Szinérváralja, 1904 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1904-03-08 / 10. szám

I. évfolyam.

Szinérváralja. 1904. márczius 8.

loilzám

TÁRSADALMI, GAZDASÁGI és SZÉPIRODALMI HETILAP.

Előfizetési ár:

Egész évre 6 kor, félévre 3 kor., negyedévre 1 kór, 50.

Egyes szám ára 12 fill.

Nyilttér sora 20 fillér.

Megjelenik minden kedden

Főszerkesztő :

JLOS VA Y ti ÚSZTA V. Felelős szerkesztők és laptulajdonosok : Kaba Tihamér és Katona Sándor dr.

Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk.

A lapra vonatkozó mindennemű közlemények é< küldemények

a „Szinérváralja“ szerkesztőségéhez intézendók.

Községünk tűzoltósága.

A lapunk jelen számának hírei között ismertetett tűzeset teszi aktuálissá a cikk élére helyezett téma megvitatását.

Szinérváraljának ez idő szerint sem szervezett, sem szervezetlen, sem díjazott, sem önkéntes lűzőrsége nincsen. Hogyan lehetséges ez? Ezt kérdeni könnyű, nehéz azonban rá a feleletet megadni. Az 1892. év óta vajúdik a tűzőrség létrehozatala s még mindig nincsen megteremtve.

Szinte félve hirdetjük urli et orbi, hogy községünknek tűzo’tósága nincsen. Más községekben, más városokban első rendű fontossággal bir a tűzrendészet kérdése, jelentékeny összegedet áldoznak tűzrendészeti intézményekre, csak nálunk tapasztalunk e tekintetben meglehetős nagy fokú indolenciát.

Az 1892-ik évben történt ugyanis, hogy községünk képviselő testületé egy tűzrendészeti és tűzoltási szabályzat^ alkotott s illetve fogadott el. Ezen szabályzat a következő év tavaszán Szatmármegye közönségének rendes közgyűlésében jóváhagyatott. A miniszter azonban a megerősítést megtagadta. A megtagadó határozat visszaérkezett községünkhöz. S azóta az ügy elhallgatott, alszik, alussza az igazak álmát, mélyen és vészthozóan.

A szóban lévő szabályrendelet huszonnégy szakaszban intézkedik a tűzoltásról. Fontosabb határozmányai a következők.

A község területén az esetleges tűzvész

oltására tűzoltó testület állittatik fel. Ezen testület felelt a felügyeleti jogot a község elöljárósága gyakorolja s a tűzoltó testület parancsnoka köteles minden evben a testület évi működéséről jelentest tenni és ahoz a zárszámadást mellékelni. A község a testületet úgy anyagilag, mint erkölcsileg támogatni köteles. Az egyesület maga állapítja meg szervezetét, egyenruházatat, felszerelését és választja parancsnokságát, kivéve a fő parancsnokot, a kit a főszolgabiro nevez ki. Ha önkéntes tűzoltóság megalakítható nem volna, a község 20—40 éves férfi lakói sorából kötelezően alakittatik meg a tűzoltóság. A személyes kötelezettség alól felmentvek:

a) a betegek és a testi fogyatkozásban szenvedők;

b) a lelkészek ;

c) minden hivatal főnöke ;

d) posta és táviró tiszt szolgájával;

c) a gyógyszerész segédeivel;

/) a hatósági tisztviselők ;

g) a katonák, csendőrök, ha szolgalati állományban vannaK;

h) a pénzügyőrök;

i) kizárvák azok, akik bírói ilelet alapján polgári jogaikat elvesztettek, vagy bűntényt követtek el. A be nem sorozottak, elbocsátottak es kizárlak mentelmi dij fizetésére kötelesek.

A mentelmi dijakat közigazgatási utón hajtják be és felmentvényt adni beigazolt szegénység esetén az elöljáróság jogkörébe tartozik. A begyült összegek, ha a tűzolió

egyesület rendszeresen megalakult s választmánynyal bir, a tűzoltó egyesület elnökségéhez, annak házi pénztárába küldetnek, ellenkező esetben „tűzoltási alap“ cimen biztos helyen gyümó^söztetnek. A mentelmi dijak személyi terh ek lévén, a következőleg vettetnek ki:

1. ügyvédek, orvosok, hasonló értelmiségek 3 frt.-ot,

kereskedők s hivatalnokok 3 frt.-ot,

3. iparosok s hasonlók 2 frt.-ot,

4. íóldmivesok 1 frttól 5 frt.-ig,

5. napszámosok 50 kr.-t fizetnek.

Fenti járulékok kiszabása november

hóban ejtendő meg s 14 napon át kifüggesztendő.

A szabályzat további része főleg a vész oltásáról tartalmaz rendelkezéseket.

