Szinérváralja, 1904 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1904-04-05 / 14. szám
1. évfolyam. Szinérváralja, 1904. április 5. 14. szám Előfizetési ár: Egész évre 6 kor, félévre 3 kor., negyedévre 1 kör, 50. Egyes szám ára 12 fill. Nyilttér sora 20 fillér. Megjelenik minden kedden Főszerkesztő: 1 LOS VA Y G USZTÁ P. Felelős szerkesztők és laplnlajdonosok : Kaba Tihamér és Katona Sándor dr. Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk. A lapra vonatkozó miudennemii kózlemények és küldemények a „Szinérváralja“ szerkesztőségéhez intézendők. Indolencia. Ha a baka a gyakorlótéren nem akar masírozni, hanem földre veti magat, holott neki az einzeln-marsot kellene strek- kolnia; azt mondják rá felebbvalói: indolenter Kerl, vagy Indolenz. Alkalmasint meg is hangsúlyozzák e szavakat még ) valami más, kellemetlen, utóizü nyomatékkai, de ezt elhallgatom. Mindössze az idegen cim értelmére kívánok célozni, azt szándékszom megvilágítani a nem lateiner előtt is. Pató Pál ur — a kinek a kertje puszta, szántóföldje szépen virit, s termi bőven a pipacsnak mindenféle nemeit — közbevág, hogy „ejh, rá érünk arra még!“ Hát kérem szépen, ez a tisztelt Pató Pál ur szintén — indolens. Menjünk tovább a példálozgatásban. Hogy még jobban megértsük: mi az indolencia, ki az indolens? Ha nekünk, boldog váraljaiaknak járda kellett és kell már évtizedek óta, s csak most kezdünk iránta erősebben érdeklődni, (jól értsük meg: csupán érdeklődni, mert a megvalósítás elé még ezután fognak agyafurtnál-agyafurtabb nehézségeket gördíteni) — az sem volt egyéb indolenciánál. Ha továbbá nekünk, nem tűzbiztos váraljaiaknak égető szükségünk van tűz- rendészeti szabályzatra s eleven tűzoltókra, — és a gyűlésre a tagok határozatképes számban meg nem jelennek : mi lehet ez más, mint indolenciái S hogy még egy példával végét vessük egyelőre a sorozatnak: ha alig akad gazda, akinek vagy tyúkjait, vagy bükkö- nyös zsákjait az éjjeli tolvajok meg nem dézsmálták volna, mi egyéb lenne ez álmaink őrei részéről, mint — indolencia ? Azaz hogy az indolencia-sorozat ezzel távolról sincsen kimerítve. A szerkesztő urak jóvoltából alkalomadtán Rovás cim alatt még folytatni fogom. Csupán néhány fontosabb és sürgősebb elintézésre váró esetet emlitettem most fel. A felvetett kérdésekhez sem kívánok ezúttal részletesebben hozzászólni, még pedig több okból. Ilyen egyik ok az, hogy a kérdések, s különösen közülök a járda ügye, szinte már elcsépeltek, s igy az olvasót a részlegek kevéssé érdekelhetnék. Ezért mindössze néhány reflexiót, megjegyzést tűzök az indolens témákhoz. A járdára nézve azon benyomást szereztem az ezen lap hasábjain történt felszólalásokból, cikkekből, továbbá az érdekelt polgárok hozzászólásaiból, hogy a sármentes járda még sokára fog megszületni. Mert a letelt évnegyedben az aszfalt- járdát proponálták elfogadásra ; ezt e 1 v- b e n ugyan elhatározták, de a részletek megvitatásánál annyi indítvány, kifogás, ellenvetés, nehézség, akadály és akadékoskodás van kilátásba helyezve, hogy félős mikép nemcsak az aszfaltjárda, de egyáltalán bárminő burkolatú járda is az obstrukció dédelgető s melengető karjai között fogja lelkét kiadni, vagy hosszas s mély álomba merülni. Vájjon fog-e egy Tisza István akadni ? Lehetséges, de szerfelett kétséges. Áttérve a tűzrendészetre, erre nézve azt hallom, hogy a szabályzatot tanulmányozás végett egy bizottságnak akarja a képviselőtestület kiadni. Mikor a szabályzat megvitatását napirendre tűzték, már előre örültem, hogy mindenki át lesz hatva annak fontosságától, cs sürgősségétől, >gy tehát azt rövidesen elfogadják. De úgy látszik, csalódni fogok. Mint mondom, ki fogják osztani egy bizottságnak. Mi lesz ez esetben a