Szinérváralja, 1904 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1904-08-02 / 31. szám
SZÍNÉRVÁRALJA 1904. augusztus 2. oly. súlyos, vádakkal illeti az állami iskolákat, hogy én,; mint az egyik állami iskola igazgatója, K-e vádakat szó nélkül nem hagyhatom. A Vádak igy festenek: „Nappal is lámpással kell keresni működésük területén egy embert, aki tisztességesen beszél magyarul.“ „Én nem tudom, mit tettek, csak azt az egyet tudom, hogy a magyarságért semmit sem tettek.“ Kedves Brutus ur! ön úgy látszik, nagy ember ak^ lenni, mert mint veszem észre, azt tartja selőtt, hogy nagy mondások teszik az emh|^^«agygyá és ezen igyekezetében oly mondani, hogy maga sem hiszi el. Ön^HHJelott klasszikus mondásaival, melyek vajPlnS%ukban tényleg páratlanul remekek, a nyilvánosság elé lépett: meggyőződést kellett volna szerezni az illető állami iskolák működéséről, bár az is igaz, hogy akkor megfosztotta volna magát a szerzett dicsőségtől. De ön ezt nem tette, mert babér után vágyott, igy hát, hogy az avasi iskolák közül, az avasfelsőfalusi állami iskolánál kik tanultak meg tisztességesen magyarul beszélni s hogy az állami iskola mit tett a magyarságért: azt elmondom én önnek. Volt tanítványaim közt sokan vannak, akik ma a társadalomban előkelő helyeket töltenek be. Van ezek közt egy állami főgimnáziumi tanár is. Nem tudom, Brutus ur végzett-e gimnáziumot, vagy nem, de azt mindenki tudja, hogy a gimnázium I. osztályában csak az állhatja meg a helyét, aki a magyar nyelvet teljesen és tökéletesen tudja. Növendékem a nálam nyert nyelv- ismeretével nemcsak megállotta a helyét egy állami főgimnázium I. osztályában, hanem azt jeles eredménynyel végezte s jeles volt azután is a gimnázium minden osztályában. Egy másik volt növendékem most törvényszéki joggyakornok Kecskeméten. Ez is itt tanulta meg a magyar beszédet és ezzel ment át a gimnáziumba. Vannak tanítványaim közt sokan, akik ma részben mint felekezeti tanítók, a tanítói pályán működnek s vannak néhányan akik körjegyzői állásokat töltenek be s ezek mind hálás elismeréssel vannak az iskola működése iránt. De vannak ezeken kívül nagyon sokan földmivelő román emberek nemcsak itt Avas- felsőfaluban, hanem az A vas más községeiben is, akik itt tanulták meg a magyar beszédet s azt szépen és tisztán beszélik. S itt, a nyilpéldául a japánok hadüzenése - fogadásokat kötnek a hajón, ,hogy az utazás folyama alatt megtörténik-e ? És csak a kikötőben tudják meg, ki a nyertes ? A New-Yorkból St. Franciscoba indulót nem búcsúztatják íélannyi szertartással sem, bár útja hosszabb és vasúti utón is veszedelmesebb, mint a hajóút. Jól jegyezte meg egy amerikai kartársam, hogy a vasút — előre látván az utas az utat, melyen haladni kénytelen, biztosabbnak látszik, de ténybe a nagy forgalom és a gyenge biztonsági szolgálat miatt több veszélylyel jár amerikai vonaton, mint Ocean gőzösön utazni. De hát az elválás hatását fokozza a hullámok látása, melyek nőnek és szélesbednek, pillanatról pillanatra a távozó hajó és a néző közt, meg annak a tudata, hogy a háborgó víztömeg át nem hidalható, útközben az otthon maradtak értesítést nem kapnak. (Hacsak ez után nem, drót nélkül.) Amint a roppant tömegű, de mégis arányos termetű óriás lassan kisiklik a dockból, a partról zsebkendők és kis lobogók intenek „Taré well“-f. Estére már kívül van a hajó a kikötő és világitótorony látó határán. Egy-egy szembejövő gőzös csillogó ablakaival tarkitja az egyhangú tengert. Az utasok a nap folyamán csoportokba verődve megismerkednek. Megalakulnak a kártyázó, olvasó, csevegő, sétáló társaságok és nyugalomratérés