Szinérváralja, 1904 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1904-11-29 / 48. szám
TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP Előfizetési árak: Egész évre 6 korona, félévre 3 korona, j Főszerkesztő: negyedévre 1 korona 50 % egyes szám ára 12 fillér. ILOSVAY GUSZTÁV. Nyilttér soronkint 20 fillér. i Felelős szerkesztők és laptulajdonosok Mogjeloniit e> lap mlncion ltedcion. i KABfl TIHAMÉR dr. és KATÓM A SÁNDOR dr. A lapra vonatkozó mindennemű közlemények és küldemények valamint előfizetési díjak a „SZINÉRVÁRALJA“ szerkesztőségéhez Szlnérváraljára iotézendők Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk. Birtokrendezés. A magyar ember minden gondolata, minden érzése a földhöz tapad. Innen szívja életerejét, innen veszi mindazt a kelléket, a mit létfeltétele megkíván és csodálatos, mégis évről-évre, mondhatnánk napról-napra gyérülnek a községek lakói, a földdel együtt érző, a földdel felnevelt magyar parasztság elhagyja megszokott régi fészkét, elhagyja azt az országot, melynek szabadságáért és lakói függetlenségéért apái annyi tenger vért ontottak. Ami még meglepőbb a dologban, az a körülmény, hogy az őstermelő magyar nép olyan földterületekre tódul, ahol pedig alig érvényesítheti a földművelésben való készségét. Ottan más világ van. Ott az ember már régen elfelejtette azt az őskorbeli állapotot, a mikor az eke szarva mellett törte meg a rögöt és seprőboronával takarta el a kikelésre szánt magot. Az óriási arányok országában, Amerikában, ezeket a munkálatokat már gépek, hatalmas szerkezetóriások végzik, az ember csak arra való mellettük, hogy irányítson és szabályozzon. A magyar az ő nehézkes életmódjával bekerül az uj ipari viszonyok közé, olyan helyre, a hol lát maga körül tárgyakat, melyekről otthon álmodni se i mert volna. Mennyi keserves küzdelmébe I kerül, mig beleéli magát, mig beléhelyez- ; kedik az uj viszonyokba. Sokan életük árán veszik meg azt a szabadságot, hogy megszabadultak hazájuktól. Mert bizony örvényből^ örvénybe kerül a szegény magyar. És ha hijjával volna annak a szívós életerőnek, a mely őt mindenek felett győzedelmeskedni képessé teszi, a melynek hatalmával siet saját magából kialakítani az uj embert, az iparost, ámde mégis, ha otthon is már sok csalódás és nélkülözés érte, ha már otthonról is azzal a kétségbeesett okoskodással hagyta el a szép magyar hont, hogy élni muszáj, minek élek hát más világrészen mielőtt meghalok éhen ebben a kincses országban. De viszont gondoljuk csak meg, vájjon úgy kell-e ennek lennie, ha más gazdaságot, más munka- és telekfelosztást talál itthon az ő honában a magyar paraszt. Úgy kellene-e pusztulnia szemünk láttára annak a nemes fajnak, a mely mindenféle megrázkódtatást átszenvedett ország foglalásának ezeresztendős múltjában. Az a nép, mely mindezt kibirta a melynek a világpolitikai küzdelmekben nagyobb része és érdeme van, mint bármely más európai nemzetnek, mert hiszen védőbástyája volt a keresztény civilizációnak szemben a félhold hatalmával. ! A Es ime itt vagyunk, mint egy rut sybarita váz, az ország talpköve meginog, keves- bedünk számban, gyengülünk erőben. Ha okszerű gazdálkodást folytatna a magyar, ha erre szakszerű kioktatást nyerhetne, ha volna benne takarékossági hajlam, akkor igy — szólnak a bölcs tanácsok — bizony nem kellene vesznie a magyar fajnak. Nohát ezek tanácsoknak, elméleti fejtegetéseknek nagyon jók és szépek, csakhogy nem igen használnak az üdvösségben. Ide nem elmélet, hanem gyökeres változás kell, olyan változás, a mely alapjából tudja majd átforgatni a mi mostani telekrendszerünket, a mely rendszerben gyökeredzik egész baja ennek a ki- vándorlási mizériának. A földmivelésügyi minisztériumban majd felvetik, majd leteszik a birtokrendezés égető ügyét. Majd azon vannak, hogy észszerűen oszszák és rendezzék különösen a kisgazdák telkeit, a mely telkek mostanában olyan szétszórtan fe- küsznek, hogy a megmunkálásába a kisgazda beleöli minden idejét, erejét és vagyonát. Innen van az, hogy ebbe a népbe olyan hamar és könnyen lehetett beoltani a földesurak iránt érzett gyűlöletet, pedig tudvalevő, hogy a magyar jobbágy hűsége a földesur iránt példája volt a rendeknek királyhűségére. De a mikor látja a paraszt, hogy a terjedelmes hitbizomány vagy más nagy uradalmi birtok milyen egységes tagoltságu, milyen könnyen hozzáférhető és megmunkálható és ezek folytán milyen egyszerűen lehet belőle gabonát kihozni, mig az ő földszalagjai félórányi és olykor messzebbre feküsznek egymás mellett. Hogyan tud lépést tartani egy szeA „Szinérváralja“ tárczája.