Szinérváralja, 1904 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1904-05-10 / 19. szám
1. évfolyam. Szinérváraija, 1904. május IG. TÁRSA DAL GAZDASÁGI és SZÉPIRODALMI HETILAP. Egész évre 6 Előfizetési ár: kor., félévre 3 kor., negyedévre 1 kór, 50. Főszerkesztő : 1LOS VA Y G TJSZTÁ V. Egyes szám ára 12 fill. Nyilttér sora 20 fillér. Megjelenik minden kedden Felelős szerkesztők és laptnlajdonosok : Kaba Tihamér és Katona Sándor dr. Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk. A lapra vonatkózó mindennemű közlemények és küldemények a „Szinérváraija“ szerkesztőségéhez intézendők. Egy pár m a szüvetkezeii Miski Van-e Szinérváralján szükség szövetkezetre? Ezen kérdést veti fel Brutus lapunk 16-ik számában. E kérdéshez kívánok hozzászólani és arra kívánok egy néhány észrevételt tenni, Amikor még Szinérváralján csak egy pénzintézet volt és annak hire járt, hogy egy második pénzintézetet akarnak felállítani, minden esetre gondolkozóba estek mindazok, akiknek érdekeben állott, hogy egy második pénzintézet Szinérváralján ne legyen. A sors úgy hozta magával, hogy a második pénzintézetet mégis csak felállították. S merném állítani, hogy ez nem volt az aggódőkra nézve éppen olyan nagy maleur, amint képzeletükben előre kirajzolták. Nagyon természetes s érthető, hogy egyik kereskedő sem látja szívesen, ha községünkben egy uj hason zsánerű üzletet nyit valaki, Félti a megélhetését cs tőle telhetőleg mindenképen azon dolgozik, hogy a konkurrens az üzletét meg se nyithassa; ha pedig már megnyitotta, hogy azt minél előbb örökre be is csukja. Hát az ilyen manőverek elvétve sikerülnek is. Rendszerint azonban nem. Mikor Szinérváralján megalakuló félben volt a második pénzintézet, az elsőnek a hívei a nyilvánosság előtt egyre azt hangoztatták, mire való ilyen kis helyen egy másik takarék, nincs itten annak alkalmas talaja s nincs módja a megélhetésre ? ! Az ilyen általánosságban elhangzó okadatolások bizony nem nagyon győzik meg az alaposabban fontolgatót. De a részletesebb és tüzetesebb megindokolása annak, hogy miért nincs meg a talaja az újabb pénzintézetnek Szinérváralján, nem tartozik a legkönnyebb feladatok közé. Éhez alapos és meglehetősen kiterjedt pénzügyi ismeretek, továbbá gazdasági viszonyainknak át-vagy megértése szükségelteinek. A második pénzintézet is létesült Szinérváralján. Megél az is, amint látjuk, habár „nem volt talaja“. Valószínűleg igy volnánk egy harmadik pénzintézettel, a most szóban lévő hitelszövetkezettel'is. Szó sincs róla, a pénzszükségletet városunkban és annak vidékén az eddig létező helybeli takarákp mztárak is kielégíteni tudnák. Képesek volnának elegendő pénzt előteremteni. De mindenesetre ők szabnák meg a kölcsön feltételeit és különösen a kamat nagyságát. Mint Brutus is kiemeli, a részvény- társaságoknál jelentékeny összegre rúgnak a szerzési és kezelési jutalékok, A kölcsönkérő, ha ezen költségeket a kamathoz hozzáadja és keresi, szánitgatja: mennyit tesznek azok ki percentekben a tőkéhez viszonyítva,—bizony elkezd szörnyüködni. Ha egy újabb pénzintézet létesülne itten, biztosra merem állítani, hogy a con- currentia e tekintetben éreztetni fogja az adósokra jótékony hatását. Minden pénzintézet a saját érdekében lenyomja majd a kamat lábat, leszállítja a különféle költségeket, amelyekkel a kölcsönvevőket ez idő szerint megboldogitják. Jól tudja, hogy az adós nincsen egyedül hozzáutalva. Ebből a szempontból tekintve a dolgot volna szükség Szinérváralján hitelszövetkezetre. A hitelszövetkezetnek erősen növelik a versenyző képességét a részvénytársasággal szemben az adó- és illetékmentességek, amelyeket a törvény az Otszágos Központi tagjainak biztosit. S ez nagyon megszívlelendő. A be- táblázáshoz semmi nemű bélyeg nem szükséges. A betáblázási költség részvénytársasági kölcsönnél (még néhány ezer koronáig is) a tőke huszad részét emészti fel. Ezt természetesen előre levonják s igy a szegény adós ezen költség után is mindaddig fizetheti a kamatot, amig az egész tartozását ki nem egyenlíti. Számbaveendő körülmény a hitelszövetkezet versenyerejére nézve az is, hogy háta mögött ott áll a Központi, egy oly hatalmas intézet, a melyik nemcsak anyagilag támogatja a kötelékébe tartozó intézeteket, hanem folyton a legjobb tanácsoklárosa. A sztrájkok világából. Kétségtelen, hogy az elmúlt hetekben világrekordot értünk el a sztrájkok terén. Április hónapban az összes foglalkozásbeli munkások lesztrájkolták a maguk porcióját, nemcsak a fővárosban, de