Szinérváralja, 1905 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1905-08-08 / 32. szám
1905. augusztus 8. SZINÉRVÁRALJA 3. nem is kutatva, hogy jogos-e a pénzügyi közeg követelése, avagy nem, s ha igen, hogy vájjon csakugyan olyan kihágást követtünk-e el, aminővel vádoltatunk és hogy csakugyan olyan bírságot kell-e fizelnünk aminőt tőlünk követelnek. Szóval, a jövedéki btintető ügyekben már évtizedek óta a sötétben tapogatódzunk és ha reánk üt a finánc, úgy alkudozunk a bírságösszegre nézve, kérünk, könyörgünk, de védekezni nem tudunk, mert nem ismerjük a védekezés módját, nem ismerjük a jövedéki büntető törvényeket és az azokat pótló és azokat kiegészítő szabályokat, miniszteri rendeleteket és döntvényeket, ami nem is csoda, mert hiszen a jövedéki büntető törvényeink még máig is az 1788. évi harmincadik rendtartás és az 1842. évi harmincadhivatali utasítás alapján „kezeltetnek.“ Hogy tehát valakinek alapos ismeretei legyenek e téren, ehez egy kis emberöltőn át való szakadatlan tanulmányozás, adat- és anyaggyűjtés szükséges. Igazán hézagot pótol tehát az a most megjelent terjedelmes szakkönyv, amelyet ma kézhez kaptunk és a melynek cime: „A Jövedéki Büntető Törvények és a Jövedéki Büntető Eljárás Magyarázata. Irta: Hoffmann Mihály, az „Adóügyi Szaklap“ szerkesztője. E név a finánc-tudomány terén ma már fogalom, mert több mint másfél évtizede, hogy Hoffmann Mihály a pénzügyi szakirodalom terén működik, amelyen ő egyik úttörő és a gyakorlati pénzügyi irodalomnak egyik mestere. Minden évben 1—2 közhasznú szakkönyve jelenik meg a könyvpiacon, amely mindmegannyi praktikusan lévén megírva, nagy elterjedésnek örvend. A „Jövedéki Büntető Törvények és a Jövedéki Büntető Eljárás Magyarázata“ cimü, most megjelent könyve is a gyakorlati élettel számol. Kiterjed az egyenes adók-, fogyasztási adók-, illetékek- és állami jövedékre vonatkozó összes törvények és szabályok áthágásából származó jövedéki kihágásokra és nélkülözhetetlen útmutató és tanácsadó minden jövedéki kihágási ügyben, mert alapos oktatást ad a kereseti adó-, házadó-, földadó-, tőkekamat- és járadékadó, nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyletek adója-, nyereményadó-, szállítási adó-, vadászati- és fegyveradó-, bányaadó-, általános jövedelmi pótadó-, hadmentességi dij-, szeszadó-, söradó-, cukor- és ásványolajadó-, szeszadópótlék-, söradópótlék-, átutalási eljárás, községi fogyasztási adópótlék-, dohány-, só- és lottójövedék, állami italmérési jövedék, lőpor-, határvám-, posiajövedék-, fémjelzés-, illeték-, valamint a boritaladó és húsfogyasztás! adóügyben előforduló jövedéki kihágási esetekben követendő mikénti védekezésre vonatkozólag. szoba, melyben a művész kedvesével lakott, a hatodik emeleten volt, ablakai egy udvarra nyitottak, hol egy magas fa állott, melynek lombjai napnap mellett ritkultak, Jaques lefüggönyözte az ablakot, hogy a beteg ne lássa annak hervadását, de Elly észrevette ezt, s ismét félretolta a függönyt. „Édesem“ suttogta „százszor annyi csókot kapsz le még tőlem, mint a mennyi levele van a fának .... Már sokkal jobban érzem magam. Nemsokárá az utcára is kimehetek. De mert valószínűleg hideg van kint, kérlek, vegyél nekem egy bundát, egy kis bundát, hogy meg ne fázzam.“ Betegségének egész tartalma alatt e kis bunda volt egyedüli óhaja. Mindszentek előtti napokon Jaques különösen aggódott- és a szokottnál is szomorúbb volt. Elly látta bánatát s hogy némileg megvigasztalja felkelt ágyából. De az orvos csakhamar kényszeritette, hogy visszafeküdjék. „Légy erős Jaques“ suttogta a művész fülébe, „vége van . . . Ellynek meg kell hallni.“ Jaquds szemébe könnyek tódultak. „Teljesítsd minden óhaját,“ folytatta az orvos, „nincs többé remény felépüléséhez, — menthetetlen.