Ezen szabályzatot (hogy ismételjük) a miniszter jóvá nem hagyta, még pedig az általános intézkedések közzé elhelyezett következő passzuséit:

ö. „ A büntetés mérve a kihágásokról szóló törvény (1879. évi XL. t. c) 141. és 142. §§ aiöan van meghatározva s az

ezek alapjan kiszabott pénzbüntetések a? 1887. évi Vili, t. ez.-ben megállapított célokra fordítandók. Jelen szabály oly meghagyásai ellen elkövetett kihágások, amelyek fenti §§-ok, vaLmint az építési sza- bályrendeétet i lelő §§-ai alá nemesnek, 2 fittől 50 forintig terjedhető pénzbüntetéssel illettéinek.“

Ezen passzusban ugyanis a miniszter o y szabálytalanságot latoit fenforogni, hogy

T á 3? O S3 a.

TÍZ ÉVES TALÁLKOZÓ

Virág Lajos dr. államtitkár gondolatokba merülve sétált Bezeréd városának utczáin. Szülő városa oly idegennek tűnt föl, minha csak most vetette volna ide a sors először.

Tíz éve nem látta már e várost, melyhez annyi kedves emlék kötötte.

Oly végtelennek tetszett az az idő, mely ettől a várostól elválasztotta. A búcsu-estélyen látta utoljára czimboráit, a vasútról végig nézte még egyszer a várost s a városban azt a hazát, mely előtte nagy értékű kincset rejtett.,

A vig czimborák kötelező szerződést Írtak alá, hogy tiz év múlva e helyen újra találkoznak. Most eleget tesz a szerződés e pontjának.

A kitűzött időnél előbb jött pár nappal s alig akadt egy-két ismerősre. Azok is csak az államtitkárt látták benne, nem a régi czimborát.

Végig futotta a tiz évet gondolatban.

Nem volt ez az idő egyéb, mint szédítő emelkedés a magasba, a dicsőség felé. Har- minczkét éves korban államtitkár: egy törekvő ambicziózus lelkének szebb álma is alig lehet.

E gyors emelkedés eleinte egészen el- széditette s betöltötte lelke világát. Ott a magaslaton azonban kezdte már érezni, hogy a dicsőség még nem boldogság, a hírnév még nem

teljes öröme a szívnek. Szivében pedig egyéb mély ütnél nem volt.

Szülő városában kétszeresen érezte ezt. Hisz itt tölté az időt, amikor a szívnek ez az üressége is be volt töltve, mikor érezte, hogy szeret es hogy szeretik,

Haladásában szive világát egészen elfoglalta a dicsőség után való vágy, nem gondok arra a valakire, kit tiz évvel ezelőtt szerelőm s reménynyel eltelve hagyott a kis városkában.

Lelki szemei előtt hirtelen fölmerült a szép leányfő ; ép oly vidám, olyan mosolygó volt,

mint régen.

Virág Lajos agyán keresztül czikázott egy gondolat: „Ha igazan szeretett, akkor még most is vár ream !" S ösztöne vitte aoba az utczába, hol egy kicsinyke házban lakott az, ki szivét egykor lángra gyulasztotta.

A kicsiny lak most is ott állt, oly csinosan volt gondozva, mint azelőtt, nagy ablakai a poros útra néztek, de az ablakban a nyíló virágok úgy hívogatták az arramenőt.

Az egyik ablak tárva-nyitva volt s az államtitkár odaáliott az ablak alá úgy, mint Virág Lajos tette, mikor bevégezte a jogot.

„Ilona!“ — szólt a fiatal férfi és a halvány arczu nő, ki olt óltögetett az ablakban, kihajolt s elsikoltotta magát. Reszkető kezét odanyujtoita az üdvözlőnek, kt forró csókot lehelt rá.

Jó darabig némán néztek egymás szeme közé, n ajd a fiatal férfi törte meg a csendet.

Elbeszélte, mi minden történt vele tiz év alatt. Ilona hallgatta, de mikor Lajos közbe- közbe- emlegetni kezdte a régi viszonyt, halotthalvány lett.

Egyszer azután reszkető ajakkal súgta: „Nekem már férjem van 1 Épen erre tart. Isten vele! Holnap dBlntán a régi helyen mindent megmagyarázok!“

Ezzel sietve ment a másik, a belső szobába.

Lajos gépiesen fordult meg, úgy érezte, hogy ily boldogtalan sohasem volt.

Öreg, összetöpörödött emberke haladt el mellette, fürkésző pillantásokat vetve reá, miket 5 észre sem vett. Gondolatai teljesen lekötötték.

A végbizonyítvány óta miért nem gondolt arra, amire most. Tudja-e, hogy Ilona akkor tizenhat éves volt s most tiz évvel több. A fiatal ügyvéd, a képviselő, a respektált szónok, kit úgy szerettek hallgatni, miért nem tekintett csak egy pillantással is ide, hol szerelmét hagyta. Hűséget követeljen a lánytól, kire tiz évig nem gondolt . . Hagyta vén leánysága felé rohanni és egyetlen intéssel sem mondta: én a régi maradtam. Mit kell ennek a nőnek megmagyaráznia, nem inkább neki kell-e térdre rogyva bocsánatot kérnie? . . ,

Nincs joga itt maradnia, hol boldogságot Ígért és boldogságot remélt.

Menni akart s nem tudott.

*

* *

Forró nyári nap volt, a tikkasztó meleget csak a tujdogáló szellő igyekezett mérsékelni. A