Szinérváralja, 1905 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1905-07-25 / 30. szám

2.

SZINÉRVÁRA L J A

melyre épiteni nem lehet, a kereseti adó az, amely soha pontosan be nem folyik, amelyből minden évben nagy hátrálékokat imák le. Ebből az aranyból, ebből az ezüstből és búzából aszfalt járdát létesíteni nem lehet.

E sorok írója, mindjárt első perctől fogva szószólója volt az aszfalt járda ügyének, szószólója volt már akkor is, amidőn még a járda költségeinek viselésére vonatkozólag a képviselőtestület semmiféle határozatot nem hozott. Szószólója volt abban bízva, hogy a képviselőtestület a járda költségeinek ilyen igazságtalan és antiszociális módját nem fogja választani. Szószólója volt »bban a reményben, hogy a cikkíró úr, mint a községi érdekek hivatott képviselője, nem fog védelmére kelni az igazságtalan és méltánytalan határozatoknak, hanem ellenkezőleg, a méltányosság mellett fogja szavát felemelni.

Szószólója volt e sorok írója a képviselőtestület első határozatának, melyet az egyhangúlag hozott, s midőn a képviselő- testület önmagához következetlen lett és első határozatát mellőzve egy másikat hozott, kötelességének tartotta, hogy a képviselő- testületet ezen utón ne kövesse és következetesen maradjon meg elfoglalt álláspontja mellett.

Midőn ma a képviselőtestület határozata ellen emelem fel szerény és jól tudom jelentéktelen szavamat a lap hasábjain, teszem ezt nem azért, hogy — mint a jegyző úr írja — a községet a haladás utján visszatartsam, hanem mert csupán azon irányban való haladás ellen vagyok bátor szót emelni, amely nem előre visz, hanem vissza a középkornak kiváltságokon felépülő feudális légkörébe. A jegyző ur ezt bűnnek tartja én nem tartom bűnnek, de kötelességemnek.

Azt írja a jegyző úr, hogy én „befolyásomra“ és tudományomra hivatkoztam. Én igy nem nyilatkoztam, mert sajnos, de a befolyás nem ezen az oldalon, hanem a jegyző úr oldalán van. Tudomány, melylyel szintén nem rendelkezem, pedig a javaslat érvényre emelésének meggátlásához nem szükséges, fájdalom azonban, hogy annak keresztülviteléhez sem, mert ha ez igy volna, fölösleges lenne egy szót is vesztegetni e lap hasábjain.

K. S.

kintettem s látván, hogy nem vagy egyedül, be vontam a hálómat. Előszedtem evezőimet, gyorsan repült sajkám, nem tudva, hogy lesbe jövök; de mielőtt megláttalak volna más karjában, bementéi a malomba. Ne hidd azért, hogy nem láttam a búcsucsókot, amit olyan nagy örömmel adtál vissza annak az embernek, a ki elég gyáva volt, megszaladt, csak hogy meg ne érezze karom erejét I de hiába . . .

— Megölted ? kiált föl a lány.

— Nem kedves galambom, ne félj! Ott kö- nyörgött előttem a porban. Hadd éljen . . . gondolám, tőlem már úgy sem rabol el . . .

Jobban magához öleli a lányt, csókot lehel ajakára, s beletekint sötét szemeibe. Benne volt e tekintetben a bosszú, a szerelem, a feldúlt boldogság mély bánata.

Hirtelen a legény eddigi bús arcát élénk pir borítja el, mosoly vonul végig ajkán, átfonja szorosan a karcsú lány derekát, megcsókolja hosz- szan . . . édesen . . . s lágyan súgja fülébe:

— Ugy-e szeretsz, ugy-e ennyém leszel ?

— Szeretlek . . . tied! . .

Alig hangzik el ajkáról az utolsó szó, még égy forró csók . . . egy éles sikoly . . . aztán minden csendes, néma.

Csak a gyűrűző hullámok mutatják a helyet, a hol alámerültek; a habok meg egyre locsogják: csalfa a lány . , . «alfa . . .

Kiss Károly,

HÍREK.

Kinevezés. Stec László, végzett joghallgatót, Stec Sándor, színérváraljai ügyvéd fiát, kitől lapunk mai számának „Csarnok“ rovatákan a „Me- sé“-t hozzuk, a debreceni kir, tábla elnöke ideiglenes minőségű dijtalan joggyakornokká nevezte ki.

Birói vizsgatétel. Vásárhelyi Imre felsővisói kir. jár.-birósági aljegyző, kedves ismerősünk Budapesten a birói vizsgát egyhangú sikerrel letette.

A nagykároiy—mátészalka—csapi vasút munkálatai oly gyorsan haladnak előre, hogy — amint hírlik, — az uj vasutat már augusztus l5-én átadhatják a forgalomnak.