“ Elly a szemével hallotta az orvos kijelentését. „Ne higyj neki,“ kiálltotta s jaques felé nyújtotta karjait, „ne higyj neki! Holnap együtt sétálhatunk . . . holnap mindszentek napján. De hideg lesz s épen azért vedd meg nekem még ma a kis bundát . , . kérlek vedd meg. Úgy félek a hidegtől . . . brrr. Jaques a barátjával együtt akart távozni, de Elly visszatartotta az orvost.- „Csak hozd el nekem a kis bundát, de szépet és jót, hogy sokáig igen sokáig tartson, A munka, amely két részből áll; „Alaki“ és „Anyagi“ részből, azt célozza, hogy a nagyközönség bármilyen jövedéki kihágási esetben feltalálhassa mindama védelmi eszközöket, amelyek felhasználásával a jövedéki kihágási ügyekben sikeresen védekezhetik. A könyv el is érte célját, mert a jövedéki kihágások terén előforduló esetek minden mozzanatát nemcsak feltünteti, de a kezdőponttól a befejezésig példákkal is illusztrálja, amiért is azt a közönség különös figyelmébe alánljuk. A praktikusan és díszesen kiállított tartalom- jegyzékkel és betüsoros útmutatóval ellátott könyv bolti ára nyolc korona és megrendelhető az „Adóügyi Szaklap“ kiadóhivatalánál, Budapest, VI. k., Andrássy-ut 2. Közgazdaság. Tenyészvásárral és díjazással egybekötött szatmári országos baromfi kiállítás. A baromfitenyésztés gazdasági jelentőségét eddig a gazdák nagyon \ kis mértékben ismerték fel. A baromfi tenyésztés jobbára csak a házi asz- szonyok kezében volt, kik részint nemes passzióból, részint a háztartás szükségleteinek direkt fedezése céljából foglalkoztak e gazdasági ággal, rendszerint anélkül, hogy annak jövedelmezőségét kihasználni igyekeztek volna. — Általános nézet az volt, hogy a baromfira ráfizet a gazdaság, mert a felemésztett szem érdekét nem képes eladás utján megtéríteni. Az utóbbi években azonban a baromfi és baromfi termékek jelentékeny áremelése gondolkodóba ejtette a baromfi tartókat s kezdik belátni, hogy megfelelő anyag mellett úgy hús, mint tojás értékesítés utján a baromfitenyésztés jövedelmezősége komolyan számba jön. Az érdeklődés tényleg felébredt ez irányban s különüsen mióta az állam fajbaromfi kiosztása, illetve becserélése utján az anyag javítását hatalmasan előmozdítja, országszerte feltűnően javul és nemesedik baromfi állományunk. Ahhoz azonban, hogy hasznos gazdálkodás legyen a baromfiakkal űzhető, egyedül az anyag javítása nem elég, hozzá kell lassan szoknunk a gondolathoz, hogy a baromfitenyésztést jövedelmezőség irányában forsirozzuk, ellessük azokat az eljárásokat, módokat, eszközöket, melyek a nagyban tenyésztést egyedül képesek eredményre vezetni. Tagadhatatlan, hogy e téren is még mindig annyira el vagyunk maradva, hogy óriási feladat e módok kiismerésének általánosítása, s épen azért kell alkalmakról gondoskodnunk, melyek e téren ismeretek népszerűségét, tapasztalatok gyűjtését' a baromfitenyésztés iránt pedig az érdeklődés általánosítását legkönnyebben segítik elő. E módok között nyilvánosságuknál és hozzáférhetőségüknél fogva természetesen első helyen állanak a baromfi kiállítások. Az utolsó években valóban azt játjuk, hogy baromfi kiállításokat mind sűrűbben rendeznek a gazdák. A szegedi, majd a pozsonyi országos mezőgazdasági kiállítás keretében rendezett baromfi csoportot méreteiben, csakhamar követte a veszprémi, s múlt évben Miskolcon már nagy arányú önnálló országos baromfi kiállítást láthattunk. A baromfi kiállításból a folyó év is kiveszi a részt. A pancsovai országos kiállítás keretében szept. 3—10 között önnálló baromfi kiállítás Is lesz, majd szept. 