Szinérváralja, 1904 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1904-09-06 / 36. szám
2 SZINÉRVARALJA részek kétszeres összege erejéig vehet igénybe hitelt. Kimondta, hogy a központ hozzájárulásával betéteket is elfogadhat, de köteles a megállapított központi hitelből a betétek összegének megfelelő értéket a központnál nyitva tartani. Ha pedig a központi hitel e részét is igénybe vette, az igénybe vett részt köteles a központnak a betétekből visszafizetni. Ily módon a tényleges központi hitel és az összes betétek értéke újabb közgyűlési határozatig nem lehet magasabb, mint a szövetkezet üzletrészeinek kétszeres értéke, illetve az ennek erejéig nyitott központi hitel. Ezután következett a jkv hitelesítése j és az elnök köszönetét mondva a tagoknak az ügy iránt tanúsított érdeklődésükért és lelkesedésükért, az ülést berekesztette. A közgyűlés után azonnal összeült j az igazgatóság, megválasztotta elnökévé Ilosvay Gusztávot, könyvvezetővé Pile János és Bányai József pályázók közül ez utóbbit, pénztárnoknak pedig Burghoí- fer Jánost. Hivatalos helyiségül egyelőre az ipartestület termét (Burghoffer házában) jelölte ki; hivatalos órákul az üzletkezelésre csütörtök d. u. 2 órától, igazgatósági ülésre vasárnap d. e. 11-től kezdve állapíttatott meg. Megrendelt azután az igazgatóság egy 400 koronás kaszszát és elfogadta a központ által kidolgozott ügyrendet. Az igazgatóság és felügyelő bizottság egyelőre fizetést nem kap, a könyvelő és pénztárnok pedig az év végén fog a mutatkozó nyereséghez képest tiszteletdijban részesülni. Az adóssági kamatot arra való tekintettel, hogy a központ 57io %-os hitelt nyújt, 7%-ban, a betétkamat nagyságát 47-2 %-ban állapították meg; de tervbe van véve az adóskamatnak mielőbb 672 °/0-ra való leszállítása. Végül pedig megtették a szükséges intézkedéseket a cégnek törvényszéki bejegyeztetése iránt. Ami a szövetkezet működésének kezdőpontját illeti, erre nézve az határoztatok, hogy a szövetkezet a cégbejegyzéstől számított 30 nap alatt működésbe lép. Az avas! állami iskolák. (Folytatás.) Brutus ur már az első kirohanásában oly állítást koczkáztatott az avasi állami iskolákról : „Nappal is lámpással kell keresni működésük területén egy embert, aki tisztességesen beszél magyarul.“ S lássa, most akarva — nem akarva, mégis kénytelen volt a felsőfalusi állami iskolánál tanult magyarul tudó embereket találni. De hát Brutus ur itt is bujkál, mert én ezeken kívül tanítókat meg jegyzőket is említettem, akik az én iskolámból kerültek ki. Hát ezek nem tudnak magyarul ? Azután azt is mondottam, hogy nagyon sokan vannak föidmivelő román emberek nemcsak itt Felsőfaluban, hanem az Avas más községeiben is, akik a magyar beszédet nálam tanulták meg. Hát ezekre nem kiváncsi Brutus ur ? Azt elhiszem, mert akkor mivé lesznek nagy mondásai ? Az esteli tanfolyamokra, meg Baracza nevű legényre tett felfedezésére egyszerűen nem reagálok, mert ebből valamint a „Hepegyés“ és „Tekenyés“-féle mesékből csak a Brutus ur komolyságára és kritikájára lehet következtetést vonni. Azt most is mondom önnek Brutus ur, hogy önnek le a kalappal a kir. tanfelügyelő urak működése előtt, mert hogy vármegyénkben a népoktatási viszonyok oly előnyös helyzetben vannak: azt kir. tanfelügyelőségünk bölcs, tapintatos és céltudatos meg körültekintő működésének lehet tulajdonítani. Azt mindenki látja, hogy vármegyénkben az eddigi állami iskolák, még pedig a nemzetiségi vidéken szervezett állami iskolák, rohamosan fejlődnek és izmosodnak úgy, hogy a tanerőket folyton szaporítani kell a mi igen szép világot vet kir. tanfelügyelőségünk éberségére s gondosságára. Hogy pedig ön megtudhassa miért tisztelnek meg a kir. tanfelügyelő urak barátságukkal: már az első alkalommal felhívtam önt, jöjjön ide s győződjék meg; de ön még másokat is figyelmeztet, nehogy ide jöjjenek, mert nagyon jól tudja, hogy akkor nemcsak én, hanem mások is ráfognak