Szinérváralja, 1904 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1904-08-30 / 35. szám
Szinérváralja, 1904. augusztus 30. 35. szám. TÁRSADALMI, GAZDASÁSI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP Előfizetési árak: Egész évre 6 korona, félévre 3 korona, negyedévre 1 korona 50 f, egyes szám ára 12 fillér. Nyilttér soronkint 20 fillér. Mogjelonil«. e lap minden ls.eclct.ozi. Főszerkesztő: IXj0317JVY GUSZTÁV. Felelős szerkesztők és lap tulajdonosok Kaba Tihamér és Katona Sándor dr. A lapra vonatkozó mindennemű közlemények és küldemények valamint előfizetési díjak a „SZINÉRVÁRALJA“ szerkesztőségéhez Szlnérváraljára Intézendók. Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk. Az avasi állami iskolák. Brutus urnák e becses lap 33. és 34. számában megjelent czikkeire a válaszadást ott kezdem, a hol Brutus ur végezte, mert hála a jó Istennek elég jó dolgom van s így nem feledkezem meg Brutus úrról, aki nagyon ujjong azon, hogy a vámfalusi állami iskolának Felsőfaluból is voltak növendékei s ezt az adatot mint ellenem használható fegyvert annyira a kezében tartja, hogy szinte ropognak bele az ujjai. Biztosítom Brutus urat, hogy ez a fegyver is visszafelé fog elsülni mint rendesen, mert ime, megsúghatom önnek, hogy a mi iskolánknak Vámfaluból 40 — 50 növendéke volt s ezek közt nemcsak gör. kath. román anyanyelvűek voltak, de voltak többen fiúk és leányok magyar anyanyelvűek is. Én azonban nem szoktam az ilyenekkel előhozakodni s hogy ezt immár mások is tudják, aztis önnnek köszönhetem. Az sem jutott sohasem eszembe, hogy ezért a vámíalusi iskolát hivatása teljesítésében meggyanúsítsam, .vagv^ pláne hirlapilag nekirontsak, mert ehhez sem nekem, sem másnak nincs joga, a fogadatlan prókátor szerepének betöltéséhez pedig mint látszik csak egy Brutusnak van hivatottsága. Aztán ha már annyira örvend ennek az adatnak, örvendjen annak is, hogy Szinérváraljáról is jött ide egy vallásánál fogva éppen az ön iskolájához tartozó leánynövendék, de azért lássa én nem támadok az ön iskolájának, hogy nem felel meg hivatásának, mert tetszik tudni ehhez gyusztus kell. Azzal sem mondott Brutus ur semmi ujat> hogy magyarság dolgában Vámíalu jobban áll mint Felsőfalu, mert a vámfalusi lakosok felerészben magyar anyanyelvűek, kik épp oly jól beszélik a magyar nyelvet mint Debreczenben, legfölebb ha a dialektusban van némi eltérés. Felsőfaluban azonban a magyar szót és a magyar beszédet az állami iskola, kreálja s hogy itt a magyar beszéd és a magyar nyelv terjed és tért foglal: azt kizárólag az állami iskolának lehet tulajdonítani. Ezt különben régen konstatálták, akik arra hivatva vannak, az ön Ítéletére meg nem reflektálok, még ha nem tudom mily kedvező volna is. Brutus ur megleczkézteti a vámfalusi iskolát, hogy nincs joga dicsekedni a magyar nyelv terjesztésével, miután növendékei nagvobbrész- ben magyar anyanyelvűek. A dolog igy áll, Brutus ur, hogy a vámfalusi iskola sem szokott dicsekedni, de igenis vannak érdemei a vámfalusi iskolának úgy a magyar nyelv terjesztése, mint más réven is. Vagy ön előtt a magyar gyermekek tanítása nem jön érdemszárnba ? Hát akkor ön miért van Táralján. A Brutus ur logikája teljesen megfelel az individiuinnak s el kell ismerni, hogy nagyon őszinte. Nem az bántja önt Brutus ur, hogy a görbedi gyermek miért ment Vámfaluba és miért nem ment Megyesre, vagy mondjuk önökhöz Váraljára tanulni, hanem az bántja önt, hogy a Wodiáner-féle 1000 koronás jutalom miért nem csúszott az ön zsebébe, hanem az aranyos- megyesi áll. iskola igazgatóéba. Ugy-ugy Brutus ur, az 1000 korona itt a bibi! Hát kedves Brutus ur az 1000 koronát nem hírlapi kirohanásokkal, hanem szorgalommal, igyekezettel és komoly munkával lehet megkapni. Különben önnek kár erről most — post festum — beszélni, mert akkortájban, mikor az Akadémia az aranyos- megyesi áll. iskola igazgatót az 1000 koronás díjjal kitüntette: egy napon ön is ott volt Me gyesen s volt alkalma tapasztalni, hogy az Akadémia jutalmán kívül más kitüntetés is érte az áll. iskolai igazgatót. Hallotta, hogy a nagy- méltóságu Miniszter ur ő Excellencziája mily elismeréssel volt az igazgató eddigi működése iránt, látta, hogy a Séchenyi-társulat mily gyönyörű arany órát adott át elismerése jeléül és tapasztalta, hogy a kartársak is elhozták a maguk ajándékát, hogy ezzel is kifejezést adjanak ragaszkodásuknak és nagjTabecsülésüknek kollegájok iránt. Ön Brutus ur mindezeket hallotta és látta s most képzelem milyen tanta- lusi kínokat kellett önnek kiáltani abban a keserű tudatban, hogy azok az elismerő szavak, a melyek ott elhangzottak s azok az ajándékok, miket ott látott: mind-mind nem Fábián Istvánnak, hanem az aranyosmegyesi áll. iskolai igazgatónak szólnak. No lássa, ott és akkor kellett volna szóba hozni az 1000 