Birói kinevezés. Az igazságügyi miniszter előterjesztésére Ő Felsége a király, dr. Serly Jenő debreceni járásbirósági jegyzőt a nagykárolyi kir. járásbírósághoz albiróvá kinevezte.

| Fekete tábla. | Nem hisszük, hogy volna Európában még egy olyan helység, mint Szinér- váralja, hol a közerkölcsi szempont a nálunk divó mértékben volna elhanyagolva. Fényes nappal any- nyit vétkeznek itt a közerkölcs, közszemérem ellen, hogy az ember nem tudja, min kell inkább meg- botránkoznia: az elkövetökön-e, vagy az elnézésen. Ismételten felhívjuk erre a hatóság figyelmét. E hó 20-án is egy részeg ember éktelen orditozás- sal dülöngőzött végig a piacon és a község legnépesebb utcáján. A legocsmányabb nótákkal undort keltett a nagy számmal sétáló hölgyek lelkében azok iránt, kik az ilyen erkölcstelenségeket minden megtorlás nélkül képesek eltűrni. Meddig kell még unszolnunk a hatóságokat egy kis ellenőrzésre? Adattal szolgálunk. Ha még mindig eredménytelen lesz felszólalásunk, senkit sem fogunk kímélni. A közerkölcs előtte áll minden személyi tekintetnek. Aki hivatalt vállal, teljesítse az azzal járó kötelességet, vagy menjen kapálni!

Hírlapok utcai elárusitása a vármegyében. Egy belügyminiszteri rendelet értelmében Nagy László alispán megengedte, hogy a „Független Hírlap“ és „Polgár“ című napilapokat .jul.

15-től október 15-ig, a „Magyar Hírlap“, „Budapesti Napló“ és „Friss Újság“ cimü lapokat julius 1-től szeptember 1-ig a megye többi városában valamint nagyobb községeiben bizonyos korlátozásokkal az utcán rikkancsok árusíthatják. Testi nyomorékok, iskolaköteles gyermekek nem árusíthatnak lapot, továbbá nem szabad a lap címén és árán kívül a lapban előforduló cikkek címeit kikiáltani és nem szabad a járókelőket tolakodó módon vásárlásra kényszeríteni.

Pályázat. A magyar királyi honvédség 1906. évi lábbeli szükségletének 50°/o-át vagyis 16000 (tizenhatezer) pár bakkancsot fatalpszegek nélkül, az 1897. évi 26731. VII. számú leirat csatolmányaiban foglalt föltételek, azonban a fővállalkozóval kötött szerződés értelmében ezúttal megállapított egységár mellett és pedig páronként 10 (tiz) korona 94 (kilencvennégy) fillért, a hazai kisiparosok által szándékozik a honvédelmi m. kir. minister készíttetni. A fentebb jelzett bakancsok a vállalatnyertes iparosok s illetőleg állandó és alkalmi szövetkezetek által saját költségén, legkésőbb 1906. évi március hó végéig, a honvéd központi ruhatárba Budapestre beszallitandók lesznek. A netalán már 1905. év folyamáh történő szállításokért esedékes kereseti összegek csak 1906. évi január elején, a jövő évben a kitűzött haráridő lejártáig bármikor szállított bakkancsokért igényelt keresmények azonban, a szállítmányokra vonatkozó átvételi bizonyítványok számvevőségi érvényesítése után azonnal fognak kifizettetni. A bakancsok mint eddig, ezután is íatalp szegzés nélkül szál- litandók s a munka származásának fölismerhetése céljából a bakancsok talpán a nagyságméret száma feltüntetendő és ezen kívül minden bakancs még az illető vállalkozónak (alkalmi szövetkezeteknél a csoportvezetőnek, közös megbízottnak) cimbélye- gével is ellátandó, mert az oly bakancsok, melyek esetleg az említett jelzések nélkül szállíttatnak be, a központi raktárnál átvétetni nem fognak. Azon esetben, ha egyes csoportvezető iparosok, illetve szövetkezetek, a részükre juttatott bakancsok készítésétől, az ebbeli megrendelés után bármi okból visszalépnek: erről a kereskedelmi es iparkamarához haladéktalanul jelentés teendő, hogy az ekként rendelkezésre maradó bakancsoknak más szövetkezetek által leendő szállítása iránt idejében intézkedés legyen tehető. A bakancsok szállítására vonatkozó ajánlatok benyújtása iránti részletes intézkedés közelebb fog kiadatni. Ugyanazon alkalommal az ajánlatok benyújtására nézve megállapított és pontosan betartandó hatá'idő is tudtul adatni fog. A kamara az állandó és akalmi szövetkezeteket saját érdekükben figyelmeztati, miszerint