előtt mint régi ismerősök kívánnak egymásnak „Good night Without seasickness“ tengeri betegség nélküli jó éjszakát. Egy kívánság, mely ritkán teljesedik be. vánosság terén kijelentem, hogy mindenkinek s igy önnek is Brutus uram, nagyon szívesen állok rendelkezésére, hogy a mit itt elmondottam, azt be is bizonyítsam, csak tessék ide fáradni. Ezt mondom én önnek Brutus ur, az avas- felsőfalusi állami iskola működéséről. Igen zseniroz, de kénytelen vagyok vele, hogy iskolánkról a mások véleményét is megismertessem Brutus úrral. Az első, aki hivatalosan mondott Ítéletet áll. iskolánk működéséről: Kovács Lajos, Kovács Béla kir. tanácsos, vármegyei kir. tanfelügyelő ur ő nagyságának édes apja volt. Tetszik tudni Brutus ur, ki volt Kovács Lajos? A múlt század történelmének egyik legkimagaslóbb alakja. Nos Brutus ur, iskolánk első lépése, működésének első számadása e nagy ember, mint miniszteri iskolalátogató, jelenléte mellett ment végbe. 0 vezette a vizsgálatot kánikulai hőségben reggeltől késő délutánig s mert alaposan megakarta ismerni az iskolát, annak szellemét s a magyarságra való hatását: az ezzel járó fáradságot sem sajnálta. Tapasztalatairól hivatalos jelentést tett, melynek idevonatkozó része igy hangzik : „Az állami iskola e községben első évi pályáját futotta meg. A 111 iskolába járó gyermekek közt 72 a teljesen iskolázatlan kezdő. Mindennek dacára magamat teljesen magyar iskolában találtam.“ (Nos: „Ubi fuisti“ Brutus ur?) „Az előttem fekvő lajstromból s az egyes tantárgyakból magam jelöltem ki a tanulókat a feleletre az olvasásban és magyarázatban magam jelöltem ki a vizsga alá vett gyermekeknek a tárgyat s igyekeztem meggyőződni a tényleges eredményről.“ „Ez minden várakozásunkat felülmúlta. A tanító ismételten figyelmeztetve volt, hogy a magyar nyelvbeni tanítást az értelem és tudnivalók rovására ne erőltesse, ez nem is történt, mert a gyermekek a miről feleltek azt értették is s kérdésemre saját nyelvükön is elmondták.“ „Ezáltal arról nyertem meggyőződést, hogy a magyar nyelvem tanítás a bőséges értelmezés mellett nem volt az értelem és ismeret kárára.“ „A tanító és tanítónő szorgalmáról és a kivívott sikerről a tapasztaltak után csak dicsérőt mondhatok.“ Ebből mindenki láthatja, hogy iskolánk már az első lépésnél hogy fogta fel és teljesítette hivatását. Iskolánk működése ezután mindig a legszebb elismeréssel találkozott úgy a felettes hatóságok, mint a szülők részéről. Nem lehet feladatom e tárgyban az évi vizsgálatok alkalmával felvett elismerő jegyzőkönyvek tartalmát még a legszűkebb térre szorított kivonatban sem közölni, mert ez időt és teret venne igénybe; éppen azért arra kérem Brutus, urat hogyha meg akarja tudni, mily mértékben s hogyan teljesiti az avasfelsőfalusi áll. iskola a magyar beszéd és szellem tekintetében kötelességét: tessék megkérdezni dr. Ecsedy Gedeon orvos urat, ő mint az állami iskola gondnokságának az elnöke s mint avasfelsőfalusi lakos, állandóan kontaktusban áll az állami iskolával és ismeri azt minden izében. De tessék megkérdezni közéletünk egy másik tiszteletreméltó alakját: Ilosvay Gusztáv járási főszolgabíró urat, aki igazi meleg érdeklődést tanúsított mindig s tanúsít ma is állami iskolánk iránt. Tessék megkérdezni a főszolgabíró urat, hogy akkor, a mikor szives volt áll. iskolánkat meglátogatni és a növendékek előhaladása iránt érdeklődni: kiket dicsért meg legjobban s kit jutalmazott meg pénzjutalommal. Minden iskola, de különösen az állami iskolák felett az ellenőrzést a kir. tanfelügyelőség gyakorolja. E teendőjét kir. tanfelügyelőségünk lelkiismeretes buzgósággal s mint Brutus 1 úr kivételével mindenki tudja : nagy szorgalommal teljesiti, de Brutus úr ezt „cimborálás“-nak tudja be. Azért nem is hivatkozom a hivatalos iskolalátogatások alkalmával itt járó kir. s tan- felügyelő urak által hivatalosan konstatált eredményre, hanem hivatkozom azokra az urakra, a kiknek iskolalátogatása nem »cimborálás.