Szinérváralja, 1904 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1904-01-12 / 2. szám
I évfolyam. Szinérváralja, 1904, január 12. (kedd.) társadalmi, gazdasági és szépirodalmi hetilap. Előfizetési ér: Eegósz évre 6 kor., félévre 3 kor., negyedévre 1 kör, 50. Egyes szám ára 13 fill. Nyilttér sora 20 fillér. Megjelenik minden kedden. Főszerkesztő: 1LOSVAY GUSZTÁV. Felelős szerkesztők és laptulajdonosok : Kaba Tihamér Dr. Katona Sándor Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk. A lapra vonatkozó mindennemű közlemények és küldemények „Szinérváralja“ szerkesztőségéhez intézendők. Czim- és rangkórság, Két nagy tekintély, két erős hatalom az úr az emberek előtt: vagyon és tudomány. Külön-külön is alkot, teremt, ront, pusztít mind a kettő, a szerint, amint a tulajdonosuk egyénisége méltó, vagy méltatlan tulajdonára. A kettő együtt kimondhatatlan hatalmat képez. Egyik a másiknak sokszor feltétele, némelykor ellensége, egyben azonban testvérek, abban t. i., hogy mindkettő bálványa az emberiségnek. Ha a mai társadalom Ítéletének mérlegébe helyezzük a kettőt, a mérleg kétségtelenül a vagyon javára fog billenni. Hogy a mérleg hamis, azt csak jelezni tudjuk, megértetni nem. Igyekezzünk tehát ezt a mérleget tökéletesíteni, mert sok társadalmi bajnak, betegségnek, rengeteg politikai ferdeségaek, ostobaságnak tápláló ereje, szülő anyja ez. Neveljük társadalmunkat oda, hogy a vagyonnak a tudomány, az anyagnak a szellem felett előnyöket ne tulajdonítson. Egész társadalmi berendezkedésünk a vagyont szolgálja. Vagyon szerint méri, értékeli, czimezi és tiszteli az embereket. Magyarország, melynek lakossága szereti magát demokratának nevezni és kézzel — lábbal tiltakozik a arisztokratikus elnevezés ellen, úgy szólván, termő talaja a legkülönlegesebb czimzéseknek. A czimek osztogatásában és követelésében utolérhetetlenek vagyunk. Más nemzetek szót sem találnak olyan czimzésekre, aminőkkel mi boldogot, boldogtalant megtisztelünk. T. Cz., Nemes, Teins, Tekintetes, Nagytekintélyű, Nagyságos, Méltóságos, Nagyméltóságu, Fenséges és Felséges nép vagyunk. Asszonyaink semmi esetre sem adják o'csóbban a NagysáÖvök élei. Örökkön éltem, s élni is fogok. Voltam már fii, fa, kis madár .... A perez elröppen, lankad már erőm, S az emberlétnek itt van a határ. Mi voltam eddig ? Es mi lesz belőlem ? Mit bánom én, ha egyszer itt a vég! Leszek talán fa, áltat, és ember újra, Leszek-minden, mi voltam egykor rég. Vigasztalást e hosszú vándor utón, Egy van csupán, eszünknek a mi ád: Hogy sírba jut velünk, öröm s a bánat, A szenvedés, dicsőség és a vád. Az uj alak, testünknek volt paránya, Nem tud felőle, hogy egykor mi volt ? Üdvözlöm a felejteni tudást én, Az enyhítőt, a megvigasztalól. A földi élet Golgotáján végig, Hányszor sóhajtunk esdeklőn feléd: Felejteni! legédesebb barátunk Fedd fátyladdal az ember életét! gosnál, még ha néha napján mosogatnak is. A czimezéseken csak a káromkodásban teszünk túl. Es mi szülte mindezt? A vagyon, a tudomány és műveltség rovására; az u- tanzás; majmolása mindennek ; hamis előkelőség és az erre való oktalan törekvés ; az emberi hiúság, mely a tekintélyt, nemes tulajdonok hiányában, a rangban, a nagy czimekben keresi és véli föltalálni. Mi, akik annyira szerotjük a külföldet utánozni, miért nem utánozzuk azt a czitn- zés mérséklésében is? Ha az idegen divat majmolásáról nem tudunk lemondani, miért nem hozzuk be. a müveit nyugat társadalmából az ott divatos egyszerű czimzéseket is ? Ha magyar speciálitást akarunk, keressük azt egyébben és nem a czinazések u- tólérhetlenségében, mert ez beteg, Szomorú specialistás, mely a müveletlenségcn épül fel. A czim és rang fényessége által elva- kitolt emberek egymás iiátán törnek a czi- met és rangot adó hivatalok, társadalmi tisztségek után, tekintet nélkül arra, hogy megvan-e bermök az arravalóság, az ész, a tapasztalat és