Szinérváralja, 1904 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1904-03-22 / 12. szám

1904 márczius 22.

itt az örök álom, édesebb a boldogság, mint idegen föld hantjai alatt! Zarándokoljunk el lélekben az Ó sirhalmához e napon mindnyájan az ő fiai és könyet áldozván d:cső emlékének, tegyünk ott szent fogadást, hogy mig e haza földén egy magyar szív dobogni fog, addig Kossuth Lajes szelleme élni és munkálni fog lelkűnkben ezer éves magyar hazánk üdvére éi boldogságára! 1,904. március 20.

Brutus.

Gyalogjáró és az apai ut.

Nem részesülvén abban a szerencsében, hogy ügyes-bajos községi dolgaink- t an szerény véleményemmel én is hozzá szólhatnék a község vitális ügyeihez, a sajtó utján — mi hála a Gondviselésnek édes mindnyájunké —* le gyen szabad a község tisztelt városatyái figyelmét a mi annyira lenézett s a várostól oly borzasztó messze lévő apai utcánkra is felhívni.

A község egyes utcáiban a gyalogjáró rendezése, annak aszfalt,” kő, vagy bármiféle anyaggali beburkolása nemcsak hogy tervbe vétetett, de figyelemmel kisérve „Szinérváralja“ lapunkban megjelent felszólalásokat, itt-ott csak kierőszakolva vagy ellopva a város atyáink nyilatkozatait, azt kell hinnem, hogy a gyalogjáró rendezése állandóan napirenden van ; annak megvalósítása tervbe vétetett, keresztülviteléhez a szükséges intézkedések már meg is tétettek. Nem mondom, hogy hónap mát aszfalton járunk, de a komoly akarat, a rendezetlen sárfészkes állapoton segiterr, mégis; csak meg van s az eloleges intézk e- dések erélyesen meg is tétettek.-Tisztelt Képviselőtestület! Hogy hová tétetette már az Önök ülésein az az eszme, hogy a gyalogjáróból az apai ut is kapjon valamit, nem tüdőm, én csak annyit, nemcsak hogy hallok, de érzek is, — olyan kicsinylőleg beszélnek a mi utóinkról, — j hogy joggal azt kill feltételeznem, hogy j az apai ut továbbra is esik a messzeség- j ben marad.

Engedjenek meg Uraim! de szerény j véleményem, hogy a? esetben, ha a gyalogjáró az apai útra nem terveztetik, mint az, az eszme felvetésekor legalább szóban ’ nem is volt, csak félmunkát végezne a 1 képviselőtestület.

s rz 1K £ R y A B A L J /

Azt hallottam, hogy a város főutcái, mint egyesek szerint a főút, a vasúti utca s a nagybányai ut egyik oldala lennének azok, a hová a rendezendő gyalogjáró terveztetik.

Az lenne a szerény kérdésem, hogy mit is értenek főút alatt? Ha valaki ezt én tőlem megkérdezné, én azt felelném, hogy az természetszelüleg a váiost keresztü szelő szatmár-nagybányai Vagy mondjuk a szat- már-avasi országút, vagy a vasúttól az Avas. felé vezető, ugyancsak országút mente lenne. Legyen azonban bármiként is, a főutat valamelyik országút mentén képzelem, természetesen a váraljai viszonyok mellett. S ha még tovább fejtegetem a dolgot, a főút talán a piacztéren lenne, a város közepe pedig, nem a város elterjedése után Ítélve, de annak a legforgalmasabb részéről kiindulva, ott lenne valahol a vásári mérleg helye környékén.

Ha most a csekélységem által képzelt városi gócponttól a hegy felé tereljük figyelmünket, amint az tervben is van, aszfalt gyalogjáró létesülne egészen az ev. ref.temp- lomig. Képzeljék kérem ezt a hosszú vonalat most a képzelt központtól Apa felé. Vájjon nem-e túlhaladnánk vele még a két felekezeti temetőnél is? Ugy-e, hogy még sem lakunk mi apautcaiak a világ végén. Bizony-bizony mondom, hogy ha mi biraigatjuk a város közepét, akkor mi apai utcaiak egy cseppet sem vagyunk távol, sőt sokaknai, kik benn képzelik magukat a város közepén, a varos legforgalmasabb részéhez, azoknál közelebb esünk.

