrédot a „Magyar Pénzügy“ és a „Magyar Kereskedők Lapja“ felelős szerkesztőjét a kamara levelező tagjává választotta. Ez a küntetés annál is inkább bir súlylyal, mert a pozsonyi kamara eddigelé csakis német embereket válazstott levelező tagjaivá és Kormos Alfréd az első magyar ember, akit ez a kitüntetés ért. — Szepesváraiján ismét tűz volt. Az egész országban nagy részvéttel tárgyalják a szepesváraljai tűzvész iszonyú rombolását. Ottani levelezőnk ismét tűzesetről értesít bennünket. A városnak az első tűz által el nem hamvasztott része e hó 6-án, vasárnap délben 12 órakor kigyuladt sa Branyiszkó felől vezető utcát elhamvasztotta. A kár különösen életnemüekben igen nagy, mert ezek biztosítva SZÍNÉ R V Á R A L J A sem voltak. A lakosság körében oly nagy a rémület, hogy éjjel lefeküdni sem mernek. Ez a rengeteg csapás indítson minket is elővigyázatra. A két Váralját sokszor öszetévesztik az emberek. A tűz sem okosabb az embernél. Áldomás. A helybeli kir. járásbíróság egyik jeles albirája a napokoan helyszíni tárgyalást lar- iott egyik avasi községben. A bírónál sikerült a naiálos eleníeleket kibekiteni s egyezséget egyezséget létesíteni közötük. Mikor a biró a hoszu tárgyalás után ebédhez ült, a négy oláh akikkel tárgyalt, nagy alázatosan beállít hozzá és a küldöttség szónka ebben adta elő a tártaság kívánságát. „Ha már megtettük, hogy kiegyeztünk tízesen az ur legalább egy lús áldomást l Vegyen egy liter pálinKát!“ Adalék az iparpártoláshoz. Az osztrák Union olajgyárak budapesti képviselője, valami „Borolit“ nevű olajat kínált fel a M. á. v. igazgatóságának, amely a fém túrásoknál alkalmazni szokott szappanosviz helyettesítésére szolgál. A M. á. v. igazgatósága az ajánlatra a következőket válaszolta: „r. évi juiius ho 9-én kelt átiratára, melyben „Borolit“ nevű furóolaja kipróbálását kéri, felkérjük címed, hogy a „Borolit“ gyártási helyét velünk közölni szíveskedjék, kijelentven már most, hogyha ezen olaj külföldi gyártmány volna, annak kipróbálásától el kellene tekintenünk. Budapest, 1905. jul, 12. Az általános igazgatósági főosztály, dr. Kiss igazgató helvettes. Követendő példaként a „Magy. Kereskedők Lapja“ legújabb számában tette közzé. Pontosan. Krétás Birinek valami cselédkönyv manipuláció miatt baja akadt a helybeli kir. járrs- sirósaggal, mely okból e hó 12-én meg kellett jelennie a bíróság előtt. A leány a kitűzött időben pontosan megjelent, pedig csak Marosvásárhelyről jött gyalog. Az ut fáradalmainak kipihenésére hűvös helyen két napi pihenőt kapott. Tüzek Nagybányán a Schveicer Ilka-féle telken e hó 11-én kigyuladt az istálló s annak a tüze átcsapott a nagyvendéglőre, meg a városházára is és mind a kettőnek a tetőzetét elhamvasztotta. Több kissebb ház is martalékául esett a tűznek A kár igen nagy. Vámfaluban a gróf Vay Gábor birtokán aug. 7-éu leegett 2 kazal búza és 2 kazal szalma. A kár meghaladjaa 8000 koronát. A Tálnába fűlt. Kis Kosztén, sebespataki illetőségű koldus e hó 6-án Vámfalu határában a Tálnába fűlt. Harc a katonák és a civilek között. Egerben véres összeütközés volt az 5- ik és a 60- ik közös gyalogezred legényei és az egri földmíves legények között a napokban. Egy katona a bálban el akarta hódítani egy jól megtermett magyar legény szeretőjét. Az ellenfelek ezen őszekaptak. A katonának is, a civelnek is segítsége érkezett s mihamar olyan harc fejlődött ki közöttük, hogy katonai készültségnek kellett kivonulni a rend helyre állítására. Egyik oldalról az 5-ik, másikról a 60- ik ezred készültsége közeledett. Az ingerült legények ezektől sem hátráltak meg mire az 5-ik ezred egy századát vezényelték ki. A veszénylö tisztnek egy rendőr leütötte a karját. Tüzet veszényeltek ekkor, mely katonákban és civelekben véres pusztítást vitt véghez. Sokan a helyszínén lelték halálokat, még többen pedig súlyos sérülésékkel haza vánszorogtak. Az egeri lakosság körében nagy az elkeseredés és felhabordas a katonák ellen. Nagyon valószínű, hogy az 5-ik ezredet elhelyezik Egerből, ahol folytonos civakodásban élt a polgártággal. A bugyelláris, mint életmentő. Olyasmit hallotunk már sokszor, sogy a kapanyél is elsül; de hogy egy rablóbanda a bugyelláristól megijedjen, ilyent még a budapesti rendőrkapitány sem hallott soha. A napokban ez Szinéváralján megtörtént. Egy markos tisztviselő a napokban a Teleki Tóni jó borát ízlelgetve eltöltette az időt úgy esteli 9 óráig. Hazamenet egy keskeny sikátor szájánál kétes alakok teá támadtak, valószínűleg rablási szándékból. Mikor a r egtámadott látta, hogy több kettőnél, belátta azt is hogy veszve van, ha fortélyhoz nem folyamodik, mivel 3—4 emberrel nem bir megküzdeni. Amint az utonállók támadni kezdtek, a tisztviselő hirtelen előkapta zsebéből a — pénztárcáját s az egyik alak szivének tartva azt, a jól felfegyverezettség érzetében harsányan kiáltá az utonállókhoz : „Aki hozzám közeledik, halálai fia 1 Lövök!