tudományos műveltség és igy megteremtik a proletárizmust is. Minthogy pedig részint érdekből, részint hiúságból legtöbbször akad ember, a ki meggőr- nyedt hátát szívesen engedi át némely törtető illetéktelen feltolakodásának, ki ez által czélt ér, az ostoba társadalmi felfogás szerint csak természetes, hogy a mások példája nyomán újabb kedvet kapnak a czim és rangbeteg emberek a hatványozottabb kapaszkodásra. A szigorúan fegyelmezett, czifrán zsi- nórozott és szerintünk — henczegő katonaságot szeretjük ostorozni, többször azonban utánozni, de csak abban a tekintetben. S az örök élet hosszú kör futása Enyhét adó pihenés lesz veled .... 0 szép a pálya!. . . . egyik élelemben, A másból mindent elfeledhetek. 3'agyi Jenő, Á üjjel. Az utca csendes. Népe meg fogyóit, ügy kél kiélt alak még télije reg, S vidám nótát dúdolva megy haza Néhány aranyszívű, bohém gyerek. Es én szegény, szegény, bolond fin Keresve hüllen, csábos álmaim, Bolyongok vergődő szivemmel, S ismét kisért a régi néma kin. A szél zokogva fut mellettem el, Mig én remegve suttogom neved .... ■S a sarkon egy kifestett arczn lány Kacéron intve-hiva rám nevet. Söbd Jőéía, . amelyben épen nem kellene. Az egyszerű baka ajkán kifér az „ezredes ur,“ „tábornok ur" czimzés, s mig a társadalmi életben a hivatali állás minden sallang nélkül való megnevezése sok esetben kicsinylés, máskor sértés számba megyen ; addig a tábornok urnák esze ágában sincs az appre- henzió, vagy megbotránkozás. A hivatalos érintkezésben nélkülözhetjük a czifrábbnál czifrább, mesterkélt ti tulusokat, mig társadalmimképpen erre kényes legjobban A demokrácia kezd tért hódítani. A so- cialismus megerdemlett helyére törekszik. A czim-és rangkórság mind nagyobb mérvet ölt. E két ellentétes irányzat egyszer össze találkozik s harezra kél. Készítsük elő magunkat ezen ütközetre, egyengessük a demokrácia útjait, mert ezé a győzelem, ezé a jövő. A czim és rangkórság gyógyítása nem kerül pénzbe és az orvos is csak arravaló, hogy a baj jelenlétét megállapítsa. A többi önönmagunk joga és kötelessége. Jogunk van a sallang czimekről lemondani és kötelességünk magunkat annyira művelni, hogy a felesleges titulusokban ne keressünk tekintélyt, hatalmat s ne találjunk gyönyörűséget. A tudomány hatalma a vagyon felett még a messze jövő zenéje; de e messze jövőt közelebb hozni a t;velygő jelenhez mindnyájunknak, különösen pedig a szellemi tökelyesbülés harezosainak kötelessége. A szellem arisztokrácia talaját javítva, útját gondosan egyengetve mind közelebb — közelebb juttatjuk a czim és rangkórságot meg- érmelt helyéhez, a siihoz. Requiescat in pace! Brutus. Levélszekrény automata, Korunkat joggal fogja t majd a történetirás a technikai vívmányok és találmányok korának nevezni. A gözvasut feltalálása óta a mai napig a folyton fürkésző és kutató emberi elme, a tudomány nyújtotta — mindegyre szélesbülő — ismeretek alapján, a természet adta eszközök felhasználásával, az eszközöknek és intézményeknek nagy mennyiségét hozta létre, a melyek a társadalom fejlődésének, a műveltség haladásának és, első sorban, az emberi jólét előmozdításának legfontosabb faktoraivá váltak. Igaz ugyan, hogy sok fontos találmány csupán a véletlennek köszönheti létét, mégis a természettudományok óriási haladása óta a találmányokban mindinkább a tudományos kutatás, az emberi gondolkodás és leleményesség eredményeit láthatjuk. A nagyszerű találmányokban ülte és üli az emberi elme legfényesebb diadalait. Ezeknek köszönhetjük, hogy a müveit emberiség nemcsak emán- cipáíta magát a t.rmészet nyomasztó hatása alól, hanem annak eiőit, uralmába hajtotta és saját czél- jaira felhasználja. Ezeknek köszönhetjük, hogy megszűnt a tér- és időbeli távolság; hogy a- szélső Nyugaton élő ember éppen úgy élvezheti a legtá- volabbi Kelet buja természetének.minden gyümölcsét, mint a hogy a nyugati civilizáció áldásaiban