szabályzattal? Alkalmasint végelbi- zottságosodásban fog jobb létre szende- rülni. Adja Isten, hogy újólag csalódjam! Hátra van az éjjeli őrség. Hol is kezdjem? Igen tyúkjaink és bükkönyös zsákjaink büvészi eltűnésén! Este szépen megolvassuk, meg van-e mind a 15 tyuk a ketrecben? Igenis megvan! Reggel ismét megolvassuk. S meg van mind a 7. Vonjuk tehát felelősségre az éjjeli őrt! igen ám, de melyiket? Azt sem tudjuk, melyik háztól teljesítettek az éjszaka éjjeli őri szolgálatot! No de ne zavarjuk őket, jiehogy felébresszük édes szendergésükből. Ok csak aludjanak békességben, és álmodjanak boldogan a hajnalhasadásról. Egy nem indolens polgár. Előfizetési felhívás. Lapunknak jelen számával uj negyedévi előfizetési időszakot nyitunk meg. A lefolyt évnegyedben — mint erről Tarosa. Hogy van angyal... Hogy van angyal fent az égben Azt még senki sohse látta; Hanem tán égy ifjú költő Lelke mélyén megtalálta, Amint a lány szép alakját Édes ábrándokbaszötte S angyalszárnyon, angyalarccal Megjelent a lány előtte. Angyalszáruyom, angyalarccal. . . Szárnya lélek magas röptéi Ihletet a szárnyaláshoz A lány bája kölcsönözte. Szivük összeért s repültek — Az angyalt fel ekép lelte, Amint a szép lány lényével Összeforrt a költő lelke. í Székely József„ Mindennapi történet. M, Raylton után angolból fordította Fekete Józsefué Kedves Nelly ! Roppant szomorú voltam, hogy nem találkozhattam vasárnap magával. Remélem, nem várakozott reám sokáig mivelhogy esett az eső, | Eljöhetne ma este nyolc órakor a márvány -kapuhoz, volna valami mondani valóm. Ugy-e eljön, Nellike, megteszi? — Várja György. A tűk egyhangú csattogása szünetelt egy pillanatra a varróban, amikor Nelly átvette a levelet és halkan átolvasá. A délutáni nap bevetődő sugarai megvilágították a különben homályos szobát, mig a félig nyitott ablakon behatoló füst és por még jobban megmérgezte a már amúgy is tisztátlan levegőt. „Volna valami mondani valóm!“ A leány szive hangosan dobogott, amikor e szavakat olvasta és halvány vérszegény orcáit egy pillanatra elfutotta a vér. Mi mondani valója lehet neki ? Egy külvárosi táncteremjen találkoztak, a- zután eljött egyszer hozzájuk és azóta együtt járták sétálni. Egyszer ki' is rándultak Cafordba ; egy barátja adott neki két utijegyet. De Nelly nem volt tisztában a saját érzelmeivel, igy eke- [ zett gondolkozni, [mialatt folytatta a munkáját. Ő volt az első, aki foglalkozott vele, az első, aki sétára hivta. Egyszer egy estve, amikor az utcza- sarkon elbúcsúztak, a férfi megcsókolta. Visszaemlékezett, hogy milyen furcsa érzelmei támadtak aktior : félig szégyelte magát, félig pedig jól esett neki. És am;nt igy gondolkozott, visszaidézve emlékezetébe levelének azt a 'bizonyos) mondatát, egyszerre a feleségének képzelte magát. Az ő felesége ! Szűk házacskában egy kis kerttel a ház előtt, mert szerette a virágokat és otthon is, gondosan megmivelte azt a kis keskeny földcsíkot, ami a házukhoz tartozott. fA gondolatai még a tűjénél is gyorsabban repültek. „Valami mondani valóm volna !“ Takarosait kellene élniük, mert ő nem gazdag. Egyszer elmondta neki bizalmasan, hogy csak 30 shillinget keres hetenkint, de hogy a főnöke ka'ácsonyra fiizetés emelést helyezett neki kiáltásba. Olcsó kis ebédeket főzne neki és ő bent a városban egy péküzletben reggeliznék meg. Már előre elképzelte, hogy milyen örömet okozna neki, ha meglephetné a kedvenc ételeivel és milyen boldogan élnének együtt. A gondolatai igy elragadták, mig szorgalmasan varrt; néha elmosolyogta magát és boldog volt. Végre az óra hetet ütött, felkelt, hogy elmenjen. Mivel a varróban nem volt hely, ahol a leányok megmosakodhattak volna, titkon [ bemártotta a köténye sarkát a vizeskancsóba és úgy ahogy megmosakodott.