a vidéken is. Tagadhatatlan, hogy az egyik - másik foglalkozásbeli sztrájk határozottan eredményes volt a munkások érdekeire. így például a budapesti szabó és lakatos szt rájk. Már a cukrászok nem igen tudtak nagyobb eredményeket elérni, mert a cukor sütemények hiányát nem nagyon súlyosan érezte a nagy közönség, A cukrász sztrájkot csak onnan leheteti aszre venni, hogy az étlapokról és a korcsmák észtaláról eltűnt Budapest egyik fő nevezetessége és büszkesége a Kugler, helyesebben a Geroeand- sütemény. Már sokkal nagyobb veszélyekkel fenyegetett a sztrájkok históriájában páratlanul álló vízvezetéki sztrájk. Ennél ugyanis nem a munkások, de a vízvezeték sztrájkolt. Nagy aggodalommal nézettelébé b főváros közönsége és elöljárósága. Mindenki kétségbeesetten gondolt arra, mi lesz Budapesttel 2 napig viz nélkül és 3—i napig zavaros vízzel. A városi tanács a legnagyobb gonddal megtett minden előrelátó intézkedést. Számos utasítást tartalmazó. felhívást bocsátott ki a főváros közönségéhez a mely kétségbeesetten nézett a jövő napok elé. Mi lesz viz nélkül ?! Mindenki úgy képzelte, hogy a vízhiány szomorú napjaiban — e sokak áltál megvetett ital csupán csak a nagyon nagy urak asztalán fog helyet foglalni — a szegény ember pedig nemcsak megiszsza a bort, de főz is vele. Elképzeltük, amint a Nemzeti Kaszinó tagjai a szeparékban habzó pezsgő helyett Káposztás-Me- gyer kristály tiszta nedűjét szürcsölgetik a karcsú nyakú poha'-akbólt No persze! Mert vízhiány idején az igazi ur — vizet iszik, —hisz egyéb ital ilyenkor nagyon közönséges, azt mindenki iszsza, 19 én este 9 órakor a Citadellából hangzó 101 ágyulö vés jelezte a vízhiány ünnepélyes beálltát-, Megszólaltak az összes te nplomok harangjai. A középületek, valamint a Dunán úszkáló hajók lobogóit leresztették. Mindenki megadással várta a vízhiány hatását. De biz az elmaradt. Soha annyi vizet nem ittak Budapesten, mint ez nap alatt. Nemcsak otthon, a kávéházban és vendéglőben szolgáltak kitűnő friss vízzel (ingyen !), de még az utca sarkokon rögtönözött kutakból is mérték a vizet, ezt is díjtalanul. Első nap mindenki agyon itta magát, félvén a másnapi „hiány“-tói. És csak, midőn másnap is volt viz bőven -r- ébredtek annak tudatára az erftberek, hogy a viz tulajdonképen most is csak olyan közönséges ital, mint eddig volt — és visszatértek a bor, sör és egyéb italok fogyasztásához. Midőn javában foglalkoztatta a közvéleményt a vízhiány és ha'ása alatt állott még a Malcarow és Verescságin borzasztó tragédiájának: futó tüzként terjedt el 19 én este a fővárosban az a hir, hogy kiütött a vasúti sztrájk és h így Bícs és Budapest között 18 vonat megállóit. Bármennyire is hozzá volt már szokva a közvélemény a sztrájk gondolatához, ez a hir megdöbbentette. As állami vasutak sztrájkolnak; akárcsak a péklegények. .A vízvezeték pedig pirult szégyenében. A vasút lefőzte. Nem is beszéltek többet vízhiányról, hanem annál többet a vasutasok sztrájkjáról. Hatása óriási volt és káros. Eredménye semmi. A gondolat pedig szerencsétlen. Felháborodott egész Európa. Mert még ilyen általános vasutas sztrájktól nem emlékezik meg a történetírás. A külföldi lapok vezéreik kben foglalkoztak vele. A fővárosban pedig napokig egyébről sem beszéltek. Lesték a naponta többször megjelenő újságok híreit. És aggódó szívvel várták a sztrájk leszerelését és a forgalom helyreálltát. A vasúti sztrájk több 100 millióra menő kárt okozott az országnak. Ezen kívül az állam- kincstárnak is. Lerontotta tekintély linket és vas- utaink megbízhatóságát a müveit Nyugat előtt, a melynek forgalmát Kelet felé szintén nagyban akadályozta a sztrájk. A közvélemény, mely rendesen a gyöngébbek pártjára szegődik a hatalommal szemben, a lázadó vasutasok kai egyáltalában nem rokon szenvezett. És ez a leglesujtóbb kritika, amely- ezen szerencsétlen mozgalmat érhette. A sztrájk jogosultságát kétségbe vonni alig lehet. Tarthatja valaki azt célra vezető, helyes eszköznek, tarthatja célszerűtlennek, avagy meddő nek. Ez felfogás dolga. De annyi kétségtelen, hogy nem törvényellenes és nem jogosulatlan mozgatom. A munkaadóval szabadon szerződő munkásnak joga van a szerződést felbontani, a munkából kilépni, illetve azt beszüntetni. Ez annál js inkább jogos és méltányolható, mert a munkaadókban természetszerűleg — meg van a hajlandóság arra hogy munkásaik erejét kiszipolyázzák, hogy a munkabéreket kedvező körülmények ‘között a minimumra szorítsák, Eszel szemben a szegény elnyomott munkás*