Szinérváralja, 1904 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1904-04-12 / 15. szám
1. évfolyam. Szinérváralja, 1904. április 12. Í5. szám Előfizetési ár: Egész évre 6 kor, félévre 3 kor , negyedévre 1 kór, 50. Egyes szám ára 12 fill. Nyilttér sora 20 fillér. Megjelenik minden kedden Több világosságot! A szinérváraljai embernek naponta eszébe juthatnak a haldokló Goethének ezen utolsó szavai, a melyeket kétségbeesetten hangoztatott a nagy költő, midőn az örökös sötétségnek homálya borult megtört szemeire. Nem is lehet borzasztóbb egy lángelmének, aki annyi fényt árasztott maga körül és aki annyi világosságot vitt az emberek elméjébe: mint a sötétség. Bezzeg mi szinérváraljai emberek egészen másképpen vagyunk a sötétséggel. Tőlünk nem annyira idegen az, mint a nagy Weimaritól Mi nagyon is megszokhattuk a csöndes estéken, midőn a hold ezüstös, szelíd fénye nem világítja meg gyakran sáros, de különben mindig sötét utcáinkat. Megszokta azt e sorok Írója is, aki pedig gyakran szokott esténkint járni, — és erre tanukul hívhatja fel a sok lámpás oszlopot, fát, avagy kerítést, amelyekbe olyan sokszor beleütközött. Szerencse, hogy azok nem éreznek, mert bizonyára már régen felmondták volna a szolgálatot ilyen összeütközések miatt. Ne méltóztassanak azt gondolni, hogy talán a lámpás oszlopok is szolgálatot tesznek. A világért sem. Csupán mint az igénybe nem vett szolgálatkészség jelei meredeznek az ég felé, búsan ábrándozva régletünt szép időkről, amidőn még nagy világosságot árasztó szpiritus lámpákat hordtak büszkén vállaikon. Mert Főszerkesztő: 1LOSVAY GUSZTÁV. Felelős szerkesztők és laplulajdonosok : Kaba Tihamér és Katona Sándor dr. hál kérem, ilyenek is voltak valaha Szi- nérváralján. No, de ne borongjunk a múltak szép emlékein! Ne vegye tőlünk nagyzási hóbortnak a nyájas olvasó, ha mi is több világosságot kérünk. Nem akarjuk a haldokló Goethét utánozni, de úgy hisszük, hogy a világítás hiányát mindnyájan érezzük és annak előnyös voltáról mindnyájan meg vagyunk győződve. Ne méltóztassanak azt hinni, hogy itt talán a tolvajokra, vagy betörőkre .gondolok, mert hiszen azok — mint a postán történt betörés is mutatja — egy kis világítástól egyáltalában nem kapnak lám- palázt; de gondolunk első sorban a járókelőkre. Ha már a haladásnak aszfalt gyalogjárójára léptünk, illenék, hogy a város esteli világításáról is gondoskodjunk, mert hiszen a világosság minden haladásnak feltétele. hl utcáknak esteli világítása éppenséggel nem ütközik nehézségekbe és éppen nagy költséggel sem jár. 30—40 lámpa adna annyi világosságot, amennyi az utcán való biztos járáshoz elégséges. Elég volna továbbá a lámpákat este 11 óráig égetni és ha még figyelembe vesszük azt, hogy holdvilágos estéken a vil ígitás teljesen felesleges, vitathatjuk, hogy a város megvilágítása meglehetősen csekély anyagi áldozatokat kívánna. A teherviselés módozatairól, valamint Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk. A lapra vonatkózó mmdermemii küzla.nia.yak éj küldemények a „Szinérváralja“ szerkesztőségéhez intézendők. a kivitel részleteiről ezúttal nem szólunk, csupán általánosságban akarjuk a községi elöljáróság figyelmét felhívni a világítás kérdésére. Felbátorít minket erre azon körülmény, hogy egykor már volt utcavilá- gitásunk, másrészt azon buzgóság, melyet a gyalogjáró létesítése körül a fentemli- tett mindkét tényező részéről tapasztalunk. A fümagtermelésről. A fümagtermelés fáradságos és sok munkát igénylő, de egyszersmind nagyon jövedelmező foglalkozási ág. Különösen a jobb réti füvek mag- vának termelése indokolt, mert ezek mindig igen keresett cikket képeznek. A fümagtermelés kétféle módon, űzetik, egyrészt a réten termő különböző füvek magva inak egyszerű gyűjtésével, másrészt a tu- ; lajdonképeni mesterséges fümagtermelés utján. Az előbbi egyszerűbb, az utóbbi jövedelmezőbb eljárás. Mindenekelőtt azzal kell tisztában lenni, hogy mely füféleségeket akarjuk termelni s különösen azzal, hogy az e célra szánt talajon mely féleségek termelhetők sikerrel. Magtermelésre