mutatni azokra a valótlanságokra, melyekkel ön cimborája által félrevezetve, oly könnyelműen előállott. Brutus ur egy panaszról is tesz említést, mely innnen ment ellenem a nagyságos kir. taníeíügyelőséghez. Most legyen szabad kérdenem: honnan tudja ön annak tartalmát ? Valahai gazdasági visszásságokról meg építkezési szabálytalanságról is tesz említést. például a mi mindennapi politikai életünkben megküiömböztetünk agráriusokat és merkántilis- tákat. Ez elnevezések, illetve fogalmak helytelenek ugyan, ezt azonban itten bővebben fejtegetni jelen szerény cikksorozat célját és keretét messze meghaladná. Agráriusok alatt értik azokat, kiknek vagyonát főleg a földbirtok teszi ki, röviden a földbirtokos osztályt. Merkántilisták alatt pedig a mozgó tőke tulajdonosait: a kereskedő és iparos osztályt. Ha csak felületesen is szemléljük a mi gazdasági viszonyainkat, megfigyelhetjük, hogy azt e két osztálynak harca tölti be. A történelem folyamán lejátszódott minden társadalmi és gazdasági küzdelem az egyik osztályának bukásából és az ezt legyőző másik osztály uralomra jutásából állott. Az az osztály, amely kellően szervezkedve kezébe ragadhatta az állami hatalmat, az került rendszerint uralomra, legyőzvén az előtte uralkodáson volt osztályt. Természetes, hogy mindig az az osztály tudta magához ragadni a hatalmat, amely modernebb, a kor műveltségével és ismereteivel összhangzó gazdasági és társadalmi elvekért lelkesedett. Hogy a történelem folyamán lejátszódott osztályharcok közül csak egyre mutassunk rá, nagyon érdekes szemügyre venni azon politikai irányzat diadalát, amelyet liberalizmus néven olyan sokat hallunk emlegetni, amelynek nevével j olyan sokan élnek, olyan sokan visszaélnek és j amelynek jelszavát a mi politikai életünk jelenleg uralkodó pártja is zászlajára irta. A liberalizmus mint szellemi mozgalom jelenti az állampolgárok szabadságát arra, hogy célokat kitűzzön, elavult | ! állapotokat megváltoztasson, az önként kizárja I és a haladás feltételeit megszerezze. Jelenti I tehát első sorban az ujjitásra és haladásra való törekvésnek teljes szabadságát, de nem jelent szabadosságot, nem jelenti a szabályozottság i hiányát, nem jelenti az emberi tevékenységet szabályozó korlátok lerontását. Csupán jelenti az emberi szellem szabadságát a szabályok megalkotásának és a korlátoknak megválasztására. Bernstein, a modern szocializmus egyik legkiválóbb képviselője azt mondja: „A mi a liberalizmust és világtörténelmi mozgalmat illeti, annak a szocializmus nemcsak időrendszerint, de szellemi tartalmánál is törvényes örököse“. A liberalizmus mint társadalmi mozgalom, amely első diadalát a franczia forradalomban ülte, jelenti a jómódú intelligens középosztály, az úgynevezett burzsonázi uralomrajutását, az eddig kiváltságot élvezett nemesi és főnemesi osztályokkal szemben. Gazdasági tekintetben pedig jelenti a technikai és kulturális haladás gyermekének, a nagyiparnak diadalát a kézmü ipar és az ős termelés felett. A liberalizmus kétségtelenül nagy szolgálatot tett az emberiségnek, a midőn a szellemi haladás szabadságát megteremtette és a társadalom legnépesebb és legfontosabb osztályát | uralomra juttatta. A liberalizmussal azonban karöltve járt a teljes gazdasági szabadság, amely irányzat a gazdasági haladásnak és a nagyipari fejlődésnek hazájában Angliában született és Anglia legnagyobb szövőipari városának nevéről Manhes- terismus nevet nyert. Nehogy egy perczig is azt gondolja, hogy ezek is komoly dolgok, ime megrrtondom, mire vonatkoznak a gazdasági visszásságok fáz iskola- szolga tartására, az iskolai kertre, meg az iskola fűtésére, de ezeknek megvilágítása nem tartozik ide. A mi az építkezési szabálytalanságot illeti, ez abban áll, hogy ezelőtt pár évvel az állami iskolánál részben egy uj építményt kellett felállítani, részben több javítást kellett eszközölni, mely munkálatokra hirlapilag nyilvános árlejtés volt