Szinérváralja, 1904 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1904-10-11 / 41. szám
2 SZINERVARALJA 1904. október 11. alapokon nyugvó államok, melyek mögött hosszú századok tapasztafata van, hanem már a régi rómaiak az ó-korban belátták a csatornázásoknak nagy előnyeit és azt a hasznot, a mely az ily berendezés nyomán fakad. Pedig haj, minekük nem is kell más országok tanító példáihoz fordulnunk. íme itt van az elmúlt nyár az 5 minden példáinál többet mondó, szinte kiáltó tapasztalatával. Mennyi gond és kétségbeesésről nem kellett volna tudnunk, ha öntöző csatornákkal birkózni tudunk vala az elemekkel. Igenis szükség, égető szükség, hogy az ilyenféle intézkedések előzzék meg a földmives iskolák reformját, a mi tulajdonképen nem is jelent egyebet, mint egy mezőgazdaságilag művelt osztály létesítését. Ámde jól tudjuk viszont azt is, hogy ezt megelőznie kell egy olyan mező- gazdasági állapotnak, mely korszerű legyen. A műveltség feltételezi a jó anyagi szituációt. Ritka ember, ki nyomorogva a mindennapi létfentartásért küzdve, még a saját művelődésére is gondot fordíthasson; de még ritkább az a nép, mely kultúrát képes magának teremteni akkor, amikor nincsen még mit a tejbe aprítania. Művelt, mezőgazdaságilag alaposan és sokoldalúan képzett földmiveseink csak akkor lesznek majd, ha azok, kik magukat erre a pályára adják, itt találnak már minden agrikultu- rális vívmányt. A feltételek itt nem létele azonban korántsem jelenti még azt, hogy a társadalom a törvényhozással kart karba öltve ne munkálkodjék már most, — mielőtt még teljesen európailag felszereltük volna mezőgazdaságunkat — az iskolák pallérozásán. A földmivelésiigyi miniszternek mindenre kiható figyelmére vall, hogy hathatósan reformálni akarja a loldmives iskolákat. Hisszük és reméljük is joggal, hogy ez első lépés ama nagy és korszakot alkotó reformok felé, melynek kiépítése és betetőzése országunkat bármi téren is elsőrangúvá tenni lesz hivatva. Mert az Ezt állítják azok, a kik — ábrándozók. A nők csak addig szeretnek, inig leányok; mert ha asszonyokká lesznek, akkor már csak szeretteti; bálványoztatja, imádtatja magát. Minden leánynak hivatása férjhez menni, de nem mindig a szeretettől indíttatva, hanem némelykor csupán a társadalmi szokás zsarnoki hatalma által űzetve; mert mikor a leányka serdülni kezd, az édes mama homeopaticed kezdi hajtogatni, hogy: kedves szép gyermekem, a leánynak hivatása férjhez menni, csak azért, mert a társadalom egy bizonyos határidőt tűz ki, a melyen túl a feledés és gúnyolódás, vagy ennél is maróbb, a szánakozó mosoly jut osztály részül a leánynak. A leányka ezt jól bevési leikébe és azt mondja: miután minden áron férjhez akarnak bennünket adni és ezt a parancsolatot annyiszor elmondják, utoljára magunk is belátjuk ennek szükségét és férjhez megyünk. Hol itt az érzelem ? Mit csinál a szív ? ... az érző szív, a fenkölt lélek. Nem csoda azután, ha rámondjuk a nőkre, hogy azoknak nem a szerelem, a bol- dogitás a vágyuk, hanem az a tudat, hogy: „asszony vagyok !“ Nem csoda tehát, ha a férfiak óvatosak a nősülésben! S kik rontják úgy el a nőt ? Az anyák ? Nem ! a társadalom maga. Igen ! Járjon egy leány két, legfeljebb három farsangot végig és ne menjen férjhez, már nem leszsz ünnepelt a hölgy ; azért nem csoda, ha a gondos mamák nem tévesztik szemeik elől a célt, hogy akármi módon és áron, de fel kell áldozni mindent, hogy a leány férjhez menjen „Tizenkilenc éves már a leány, szent Isten siessünk, mert elkésünk!