Tehát nem kellene még sem a mi ut cánkat oly kicsinylőeg venni, vagy ha már a megrögzött általános váraljai nezeten változtatni módunkban nincsen, azt hiszem, mégis csak megérdemlőnk mi is egy kis figyelmet a város atyái részéről. S ha vannak köztük családos férfiak is, kiknek felesége, gyermekei, de a saját kedves egészségük is feltett, jó lenne gondolni arra az útra, amelyen — halandók leven mindnyájan —■ vagy a szeretteinket kis írjük ki utolsó utján, vagy majdan bennünket fognak kivinni oda, honnan visszatérés eddig még nincsm, a temetőbe.

Az apai ut bevonása a gyalogjáró rendezési kérdésbe ne ncsak városatyai kötelesség, de kötelessége az ügyet felkarolni minden az .élet gyarlóságait komolyan vevő felebarátnak.

Az irodák oldalfalai eltolhatok, sőt legújabban a mennyezetük is sülyeszthető, vagy emelhető, mi által a helyiségek méretei változtathatók.

Reggel 8-kor, fél 9 kor benépesülnek az irodák ; 12 és 1 közt délben van a „lunch“ a francia „dejeuner“-nek megfelelő étkezés. Ezt magában az épületben költik el; a legtöbbször, különösen nyáron, hideget esznek.

Este 5-kor, vagy fél 6 kor kiürül az nagy ház; kiki megteszi az útját hazafelé az ebédhez.

Látni való, hogy intenziven kihasználják a napot. Nem tartanak délben két, vagy három óra Szünetet. Különben a kereskedő is, kiknek legnagyobb része nálunk pár délutáni órát kávéházban tölt, csak annyi munkaórát van üzletében, mint a hivatalnok irodájában.

E nagyházaknak az utcajáró ? szintjén túl lefelé is van folytatása 3—1—5 egymásalatti pincesorban. Az első pincesor eleje ki van tolva az ttteajárda alá? Hogy nappr 1 megvilágittassek, az vastag üvegszeinek vannak mikor alul világítanak, e

aszfaltba kis kerek betéve. Este azután, szemek csillognak.

E nagy házak

állítólag „fire 'proof“ok,

tűz biztosak, hogy a mennyezetük nem engedi, egyik emeletről a másikra a tüzet. De nagy tűz esetén ez óriások sem állanak ellen. A va: vázak burkolata lehám'ik, a gerendák meggörbülnek, kötéseik meglazulnak és a ház összeomlik. Újabban nagyvárosi tüzek alkalmával dynamittal robbantják fel a tűz helyét környező házakat, további terjedését a tűznek megakadályozandó. Képzelhető, micsoda látvány lehet egy 120— ISO méter magas épület hirtelen összeomlása . 8 emeletnél nem magast* {lásaft homlokzatán az erkélyek létrákkal vannak állandóan összekötve, hogy tűi esetén menekülhessenek.

Egy ily ház vízvezetéke, csatornázása, fűtése és szellőztetése (vannak oly szobasorai, melyek sohasem kapnak napvilágot), továbbá a liftek hajtása, a világítás roppant erőforrást igényel. Tényleg egy ily épületnek kiterjedt kazánházai és számos villamosjnagy motorajés 15-20jgépcsze van.

E házaknak csak a hatodik emeletig van erkélyük, azonlelül nincs.

Szépeknek nem mondhatók. Némelyik, mint pl. a békési származású Pulitzer háza, háromszögletű, igen kis alapterüléttel és 22 emelettel. Túlságosan karcsú.

A helyiségek jól vannak kihasználva berendezés dolgában is. Így pl. az ajtó oldalt, az ablak felfelé a falba tolható; a szekrények szintén be vaunak építve a falba, valamint a gázkályhák is, ha ilyenek vannak. A csöveknek, vezetékeknek sok fajtája járja át az üres falat; igy pl. a postacső az u. n. „post chut“ is, melyen pl. a 20-ik emeleten a falba dobott levél leesik az előcsarnoki táskába, honnan minden félórában kiszedik.

Csak két neméi az ily házaknak használják lakásoknak, a hoteleket és a boarding house okát. A st. löuisi kiállítási területen láttam egy 18 emeletes-hotelt és Philadelphiában egy boarding houset ellátó (kosztoló) házat 15-tel.

E kosztoló házak a szálloda és családi élet között képezik a középhatárt, Egy-egy osztályban 15—20 család közös háztartásban él. Közösen vásárolnak be, tartják a kiszolgáló személyzetet, a tak aritónékat. E módját a megélésnek a cselédek mesés drágasága és inpeitinentiája tette szükségessé.

(Folytása következik.)

