Szinérváralja, 1904 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1904-07-26 / 30. szám

1904. julius 26. SZÍN ÉR VÁR AL J A ,^1'sk.olától semmit sem. A társadalom, mint Afyí&y.és annak tagjai, mint egy-egy apos- . r .tol, j^pkat, végtelen sokat tehetnek a ma- • ' * gyarság’-terjesztésére és megszilárdítására, « ha gondolkozásukat és tetteiket minden- N*» jjíor'.a magyar nemzeti eszme irányítja. -A sajtó is nyisson helyet a magyarság propagálására. Jutalmazzon büntessen, di­csérjen és gyalázzon mindenkor mindent, ami és amire a magyarság szempontjából rászolgált. Csak olyan nemzet számíthat füg­getlen életre, melynek fiai a nemzeti ér­zésben egygyek s mindenik élénken érzi a nemzethez tartozás terhét, kötelességét és dicsőségét. Hasson át azért mindenkit hazafias szellem s legyen minden ma­gyar polgár ne csak fia e hazának, hanem legyen hazafi! f' Brutus. Rózsaünnepély. Megszoktuk az utóbbi időben, hogy a kath. legény-egylet által rendezett mulatságok elé bizonyos várakozással nézzünk. És ezen vára­kozásunkban ezúttal sem csalódtunk. A 24-iki rózsaünnepély igazán fényesen sikerült. Nem volt ugyan sem rózsa, sem ünnepély (úgy látszik innen nyerte nevét) de igen is volt nagyon kedélyes nyári táncmulatság. Ennyiben felül­múlta a margitszigeti rózsaünnepélyeket, melye­ken a rózsán, ünnepélyen kívül a kedélyesség és táncmulatság is hiányzik. A Bárány Béla szőlője és díszes villája kitűnő helynek bizo­nyult a nyári mulatságokra. A szőlő bejárata zöld girlandokkal volt díszítve és nagyon díszes lampionokkal kivilágítva. Óriási befedett helyi­ség szolgált tánctermül, amely körül asztalok voltak terítve. Az egész szőlőhegy és villa is nagyon szépen ki volt világítva. Már 7 órakor véget ért a vacsora, a melyet táncz követett. Tánc közben fényes tűzijátékban gyönyörköd­hetett a közönség. A hely díszítése és kiállítása igazán meglepően szép volt és bizonyára nagy fáradságot és sok munkát vett igénybe. A leg­nagyobb elismeréssel emlékezhetünk meg a neséről Bárány Béláról. Nem csak a fényes helyiséget bocsájtotta a legényegylet rendel­kezésére, de a diszitésből és rendezésből is bőven kivette részét, osztozva nehéz munkájában Török Lajos tisztelendő úrral, aki rövid idő alatt társadalmi életünk legagiiisabb tagja lett i és ki a legény-egylet által rendezett mulatságok­kal már nem egy kellemes estét szerzett közön­ségünknek. A mulatságon elég nagy közönség vett i részt és az a Varga Feri muzsikája mellett egész hajnalhasadásig a legvidámabb hangulat- i ban mulatott. Feltűnt azonban, hogy a legény- egylet tagjai, tehát a mulatság rendezői és házi­gazdái teljesen távol tartották magukat, pedig azt hisszük nem lehet az eilen kifogásuk, ha mulatságaikat nagyszámú vendég közönség is felkeresi, mert az annak fényét csak emeli, de j legkevésbbé sem szolgálhat okul arra, hogy az j egyesület tagjai távollétükkel tüntessenek. Ez ; minden esetre hálátlanság elnökük irányában is, aki fáradságot nem ismerve buzgólkodott azt j sikerének előmozdításán, ami azért nem maradt el. A jelenvoltak névsora következő. Asz- szonyok: özv. Bárány Lászlóné, Drágos Györgyné, Wittrich Mariska, Fodor Józsefné, Foltinek Pe­remmé (Józseíháza), Funecán Sándorné, özv. Genckyné (M.-Sziget), Gerber Jenöné (Budapest), Gerber Ödönné, Héderváry Józsefné (Budapest,) j Ince Jánosné. Jabionszky Györgyné, Jackovits ! Gáborné, Jenei Fereiiczné, Kepes Sándorné, Leitner Emilné, Mánc Józsefné, Neupauer Jánosné, Nagy Dezsőné, Regiusz Adolfné, özv. Sárga Sándorné, Stauder Jánosné, Stefin Sándorné, I Szilágyi Tihamérné, Török Lajosné, Tröszt Ist­vánná, Vánca Zsigmondné, Varga Vilmosné, Venglárcsek Istvánná, Winkler Istvánná. Leányok: Bajnócy Valéria, Dittrich Ilona, Foltinek Belluska (Józsefháza), Genczky Etelka (M.-Sziget), Gerber Emma, Gerber Irén, Héderváry Margit (Buda­pest), Jávorik Elza, Ince Ilona, Kamaráth Gizella I és Vilma (M.