- De kedves nénikém, bocsánatot, még j mindig nem tudom, hogy miért nem haladnak í ezek a fekete-sárga alakok céljuk felé; hanem I itt állnak mozdulatlanságban helyükön egymással I szemközt! Az első sakkjátszmám. Így! Fölvannak állitva az alakok. Jöjj sakkozni szólít meg engemet az én jó nénikém.- Én nem tudok sakkozni.- Nem tudsz ?- Nos, miért csodálkozik annyira, kedves néni ?- Fiatal ember és nemérteni a sakkhoz - ez mégis borzasztó !- Már miért volna borzasztó ? olyan valami nagy hiba, ha a fiatal ember nem tud sakkozni, kedves nénikém ?- Látod, kedves fiam,. majd megmagyarázom neked, hogy miért hiba, ha egy fiatal ember nem tud sakkozni. - Figyelj! Odaültem az én legkedvesebb nénikém oldala mellé. Ő pedig balkezét ajakéhoz emelve jobbjával pedig megfogva egy „paraszt“ feje- búbját: imigy kezdett tanitgatni. —- Látod édesem, ez a sakkjáték valóságos tudomány, melyre még nagy Napoleon azt mondá: „Játéknak sok, tudománynak kevés, a mely hasonló az életmezején futó emberi alakokhoz; csakhogy itt a sakk-tábla terén meg van a maga joga az alakoknak, hogy miként haladhat célja felé, ezen jogában azután nem akadályozhatja senki és semmi, mert a sakk teremtője bölcsen beosztá azt ... .- Már is türelmetlen vagy. Látszik, hogy j a véred heves — nem leszel jó sakkista ... Itt a higgatság a fő, mint különben mindenben. A fekete vegyük - képezi — a támadó felet, a sárga a védekező. Látod, épp úgy mint az életben, itt is van osztályzat, de mely osztálynak meg van a maga hatásköre . . . Ezen nyolc, itt az elsősorban a „parasztok.“ Ezek legtöbb esetben ké- pezika a főbb alakok álláspontjainak véderejét, u. m. a „királyné“ és „királyinak, valamint a két „íutó“-nak. Van két „ló“ is, melyeknek ugrásai sokszor e téren is igen nagy hasznot, de kárt is okoznak . . .- Hát ezek a gömbölyű . . . izék ... itt a két szélről, micsodák ?- Azok a - „bástyák“ — legjobb és erősebb védők. Vigyázni is kell azokra, nehogy elvesszenek . . . mert ha egyszer azt elveszítjük, könnyű azután a győzelem !- Az igaz. de - úgy is hallottam - némelykor megkezdjük a bástyát és - mégsem leszünk győzők ?- Most a sakkot magyarázom . . . mondja az én jó nénikém.- Tehát ez a bástya . . . Most, tudva az alakok nevét - áttérek arra, hogy valamennyinek mi a célja? Egytől-egyig előbbre törekedni, foglalni és győzni.- Hm!- Mint az élet-terén, úgy a sakk-táblán is legtöbb joga és szabadsága van a nőmnek, a királynőnek. Mehet, a merre tetszik . . . föl, le. Utjából kötelessége mindenkinek kitérni . . . . de azért 6 neki is nagyon óvatosnak kell lennie, mert sokszor megesik, hogy egy paraszt is kiüti, mert sakkban a „paraszt“ épp oly joggal bir, mint a „király“ vagy a „futó“ — ha meggondolatlanul útjában állnak.- No ilyen formán én most kiüthetem nénikém „királynő“-jét, mert épp a „futóm“ elé jött ... *- Az ám! A magyarázatban észre se vettem ... de most már mindegy . . . hanem én meg „bástyáméinál a te „királynéidat viszem el. Visszaadtuk a kölcsönt.- Ez már nagy baj !- Csak óvatosan! Lám, mily jói fölfogadtad már a játékot. Te belőled még hires sakkozó válik- Meghiszem azt, főleg, ha olyan mesterem van, mint kedves nénikém . . .- No vigyázz, látod, kiütöm a futódat, sőt a bástyád is elviszem . . . most már nemsokára matt lész.- Mit jelent az a „matt?“- Az annyit jelent, hogy nem bírunk mozogni. Más szóval a „király“ be van kerítve egy alaktól - néha többtől is, melynek utjából ki nem térhet, nem menekülhet ... föl kell, illetőleg, meg kell magát adni . . . Úgy van kedvesem, meg kell magad adnod.- Hm! Hátha nem ? !- Ne busulj azon, hogy én leszek a nyertes. Az első játszmát többnyire elvesztjük, annak mindig úgy kell lenni. De nincs-e igy ez