A részletek ecsetelésébe, a temetőbe ki- és hazatartó locsakos alakok szomorú sorsát itt leírni már célomtól elvezetne s azt hiszem, már eddigi soraim is elegendők arra, hogy a családapás varosatyák figyelme, mi, a városon kívül lakó szegény apai utcabeliekre is felhivatott. Nem kérünk mi semmi különöset, nem kell nekünk, ha nem akarnak adni, aszfalt-járda, nem kell nekünk még kőburkolat sem, ha az is fáj Önöknek, de igenis tegyenek valamit, azért vezetik Önök a város ügyes-bajos dolgait, hogy ne- csak kérjenek tőlünk, t. i. adót, de adjanak is érte, amit lehet.

lm engedjenek meg szomszédjaim, ha az ő nevükben is beszélek, mi megelégednénk azzal is, ha a mi utcánkon nem burkoltjárdát, de csak rendet teremtenének , eh- hezpedignem kellene valami nagy megerőltetés, csak egy városatyai elh itározás,amelyben kimondatnék az, hogy minden apai háztulajdonos vegye be az^ ut közepétől mérve bizonyos távolságra a háza előtti kerítést.

Általánosan elfogadott nezet és természeti törvény, hogy „a természet ugrást nem tűr,“ vagy „ami természetellenes, az megboszulja magát.“ Ne ugorjunk kérem nagyot, de ha már benn, a város belső rendezése terén előre leptek, hát tegyék meg azt a lépest, kérem itt is, ha a jövő nemzedék gúnyos mosolyára nem számítanak, lépjenek itt is egyet s az eddigi eldugott gyalogjárót, mire a hely minden ház «lőtt meg van, hogy ezt az apai utón nyissák kis majd ha a gyümölcs megérett, a járdának használható állapotba hozataláról már mi magunk is tudunk gondoskodni.

Béke velünk!

Jablonszky György.

HÍREK.

Házasság. Kába Tihamér, lapunk felelős szerkesztője folyó hó 20 án (vasárnap) házaságot kötött Szatmáron Brüll Laurával.

Emelik a vasárakat.A „ Magyar Kereskedők Lapjá“-ban olvassuk, hogy a budapesti vas-nagykereskedők egyezményt kötöttek, hogy a vaspiacot kartelszerüleg rendezzék. A szindikátus az egész magyar vaspiacra ki akar terjeszkedni s legelső dolga a rudvas- és lemezárak felemelése volt. A rudvas árát 21 koronára, a finomlemez árát pedig 28 koronára emelték, A kartel célja most, hogy a vidéki vasnagykereskedők szolidaritást vállaljanak vele.

A vasárnapi mimkasziinet tárgyában'K őrein Dezső szombathelyi nagykereskedő a következő felhívás közlésére kérte fel Gazd. Tud.-ot „A több oldalról hozzám intézett megtisztelő felszólításnak engedve, ezennel kérem az ország minden részéből azokat a tisztelt kereskedelmi társulatokat és kartárs urakat, kik a vasárnapi munkaszünet revíziójának kérdésében, hogy tudniillik a vidéken az üzletek déli tizenkét óráig nyitva tarthatók legyenek, velem egy állásponton vannak, szíveskedjenek a megindítandó országos akcióhoz való csatlakozásukat velem közölni.“

A debreczeni kereskedelmi s iparkamara a kereskedelmi s ipari iskolázás és gyakorlati továbbképzés előmozdítására 14 ösztöndijat alapított. És pedig 4 utazási ösztöndíjat egyenkint 300 koronával. Az ösztöndíj célja az, hogy az arra érdemesített törekvő ifjaknak a kamara megköny- nyitse a szakmájukban való magasabb kikép ezte- tést. Az ösztöndíjra a kamara területén illetőséggel biró iparos és kereskedő ifjak pályázhatnak, vagy legalább is akik itt nyerték tanonckiképeztetésüket, 10 ösztöndíjat a felső kereskedelmi és ipari szakiskolai nevelés előmozdítására. Ezek közül 2 ösztöndíj egyenkint 200 koronás a debreceni felső kereskedelmi iskola tandíjmentességére jogosít, 4 ösztöndíj egyenkint 180 koronás, 4 ösztöndíj egyenkint 120 koronás. Valamennyi ösztöndíjnak általános leltétele, hogy a pályázók a debreceni kamara területén illetőséggel biró szülőknek és pedig elsősorban kereskedőknek, vagy iparosoknak gyermekei legyenek. Ezenkívül 6 munkásjutalo n- dijat rendszeresit a kamara oly ipari segédmunkások részére, akik ipari munkában legalább 15 éve dolgoznak s ebből legalább 5 évet a kamara területén. Ezek a jutalmi d;j.tk egyenkint 60 koronásak. Végül, hogy a tanonciskolái növendékek is érezzék a kamara rajtuk nyugvó jóindulatú figyel-