24-—26 között Monoron a Pest- uiegyei Gazdasági Egyesület rendez vármegyéjére kiterjeszkedő ily kiállítást. A szatmármegyei Gazdasági Egyesület is rég foglalkozik egy ily kiállítás eszméjével, a mely tervét az idén meg is valósítja. Az őszi lóverseny és szatmári nagyvásár kínálkozik e czélra alkalmas időpontul s igy a kiálitás ideje szeptember 24—27 közötti időre lett megállapítva, helyéül pedig a szatmári Kossuth-kert. Minthogy pedig az állam a folyó évben 100.000 korona értékű fajbaromfi vásárlását határozta el, melyet elsősorban a kiállításokon eszközöl, a kiállításnak is érdekében áll, hogy mentői nagyobb anyag álljon ott rendelkezésre; ennélfogva a kiállításunk keretét célszerű volt országossá tenni, hogy ott idegen tenyésztők is megjelenhessenek eladó anyagukkal. Végre, a kis tenyésztők eddigi igyekezetének méltánylása és jutalmazása céljából a kiállítás te- nyész díjazással lesz összekötve, természetesen csak vármegyénk területén tenyésztett baromfira, mely díjazásra egyéb kissebb összegeken kívül 400 korona államdij is rendelkezésre all. Módot kerestünk végre arra is, hogy a kiállítási bíráló bizottság külön emléktárgyakkal, érmekkel és oklevelekkel jutalmazhasson. E sokoldalú díjazás, kitüntetés és jutalmazás biztosítékot nyújt tehát arra, hogy kiállításunk iránt kellő érdeklődést leszünk képesek ébreszteni, s módot ad tenyésztőinek nemcsak arra, hogy más állományokat megtekintsenek, de megfigyelhessék azokat a körülményeket és eljárásokat, melyek igénybevétele a baromfitenyésztést is nagyban üz- hetőd hasznot hajtó gazdasági ággá fejleszteni képesek. Q. L Sikerült ezer vég fekete és sötétkék nagyon finom posztót és kamgarn szövetet egy csődbejutott posztógyárostól potom áron megvenni; ez okból szétküldiink vidékre utánvéttel a fenti szövetekből egy teljes férfiöltönyre elegendő 3 métert csak 5 írtért. Országos Posztúklviteit Aruház Búdapcst, Rottenbiiler-u. 4/B. Félemelet. Minták a nagy forgatom miatt nem küldhetik. gladó zongora. Beregszászyféle- kitünö 4C koiKCft-ZOOgora eladó. — tudakozódni lehet özv. Vargha VifrQOSQtQál Szinórvtiraljftn. , .... MT 2E korona egy divatos férfi-öltöny mérték után, remek szabásban, finom gyapjú- WAWIWW szövetből, WMWWWW Lichtmann S. szábómesternél, BUDAPEST, Rottenbiller-u. 4 B. Félemelet. ÜT Vidékre minták bérmaitlyi, Mikor Elly egyedül maradt az orvossal zokogva mondá: „Hiszen tudom, hogy meg fogok halni... de kérem kedves jó orvos ur adjon nekem valami szert, melytől mielőbb elpusztulok legalább egy éjszakára vissza nyerjem erőmet — kérem erre, nagyon kérem! Csak egyetlen egy éjszakára adjon belém lelket, esek még egyszer akarok szép lenni, azután szívesen halok meg, ha már az Ur Istan nem akarja, hogy éljek“. . . . Mialatt vz orvos őt vizsgálta, a szellő a nyitott ablakon át egy sárga levelet hozott, a beteg ágyára. Elly félretolta a függönyt s látta, hogy a fa teljesen kopaszon áll. „Ez az utolsó levél volt“ mormogta és gondosan párnája alá rejtette. „Csak holnap fog meghalni“, jegyezte meg az orvos. „Még egy éjszakája van.“ „Mily szerencse!“ kiáltotta a fiatal leány. „Egy téli éjszaka I.., ez jó hosszú lesz I“ jaques visszatért a kis bundával. „Mily szép“ őrült meg neki Elly. „Nemsokára felvehetem.“ Az éjszakát Jaques karjaiba töltötte. Midőn másnap mindenszentek ünnepén a harangok zúgása töltötte be a levegőt, elkezdődött Elly haláltusája. Egész teste görcsösen remegett. „Fázom“ suttogta egyre „a bundám, hol van a kis bundám ?“ „Vége van“ mondta az orvos Jaq- uesnek „csókold meg öt utoljára.“ Jaques a haldokló ajkához nyomta ajkait. „Nem, nem hagylak el“ hörögte az még egyszer, „de mégis, látom muszáj, s olyan nagyon fázom.,. Szegény Jaques... mi lesz veled ... egyedül ?“... És másnap Jaques ismét egyedül volt, egyedül a milliók között, itt ebben a nagy városban.