“ A meglepett támadok szó nélkül kereket oldottak s csak tisztes távolról, bokrok mögül mertek kövekkel dobálni a leleményes bugyellárisos felé. Egyik közülök azonban — talán észrevette a cselt —, utána iramodott a tekintetes urnák s újból támadott. Erre emberünk félre tette a — bugye- llárist és mellen ragadva az éj lovogját, úgy dobta azt a kerítéshez, hogy csakúgy nyögött bele. Emberek, 3. kik este jártok az utcán, legyetek bátrak, erősek és — ne feledjétek otthon a — bugyellárist! Elfogultság. Bikszádon e ho 6-án az „Astra“ román közművelődési egyesület közgyűlését követő bálon egy szinérváraljai fiatal ember, kinek nevét nem akarjuk kiírni, mint táncrendező semmiképen sem akaria megengedni, hogy a cigányok egyetlen magyar csárdást is húzzanak. A hangversenyen közreműködött egy magyar hölgy is, kinek jó részben köszönhető volt a hangverseny sikere. Az elfogult fiatal ember még ennek a hölgynek a kedvéért sem volt hajlandó csárdást huzatni akkor, mikor német, francia, meg — tudja a jó ég, hogy mi mindenféle táncot nem — jártak bőviben. Ebből az Ízléstelen és vad elfogultságra valló tényből két tanulságot vonhatunk le. Az egyik. Furcsa kis kultúra lehet az, melynek a teresztésén ilyen emberek vezető sorban munkálkodnak, akiknek az udvariasságról ilyen fogalmaik vannak. A másik: A magyar nótának Magyarországon mindenütt helye van ; de nincs helye a „Destaptete románé 1“ lázitó román dalnak. Amazt nem engedték játszani, mert „román bálba nincs helye magyar csárdásnak.“ (Ezzel utasította vissza a táncrendező úr a csárdás kérését.) emezt derűre - borúra huzaták a magyarok kedvds jó barátai. A magyar társadalomnak az ilyen elfogult emberekkel szemben kötelesége van. Mi jó viszonyt akarunk fentartani a nemzetiségekkel s nem vagyunk elfogultak; de a nemzetiségiek se feledjék, hogy Magyarország nem Románia. Oláh hencegéssel tessék Bukarestbe menni. Közgazdaság. Politikai válságok és a vidék. Dacára a harmadfél év óta tartó belpolitikai krízisnek, Magyarország gazdasági fejlődését szilárd alapokon nyugvónak tekinthetjük. Mert ha a mi váltságunknál sokkal csekélyebb politikai vált- ság ütne ki például Német, vagy Angolországban, amelynek gazdasági helyzete tudvalevőleg a fejlettség legmagasabb fokán áll, e válság következmé- nyzeit nemcsak az illető országok, hanem az egész világ gazdasági élete megérezné. Nálunk a krizus kifejlődése, az ez lesz, az Ausztriával való közösség megszakadásának előtérbe lépése nem vert oly nagy hullámokat, amelyek a gazdasági intézmények megingását vonták volna magok űtán, sőt azt tapasztaljuk, hogy az értéktörzsek nyugodt és a nagy, közepes, sőt kicsiny vállalatok is eléggé jól prosperálnak. Legfeljebb azt tapasztaljuk, hogy a rosszul informált külföld a magyar érdekek iránt némi elhidegülést mutat. — A mi már most a vidék gazdasági intézményeit illeti, azokra a politikai kérdés alig okozott némi fennakadást. Néhány vidéki jntézet összeroskadása is inkább arra a bizonytalan alapra, amelyen létesült, mint a politikai helyzet elmérgesedésére vezethető vissza. De gazdasági szilárdságunkba vetett hitünk is meginog, ha minduntalan újabb és újabb riasztó hírek kelnek szárnyra, amelyekhez hozzájárul az a tény is, hogy a vármegyék sorra ellentétbe helyeznek a mostani ügyvezető kormánynyal. Azok az emberek, akik eddigelé a vidék gazdasági életében vezérszerepet játszották, kezdenek félreállani az útból és a vezér nélkül álló közönség zavartan és tétovázva áll a jelenségekkel szemben. Hozzájárul ezekhez még az állami munkálatok szünetelése, így történik azután az, hogy a vidéki pénzintézeteknél az ipari és kereskedelmi váltók állománya csökken, ellenben a betétek nagysága nő, mert hiszen már az adót is takarékpénztárba viszik és több tekintélyes pénzintézet azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy a princípiumok által betétként elhelyezett adópénzek után kamatot nem fizet.' A magyar kereskedők Bécsben már csak 2 hónapra szóló és Bécsbe telepitett fedezeti váltó ellenében kapnak árut, holott ezelőtt tárva-nyitva állott nekik az osztrák árupiac. Nagyban emeli a zavart az is, hogy a magyar nép alsóbb rétegei az adó mellett még az adósságaikat sem fizetik és meglazul a törvénytisztelet. Ezért kívánatos végre a viszonyok rendezése. HIRDETÉSEK e lap részére igen jutányos áron vétetnek fel.