hirdetve, de mert a megállapított összegért senki sem akarta a munkálatokat felvállalni, sem innen a községből, sem máshonnan: nehogy az iskolai épület a rozoga tetőzet miatt — esőben tönkre menjen, felkértem boldogult anyósomat, hogy az iskola iránt való tekintetből vállalja fel és készítesse el a munkálatokat. Anyósom kérelmemre ezt megtette s gondolom, hogy ezért nekem talán elismerés járna, nem pedig gyanu- I sitás. A mi pedig most magát a feljelentést illeti: úgy látszik annak eredetét és keletkezése körül- | ményeit Brutus ur jobban ismeri mint én. Hanem, hogy akkor az aláírókat mily el- j járással szerezték s hogy miként minősitik a j feljelentést azok az emberek, a kik szintén félre voltak vezetve: ime Írásban foglalt nyilatkozataik I mutatják legjobban. Az égjük azt mondja a feljelentésről: „az j nem egyéb mint hazugság és rágalom.“ A másik: ! „én aláírtam, mert nem tudtam mi van benne.“ ; A harmadik: „velem N. N. helybeli lakos aláíratott egy Írást, melynek olyan értelmet tulajdonított, hogy az folyamodvány a magas minisz- ! teriumhoz az óvoda eltörlése tárgyában, miután annak fenntartásához egy forint után 30 krajcárt kell fizetni. Tetszik látni, mennyire a szivükön viselik ; az ön emberei az óvoda sorsát, pedig az óvodánál nem én működöm, hanem egy egészen idegen nő, aki csak ez idén kezdte itt a működését. Különben az egész dologról kezd magától lehullani a lepel s az ön kirohanásai, meg az ellenünk tett feljelentés közötti összefüggés | szállai, önként domborodnak ki s igy gratulál- ! hatot önnek. Brutus ur csak részleteket közöl az elie- í nünk tett feljelentésből. Kár volt az egészet nem j közölni, mert úgy lett volna érdekes, ha az egész lett volna közölve. Egyébként ha megakarja tudni Brutus ur, j hogy a feljelentők főbbjei máskor, hogy Ítélteik felőlünk és működésűnk felől, ime a bizonyitvány: — A vizsgálat mind a négy tanteremben a ! magas minisztérium által kiadott tantervben megállapított tantárgyakból az előirt tananyag szerint i tartatott meg, a mikor a növendékek érzelmes, szabatos, könnyed és igazán magyaros feleletei arról győztek meg minket, hogy az állami iskola a legszebb eredménynyel felel meg rendeltetésének s úgy az intézeti tanerők, mint a növendékek szorgalmát és igyekezetét a minden __________________1904. szeptember 6. j A gazdasági szabadság, amely az egész 19-ik századon keresztül uralkodott és amelynek legfőbb jelszava a szabad verseny és a gazdasági tényezőknek és erőknek minden korlátozás nélkül való kifejtésének lehetősége, megteremtette a művelt világ hatalmas iparát. Gazdaggá és | hatalmassá tette az iparososztályt, ámde csak | az ipari termelésre fordított nagy tőkének a i tulajdonosát, amely élvezte a gazdasági szabad- : Ságnak minden előnyét, de annál inkább érezte annak hátrányait s annak súlyos következményeit az iparos osztály azon eleme, amely nem tőkéjével, hanem csupán munkájával járult az ipari termeléshez: a munkásosztály. A szabad verseny a nagy tőkének, az erősnek hatalmat biztosított s az ezen hatalmát a tőke nélkül szűkölködő szegény munkásosztály kiszipolyozására és kizsákmányolására használta fel és í igy jött létre a proletár osztály, azon osztály, amelynek nevét a t. olvasó bizonyára sokszor, nagyon sokszor olvasta és hallotta emlegetni, í A proletár a szegény ipari munkás, a ki véré- | nek verejtékével dolgozik és alig képes megkeresni annyit, amennyi életének szegényes | fentartásához okvetlenül szükséges, de iegke- j vésbbé sem tud annyit keresni, hogy magát betegség vagy egyébb szerencsétlenség esetére biztosítsa. Ámde a rosszul fizetett és elcsigázott | gyári munkás az úribb eleme a proletárságnak. Igazi proletár az, a ki munkát még nagyon j csekély munkabér mellett sem kap, a kinek | megélhetéséről nem gondoskodik a nagjf emberi í társadalom és a kinek számára — mint Malthus ! mondja — nincsen terítve a természet banketjén. Folytatjuk.