« Felesleges figyelmeztetni Brutus úrnak a tanfelügyelő urakat kötelességük teljesítésére, mert azok a nélkül is lelkiismeretes és pontos hivatalnokok, akik nem cimboráskodni jönnek az Avasba, hanem komoly és fárasztó munkát végezni s ha ön csakugyan érdeklődik a közügyek iránt, akkor önnek le a kalappal ezen urak működése előtt, mert ezek az urak azt az épületet, melynek mindnyájan munkásai vagyunk, építik és nem rontják. Úgy látszik, Brutus urat minden igyekezete dacára, a kormány sem akarja sehogysem látni, azért nevezi a kormányt „bekötött szemének. Kár ilyen haragosnak lenni, mert azt szokták mondani, hogy az haragszik legjobban, a kinek nincs igaza. Brutus úr nem tudja mit tettek eddig az avasi iskolák csak azt tudja, hogy a magyarságért nem tettek semmit. Hát kedves Brutus úr, itt’is tévedni méltóz- j tátik, mert az’avasi állami iskolák nemcsak híven teljesítették kötelességüket, hanem éppen a magyarság érdekében kötelességökön felül is igen dicséretreméltó igyekezetei fejtettek ki, melynek célja az volt, hogy a magyar beszédet és szellemet nem csak a gyermekek, hanem a felnőttek közt is lehessen meghonosítani. S hogy az avasfelsőfalusi áll. iskolánál e tekintetben mily eredményt érnek el: tartózkodom a saját véleményem nyilvánításáról, hanem csak a mások Ítéletét fogom megismertetni Brutus úrral. A magam részéről csak annyit, hogy aki megakar győződni a tényekről, tessék ide jönni. A „Szatmár és Vidéke“ 1887. évi márczius 8-iki számában egy közlemény jelent meg, melyből az alábbiakat adom: A Széchenyi-társulat által szervezett és íentartott esteli iskolában a zárvizsgálat február 26-án este 7 órakor tartatott meg szép számú közönség jelenlétében, melyben a népoktatás iránt érdeklődő hölgyek is képviselve voltak szép számmal. A megjelent tanügyi bizottságot Drágos László fiatal legény üdvözölte szép és tartalmas magyar beszéddel, melyben csengő magyarsággal (Hallja ezt Brutus ur ?) és szabatossággal kifejtette, hogy minden állampolgár csak úgy felel meg teljesen állampolgári hivatásának, ha azon állam nyelvét tudja s ez édes hazát szívből és lélekből szereti. Volt alkalmunk látni és hallani az esti tanfolyamra önként jelentkező hallgatót bámulatos előmenetel és a magyar nyelven való olvasás, irás, számtan, történelem s földrajzban s azon könnyedséget, melylyel a vizsgáló bizottság által feltett rögtönzött kérdésre megfeleltek. Tetszik látni Brutus ur, mire tanítottuk mi a felsőfalusi román fiatalságot már évekkel ezelőtt is. De menjünk tovább és vegyünk egy közelebbi példát. Máj os Károly, áll. anyakönyvi felügyelő az 1899. február 4-én, mint a Széchenyi-társulat igazgatója megjelent Avasfelsőfaluban s megvizsgálta az esteli tanfolyamot, a mikor a tapasztalt eredményről szintén ezt irta az iskola látogatási naplójába: „Szép eredményt örömmel tapasztalt és elismerését nyilvánította.“ Ugyanezen esteli hallgatók által elért eredményről kősőbb dr. Ecsedy Gedeon orvos ezt az Ítéletet hozta: „A magyar olvasás, magyar beszéd és éneklésben az esteli iskolások meglepő szép eredményt mutattak fel.“ Hozhatnék fel közelebbi példákat is, de miután ezer élénkebb színekkel festik az én igyekezetemet és törekvésemet: ezeket mellőzöm, mert gondolom, a felhozott példákkal is eléggé