azon célból, hogy az esedékes kereseti összegekről szóló átvételi bizonyítványok érvényesítése akadálytalanul történhessék és hogy az utalványozott keresmények az illető adóhivataloknál való fölvételeknél netalán keletkező viszálykodásnak eleje vétessék : már az ajánlatban nevezzék meg azon meghatalmazottat, ki az átvett lábbeliekért kiutalva- nyozott keresmények fölvételére jogosítva van. Nem föltétlenül szükséges, hogy az átvétel végett beszállított bakancsok bevizsgálásánál az érdekelt szövetkezet részéről valaki jelen legyen, mert a bevizsgálás ugyanoly eljárás mellett történik akkor is, ha a kész oakancsok a központi raktárhoz minden kiséret nélkül szállíttatnak be, mit egyes szövetkezetek költségkímélés szempontjából már eddig is tettek. Könnyű cipők az 19U6. évi szükségletre nem rendeltettek meg azon okból, mert ezen lábbeliekből a központban ezidőszerint nagyobb fölösleg áll rendelkezésre, A debreceni kereskedelmi s iparkamara.

A kortespénz. Köztudomású, hogy Sikárlón Herskovics Miksa nagy kortese volt dr. bzappanyos Gerőnek a téli választáskor, jelölt és kortes aztán perbe kerültek. Szappanyos ugyanis — állítólag — egy csomó készpénzt adott át a választásokkor megvesztegettetési célokra. Minthogy a jelölt úr tudvalevőleg megbukott, most elszámolásra hívta fel a volt kortesét s annak eredményeként 400 koronát visszakövetelt. Persze Herskovics nem fizetett, amiből aztán per lett. A nagybányai kir, járásbíróság azon alapon, mikép az igény turpis causán alapul, felperes dr. Szappanyos Gerőt elutasította keresetével, felhozván az indokolásban, hogy a cél, melylyel a pénz alperesnek átadva lett, mind a büntető, mind a választási polgári törvényekbe beleütközik. — A kir. törvényszék felebbezési tanácsa, hova az ügy apellálás folytán került, a napokban helyben hagyta az I. bíróság ítéletét.

Agyonszurt bíró. Kazinczi János mátészalkai bírót nehány nappal ezelőtt garázda legények összeszurkáltak. A bírót Budapestre vitték a Kókus- kórházba, ahol f, hó 19-én sebeibe belehalt.

Nagy tűz Józsefházán. Józsefházán f. hó 17-én a gondatlan gyermekek a nap izzó hevében gyufával játszottak, egy csűrben, hol a felhalmozott gyúlékony anyagot meggy ujtották. A tűz gyorsan terjedt; csakhamar 18 épület esett martaléKául. A kár annyival inkább súlyos, mert nagyon szegény embereket ért.

__________________________1905. julius 25.

CS

ARNOK.

Mese.

Elhatározá az Úr az emberiség összeiratását. Elküldé az ő legügyesebb angyalait, hogy imák össze két nagy könyvbe az emberek neveit; egyikbe a boldogokat, másikba a boldogtalanokat.

A boldogok könyvét jó eleve nagyobbra készitteté az Úr, mert niszen a földön, mely oly jól, oly bölcsen, oly fenséges isteni szeretettel lett megalkotva, eltekintve nenány elégedetlentől, — kiknek megrontását a sátán szivökbe az elégedetlenség csirájának plántálásával igyekezett elérni, — csakis boldog és megelégedett emberek lehetnek.

Hulló csillagokon érkeznek a földre a kiküldöttek. Égi gondolkozásukkal saját életükből kiindulva legelőször is a fény és a csillogás s a pompa fészkeit keresik föl, itt remélvén a legtöbb boldogságot. A világvárosba jutnak. Mindenütt ekkor kezdődik az élet. A nagy város este él igazán. Az utcákon, sétányokon nagy tömegekben hullámzik a nép. A mulatóhelyeken vidáman szól a zene, vidáman csengenek a gyöngyöző poharak. Vig énekhang, csengő kacaj s a jókedv legkülönbözőbb megnyilvánulásai gyönyörködtetik a küldötteket. Bárhova szálnak, mindenütt ugyanaz a kép; vidámság, ragyogás, fény, pompa.

Örömtől ékes az angyalok arca, valónak véve a látszatot, Örömmel kérik vezetőjüket a boldogok összeírására. Látván azonban ennek mozdulatlan szemlélőcsövét, tekintete irányát követve, a mulatozók szivébe látnak.

Lassankint mindenikök arcára kiült a ború, összenéznek s szótlanul szállanak tova.

Utjokban betérnek a falvakba, tanyákba s az embereket ott is ugyanolyanoknak találják.

Az Isten képére teremtett ember szive ugyanazt mutatja mindenütt. A szegény irigyli a gazdagot. A gazdag többre vágy, s hogy célját elérje, j^em retten vissza a legundokabb bűnöktől sem.

Az uralkodók haddal támadnak egymásra, serege^ öldösik egymást, számtalan emberélet el-