“ Ez mindent kifejez. Pedig hát 16 esztendős koráig még iskolába jár, azután legkevesebb másfél évig „rövid a nép, mely gazdaságilag boldogul, az szellemiekben is előnyben van és megfordítva. A magyar nép életrevaló és megvan benne különösen a föld megmunkálásához szükséges nagy képesség. Legyünk hát rajta, hogy módot nyújtsunk eme képességének fokozására és tökéle- tesbitésére. HÍREK. Gyászhir. Fischer János szinérváraljai községi albiró folyó hó 3-án este 3/4 12 órakor életének 69-ik, házasságának 43-ik évében kinos szenvedés és a halotti szentségek felvétele után elhunyt. A megboldogultnak hült tetemeit folyó hó 5-én d. u. V2 5 órakor a római katholikus egyház szertartása szerint helyezték örök nyugalomra. Az elhunytat gyászolják: özv. Fischer Jánosné szül. Lévai Ida mint neje, Halász József kolozsvári rk. tanító mint üa. Halász Józsefné szül. Lenkey Ilona mint menye, Halász Béla, Halász Mariska, Halász Gerő és Halász Annuska mint unokái. Díszes esküvő színhelye lesz e hó 12-én délután 4 órakor az apai ev. ref. templom, ugyanis ekkor vezeti oltárhoz néhai Ujfalussy Sándor volt főispán fiai Lajos Szentiványi Gyula országgyűlési képviselő leányát Annát, Násznagyok lesznek a vőlegény részéről Ujfalussy Miklós remetemezői nagy birtokos, a menyasz- szony részéről Szrnrecsányi Arisztid liptómegyei főispán. A meghívott előkelő közönség látványosság számba menő felvonulása iránt általános az érdeklődés. Mi is a magunk részéről boldogságot és áldást kívánunk a megkötendő ürigyhez. Kűri Klára Szatmáron. Október 15-én szombaton a városi színházban Kűri Klára Tárnái Alajos zongora művész közreműködésével kitűnő műsorral műveszestély tart. Jegyek Reizer J. könyvkereskedésében válthatók. Október 6. Az aradi vértanuk halálának szomorú évfordulóját mint minden évben, úgy az idén is megünnepelték. A róni. kath. és ref. templomban gyászistentisztelet volt, amelyre a hivatalok is meglettek hiva. Bucsuestély. Folyó hó 8-án bucsuestélyre gyűltek össze a nagyvendéglő helyiségeiben Ányos Miklós, Szatmárra kinevezett igazgató- tanítónak jó barátai és tisztelői. Ányos ugyanis mint társadalmunk közszeretetben álló tagja teljesen megérdemelte hosszas és ügybuzgó működésével azon figyelmet, amelyet tisztelői távozása alkalmából rendeztek. Ányos Miklós e hó 10-én át is költözött Szatmárra. Szerencse kisérje a népszerű igazgatót uj állomásán is ! A szövetkezet cégbejegyzése. A Szinérváralján szeptember hóban alakult ipari és gazdasági szövetkezet cége a kir. törvényszéknél vezetett céglajstromba már bevezettetett s az erről szóló értesítés vasárnap- érkezett le. Az alapszabályok értelmében a szövetkezet köteles üzletét a cégbejegyzéstől számított 30 nap alatt megkezdeni. Ennélfogva Ilosvay Gusztáv elnök-igazgató körülbelül a most folyó héten, legkésőbb vasárnap igazgatósági ülést fog egybehívni, amelynek első és legfontosabb tárgya lesz az űzletmegkezdés időpontját elhatározni. Az inségakció. Folyó hó 4-én Szinérváralján a község házánál tartotta ülését a járási segítő bizottság, megállapítván azon szükségletet, amely járásunkban az idei tartós szárazság folytán beállott termés- és takarmányhiány enyhítésére a kormánytól igénybe fog vétetni. Az ülésen Ilosvay Gusztáv főszolgabíró elnökölt, s meg voltak hiva a községek lelkészei, továbbá a mezőgazdasági bizottság tagjai, de úgy ezen tagok, mint a lelkészek közül csak igen kevesen jelentek meg. A határozat, amelyet elfogadtak, az volt, hogy a belügyminisztériumtól 1000 korona ingyensegélyt, és 20.000 métermázsa gabonát kérnek, mely gabonának beszerzési árát a kormánynak a jövő év végéig a gabona- kölcsönben részesülők visszafizetik, a fizetés elmulasztása esetén pedig az összeg közadók módjára lesz behajtandó. Kérelmezni fog még a segítő bizottság a kereskedelemügyi minisztériumtól 40.000 korona oly kölcsönt, amely útépítési munkálatok teljesítése utján törlesztetik. Ezen munkálatok az apa-avasujvárosi, bikszád- terep-bujánházi vicinális utakon és egynéhány szinérváraljai közdűlő utón, fognak a jövő év kora tavaszán végeztetni. Közgyűlés. A „Szinérváraljai Szegénysorsú Iskolás Gyermekeket Segélyző Egyesület“ II. rendes közgyűlését f. évi október hó 2-án tartotta meg. A választmány jelentése szerint az egyesület megalakulásának első évében, az egyesület pénztárába befolyt 316 korona 86 íillér; segélyezésre felhasználtatott 254 korona 72 fillér a múlt évben az egyesület 37 