koronát, nem itt. Tessék elhinni Brutus ur, hogy én teljes méltánylással vagyok az ön kifakadásai iránt, mert sok minden nem úgy történik a hogy ön szeretné és óhajtaná a miért aztán az ember méltán lehet nagyon haragos. De azért még sem illik, bármennyire is mérgelődjék ön, hogy azért a vámíalusi meg a felsőfalusi állami iskola falát döngesse, mert azok nagyon jó anyagból A „Szinérváralja“ tárczája A szociálizmusról. Irta: K. S. L közlemény. A szociálizmust fogjuk ismertetni, azt a szociálizmust, melyről naponta olyan sokat hallunk, lapokban, folyóiratokban s talán könyvekben is olyan sokat olvasunk. A szociálizmust, melylyel telve a légkör, amelyről beszél mindenki, a palota lakójától le a viskóban élőig, a tudomány legkiválóbb képviselőjétől — az analfabétáig. A szociálizmust, amelyről sokan azt hiszik, hogy apostolai és hivei olyan emberek, kiknek semmijök sincsen, de szeretnék, hogy legyen valamijök: a kik piros nyakkendőt viselnek és gomblyjukaiban piros szegfű díszeleg, tehát színük a piros szin, a tűznek és vérnek színe. Sokan az olvasók közül úgy tudják, hogy a szociálizmus hivei: a szociálisták elkeseredett, vad és gonosz emberek, kik fejetlenséget, anarchiát akarnak, kiknek jelszava le a vagyonos osztálylyal, jelszavuk, hogy el kell venni a földes úrtól a földet, a zsidótól a pénzt és ezt felosztani a vagyontalan proletárok között. Ilyen és ehez hasonló fogalmaik vannak a nagy közönségnek a szociálizmusról. Hiszen az újságok legalább a magyar újságokból csak annyit olvashatunk a szocialistákról, hogy itt és ott zajos népgyülést tartottak, a népet bolon- ditják, tüntetnek, ablakot vernek be, izgatnak az osztályok és társadalmi rend ellen s vége rendesen az a komédiának, hogy a hatóság a gyűlést feloszlatja. A kinek a szociálizmusról és annak céljairól ilyen fogalmai vannak, az kétségtelenül sem a szociálizmus mivoltával, sem lényegével nincs tisztában. Annak, hogy a fent vázolt téves és ferde nézetek kifejlődtek, annak okát, legalább minálunk abban kell keresnünk, hogy ama nagy, amaz óriási mozgalomnak, amely az egész művelt világot forrongásban tartja, amelynek hatalmas és jelentékeny voltát ép úgy elismerik azok, a kik ellenségei, mint a kik hivei, elismerik azok, a kik tulajdonképpen nem is ismerik. Mondom eme nagy mozgalom hatalmas hullámainak csupán legtávolabbi körei jutnak el hozzánk. A művelt Nyugaton dúló nagy viharnak minket csupán egy-egy lenge szellője érint, mert csak ennek nevezhetjük a nagy társadalmi mozgalom szélvészét, mire az hozzánk eljut. A mi a külföld nagy kultur államaiban a társadalom legintelligensebb elemeit, legmagasabb köreit, sőt a hatalomnak legfőbb tényezőjét foglalkoztatja, az a nagy szellemi mozgalom nálunk apró sztrájkokban s meglehetősen kétes értékű népgyülésekben jut kifejezésre. Merthogy csak kevés és igen közel fekvő példákat hozzak fel, igy Ausztriában a szociális- táknak a parlamentben két szervezett pártja is van, a némát birodalmi gyűlés szociálisba pártja a sok párt között számbelileg a legnagyobb, Franciaországban pedig már a kormánynak is volt szocialista tagja. S ehez hozzá vehetjük még azt, hogy mindezen államokban valamint a többi művelt Európai államokban is a szociáliz! musnak számtalan és igen kiváló képviselője I van a sajtóban és a tudományos világban. Nálunk ellenben a szociálizmusnak kiváló | képviselői nem igen vannak. Sem a parlamentben, sem a tudományban, sem a sajtóban, sem. a társadalomban. A legújabb időben egyik legkiválóbb tudományos egyesületünk a Társadalom tudományi Társaságban hallottunk igen szép és népszerű előadásokat a társadalmi fejlődés irányairól tudva és különösen ezek legfontosabbikáról a szociálizmusról. Ezen társaság kétségtelenül nagyon hasznos tevékenységet fejt ki a szociális tanok terjesztése és megvilágositása terén. Nálunk szociálizmusról a szó igaz és később kifejtendő értelmében szó sem lehet. Ennek okait előadni szintén a későbbi fejtegetéseim feladata lesz. Ennek megfelelően jut kifejezésre a szociáliztikus mozgalom a magyar sajtóban, melyben a szociáliztikus eszmék magyarázásának és értelmezésének vagy esetleg érvekkel való megcáfolására hely egyáltalában nem kerül. Csak egy-két újság van, amely magát a soci- álista párt orgánumának nevezi, de ezek is inkább alkalmasak a szociálizmus discreditálására, mint tanainak terjesztésére. A mi művelt közönségünk természetesen a szociálizmusról való fogalmait ezen sajtó termékekből meríti és ezek alapján alkotja meg természetszerűleg téves és helytelen véleményét arról. A szociálizmust a maga igaz mivoltában megismerni csak azoknak van módjában, kik részint tudományos hivatásuknál, részint pedig különös érdeklődésüknél fogva fáradságot vesz- I nek maguknak arra, kogy a külföld eseményeit figyelemmel kisérjék és a szoc. óriási irodalmát