alkal-^ inas füvek a francia és olasz perje, komócsin, csomós eb'r, réti és juhcscnkesz, taréjos czincor, vér-, fejű csábair, Fümagtermelésre. mindig jó erőben, és védett fekvésben levő talajok választandók s. főfigyelem fordítandó arra, hogy a talaj a . fünenv nek rnegfele lőleg választassák meg. Termelhetők; tisztán vagy keverékben; az;első .mindig<• határozottan előnyösebb, 8—15 vagy ha kapálni szán- dékszunk 25—30 cm. sortávolságra vetendők el.: A talaj gyommentes legyen s ezért azon előzetesen több évig kapásokat és. buja fejlődésit , takar-, mánynövényeket termeljünk. Az ápolás legfeljebb Nagyanyí! Kicsi, ránczos, öreg anyó, Kötöget a tűzhely mellett, Egyre nézi a parazsat. Nézi amig ki nem hamvad. Mellette sok ifjú hajiás Pajkos fiú, vidám leány Mosolyognak, kaczarásznak, Egy sem nézi a parazsat. Haj pedig hogy, ha azt tudnák Nagy anyó min gondolkozik, Abba hagynák a mutatást Sírva ríva azt mondnánk Jó nagyanyái ne hagyj még itt ! T>r Brciunné Keleti Rózsi, Mindennapi történet. M. Raylton után ingóiból fordította Fekete Józsefné. (Folytatása és vége.) „Mit csinál Nellyke ? Álmodik ?“ szólalt meg egy hang mellette. Nelly örvendve siko'tott fel, 1 ___ _______! .'LL__B—WBSBBB B BBB megford ult az arca íelderült. György feléje nyujtá kezét, amelyet ő gyorsan elfogadott. „Azt hittem, már el sem jön“ — mondá a lány. „Oh“ — felelt a férfi bizonyos nembánom- sággal, kissé — elkéstem. Átkozottul sok a dolgunk és kevesen vagyunk. György alig volt magasabb a középnagyságnál, keskeny homloka és apró, szúrós szemei nem tették az arcát barátságossá. Szalmakalap volt a fején és kikopott, világos szövetű nadrágja alól olcsó barna cipő látszott ki. A fogai között füstölgő cigaretta volt, mig a kezében nehéz hajlított fejű botot tartott. Nelly elfogadta a karját és bementek a parkba. Közel a bejárathoz, kisebb csoportokban áldogáltak szocialisták, szónokok, — mind igye kezve meggyőzni hallgatóságukat és nehány garast összeszedni egy öreg kalapba, melyet bizonyos időközökben körül hordtak. „Ne maradjunk itt e csőcselék között“ mondá György roszkedvüen. Nelly követte őt egy keckeny utón, mig megállt egy nagy fa előtt, amelynek lombos ágai sátort képeztek az alatta álló két szék felett. „Ez jó hely — mondá.' — Leüljünk?“ „Igen, kedvesem, felelt Nelly és leültek“. Hirtelen beesteledett; a nap letűnt a láthatárról, de azért a felhőtlen ég világos volt és a fák közül látható keskeny csikók világos kék színükkel gyönyörködtették a szemet. A parkban szóló zenét ugyan lehetett hallani, de úgy tetszett, mintha a bangók a föld alól jönnének elő. „Remélem, nem ázott meg a múlt vasárnap“, törte meg a férfi a hosszú csendet. Látszott rajta, hogy kényelmetlenül érzi magát, idegesen játszott a botja fejével. > „Egy kicsit megáztam György“ — felelt Nelly, — „De maga még nem is mondta meg, hogy miért nem jöhetett el. Tatán beteg, volt?“ s „Dolgom volt“, válaszolt kitérőleg; „Ah“ -r suttogta a leány alig hallhatóan, fájó érzéssel a szivében, - , ; „Milyen lármás ez a zene!“, elégtelenke- delt a férfi. . ,. ; „Talán mehetnénk kissé távolabb“ — kérdezte Nelly. „Most már mindegy, itt is maradhatunk,“ —- felelt György. Azután ismét hosszas hallgatásba merültek, miközben Nelly megfigyelte, hogy milyen idegesen verdesi György a botjával a füvet. ' Halkan hatoltak át a levegőn a láthatlan ze-i nekar hangjai A „pizzicatot“ játszották, „Sylviából* és a hurok üveghangjai úgy hangzottak, mintha • tündérlábak táncolnának előttük a pázsiton’. ■ < Végre Nelly, aki érezte, hogy nem 'tudja a bizonytalanságot tovább elviselni, ■ elfojtott hangon kérdezte: ■ „György, édes 1“ „Nos ?“ „A levelében — folytatta a lány, — emliti, hogy — itt a hangja megcsuklott — valami mondani valója volna.“ „Említettem?“ — szólt a férfi egy percnyi habozás után. „Igen, valószínűleg említettem.“ 1 „Mi mondani valója van, György ?“ kerdezte a leány, azzal az elhatározással, hogy véget Vét j kételyeinek és aggályainak. „Nem olyan könnyít azt elmondani, mint á ' milyennek képzeltem“ — felelt a férfi halkan,