pár új és 1 pár ócska csizmát, 2 pár új cipőt, 16 új és 1 ócska kabátot, 15 új és 1 ócska nadrágot, 1 ócska mellényt, 4 ócska kalapot, 13 rend új leányruhát és 10 új kendőt osztott ki a szegény iskolás gyermekek között. Közgyűlés, az alapszabályok értelmében leköszönt tisztkart, valamint ugyancsak az alapszabályok ide vonatkozó rendelkezéséből kifolyólag kisorsolt 7 választmányi tagot újból megválasztotta. A megüresedett 2 alelnöki állásra Gerber Ödön és Ilosvay Gusztáv, a leköszönés folytán megüresedett 1 választmányi tagságra Uray ruhát“ hordoz, egy évig tart, mig a hosszú ruhát megszokja . . . Nos ? Hogyan legyen egy leánynak ilyenformán ideje az önművelődésre ? Mihelyt kilép az iskolából, a legelső teendője búcsút mondani könyveinek s mindabból, a mit esetleg tanult, csak azt jegyzi meg fejecskéjében, a mi eszményi; mert a történet, a nyelvtan szabályai, a helyesírás, a földrajz stb. helyébe a „nagy leány“ tudata lép föl lelkében, a melyet az udvarlók üres bókjai, a kedélyt izgató regények, a legközelebb elmúlt bálok emlékei tartanak fogva. De mégsem! Tisztán emlékezik a növénytanra akkor, ha „kiérdemelt iíja“ a rózsát vagy a kamillaszállat nyújtja át és azokat nagyon is helyesen elemezi a virágnyelv szerint; a mithologiából nagyon jól tudja, hogy kezdetben a nő és a férfi egygyek voltak, mig egy Ízben Zeusz — ő istensége tudta miért — ketté választá őket. Innen keletkezett a feleség sző. Hanem hát ezen időtől fogva mind a férfi, mind a nő roppant levert és szomorú Ion — úgy, hogy a hatalmas ur komolyan kezdé őket félteni s végre is megindult szenvedéseiken és vigasztalóul beléjök lehelte Erőst, kit mint Ámort pingálnak, ki azután oly erősen és elválaszthatlanul össze szokta kapcsolni őket, hogy mind e mai napig a legerősebb láncnak a „Hymen“-t mondják. A francia nyelvből kitünően tudják recetálni: ni jamais, ni toujours, c’est devis de l’amour! Mindez ugyebár nagyon kevés arra, hogy reálisan gondolkodjanak, de elég arra, hogy a társadalomban megállják a helyüket! Pedig mit a szellem ad, azt misem pótolhatja. Éppen úgy van, mint ama bizonyos kertész, a ki a gyönyörű virágmagokat nem tudja mivelni, nevelni s igy azok rövid idő alatt el- senyvednek, elvesznek: igy van a leánynál is. A mit szellemileg alkot magának, azt nem képes valósítani, lassan-lassan apathiába esik és egy pár évig, mig a piros arc, rubin ajkak égető szemek megvannak, ünnepelt lény és körülrajongják, élvez, mulat — de később . . . ? A gondos mama úgyis úgy tanitgatja leányát: a gavallérok iránt nyájas és barátságos légy: kosarat bálban egy világért se adj ; a rizsporral úgy bánj, hogy nagyon feltűnő ne legyen az „érdekes halványság“, a szemeket igy süsd le. Úgy beszélj, hogy „Jó napot“, „tudja maga“, — „hallja maga“ stb. ... no meg, hogy épen jó háziasszonynak is látszhassál, hát a tésztát tojással kell készíteni . . . . Hiszen mi sem tanultunk többet és azért mégis asszonyok lettünk! . . . — hajtogatja némely mama. És ez mindig igy van, erősitik a kiábrándult szerelmesek . . . Kiknek van igazuk ? Egyiknek sem ! A gorombák ! Most tehát térjünk át, a gyengédebb hibákra, ha ugyan szabad e kifejezést használnom — vagyis apróbb szeszélyükre, melyekből egész határozottan állíthatni, egy nő sem ment. A hölgyeknek múlhatatlan sajátsága az enyelgés s ha más tárgy épen nem akad, úgy a madarakkal, galambokkal, csirkékkel, vagy saját magukkal enyelegnek a tükörből; s nincs valami elragadóbb, bájosabb jelenség a vidám, enyelgő hölgynél, mert hát ki állhatna ellen a csábitó, a mosolygó ajkaknak, a nevető szemeknek és a rózsapiros arcoknak ? ! Az igaz, hogy egy tulajdonság sincs tán jobban kifejlődve, a hölgyeknél, mint a nevetés és a sirás, mert: femme rit, quand eile peut, et pleure, quand eile, veut, (A nő akkor sir és nevet, a mikor akar) — hanem azért mégis sokszor erősebb természettel bírnak mint a férfiak ; (ne tessék bóknak vennni) mert bizony megesik, hogy a nők nevető szemekkel a leg-