-Sziget), Kepes Flóra és Gizella, Kurovszky Aranka (Nagybánya), Nyárádi Margit (Szatmár), Sárga Róza, Sárga Mária, Strachon Nelly (Budapest), Szilágyi Erzsiké, Stein Erzsiké, Szűcs Róza, Stulier Erzsiké, Tóth Juliska (Bató- háza), Uhl Julisa, Vanca Ilonka, Wolkenberg lei és Marcsa. * szeretetre méltó házigazdáról, a község minde­3. A sátán nem elégedett meg e tanácscsal, amit a poétától hallott. Nem is képzelte, hogy egy földi lakó találékonyabb legyen a büntetések terén, mint ő, az örökös sötétség fejedelme. De miután semmi más dolga nem volt, elhatározta, hogy lemegy a földre. Kiterjesztette sötét szár­nyait, keresztül hatolt a sötétségen és midőn a nap birodalmába ért, hamar tájékozva magát, egyenesen Páris felé repült. Azonnal felfedezte az árnyékos balkont, hol a fiatal hölgy világos zöld babérfák alatt ült, könyvvel az ölében. A mint meglátta a gyönyörű teremtést, dühbe gurult és elhatározta, hogy mégjobban rakatja a tüzet a poéta üstje alatt, mert ez valószínűleg bolonddá tette őtet. A sátánnak csak meszsziről kellett ezt az álmodozó gyermeket megpillantani, hogy meggyőződjék arról, miszerint soha egy rossz gondolat sem fért ártatlan leikéhez. És mikor a közelébe jött még inkáb megerősödött ezen hitében. Arany szőke hajjal árnyékolt nyílt homloka alatt, mint a szentek dicsfénye ködön át csillogott egy szempár tisztán, ragyogóan. Homlokának alabástrom fehérsége csak azon ártatlan gondolatokból magyarázható, melyek azon visszatükröződtek. Piciny ajkaival, gyönge karjaival, finom kezecskéivel, karcsú hajlékony derekával úgy nézett ki, mint egy zárdái növen­dék, ki még nem érez belső nyugtalanságot, kinek minden mozdulata elárulja, hogy még nem is sejti az életet; nem tudja, hogy létezik a rossz és forró könnyeket hullat, egy kis szentjános bogarat akaratlanul eltipor a földön. Sátán, aki nagyon is járatos volt az ártatlanok között, hiszen nem egyet csábított ő már el közülök, beismerte, hogy még nem akadt olyanra, aki ehez a bájos kis leányhoz hasonló legyen. Eszébe sem jutott, hogy kisértetbe hozza, mert bár máskor nem igen gondolkozott ilye­neken, most meghatotta őt a végtelen ártatlanság, szendeség. Bármennyire dühöngött eredmény­telen útja miatt, mégis hangasan kacagott mikor, arra gondolt, hogy ettől az angyaltól uj kínzó büntetéseket fog tanulni. Mégis elárulta a kis leány előtt látogatásá- | nak okát kellő tapintattal és tisztelettel. Erre felnyitotta kristály tiszta szemeit. „Hogyan? egy büntetést óhajt, gyötrelmesebbet — kinosabbat mindennél?“. „Bizony! bocsánat, hogy olyan bátor vagyok! „Azthiszem-felelte gyermekes mosolylyal, -hogy ez esetben jó helyre folyamodott“. „Hogyan?“ kiáltott az ördög „ön tud valami i ilyesfélét?“ „Istenem! igen“. „Rettenetes?!“ „Legaláb annak tartják“. „És végtelen?“. „Igen, az emlékezés miatt“. A sátán szinte elhült bámulatában. „Ugyanis — folytató a bájos teremtés, j miközben egy arra szálló fehér pillét szemmel \ tartott - azt, akit ön meg akar büntetni, ide kell hoznia erre a balkonra, a világos babér fák j alá. Én megmutatom neki hímzésemet, amelyet befejezek - mesés könyvemet, melyből olvasok, | Egy pillantásra, egy mosolyra sem méltatom. ! És ha ajkaimat keresi ............megfogja tenni.“ ; „I gen ha ajkaim után vágyódik . . . “. „Akkor?“. „Akkor megtagadom óhaját“ - mondá ő oly bájos hangon, hogy valamennyi virág ki- nyillott hangjának hallattára - a szerelemtől, a : boldogságtól. HÍREK. A főispán Nagybányán. Kristóffy József Szatmárvármegye és Szatmár város népszerű főispánja folyó hó 25-én kedves nejével együtt Nagybányára érkezett. A főispánnak ez első látogatása Nagybányán; nagyon természetes tehát, hogy a város nagy ünnepélyeséggel fogadta. A főispáni pár tegnap délelőtt a Szatmár felől jövő vonattal érkezett meg. A pályaudvaron a város tanácsa, élén Gellert Endre polgár- mesterrel és a város számos kitűnősége fogadta, majd pedig Neubauer Ferenc főbányatanácsos lakására kisérte. A Kossuth-utca kezdetén, a városi nagyszállónál pompás diadalkaput emeltek s azt nemzeti s városi lobogókkal diszitették. Délelőtt 11 órakor a városház tanácstermében számos küldöttséget fogadott a főispán. Délután 1 órakor pedig a városi nagyszálló dísztermében nagyszabású és fényes bankett volt. Délután öt órakor kirándulás volt Kottára; este fél kilenckor a főispáni pár tiszteletére fáklyás-zenét rendeztek. A zene után fényes vacsora volt Neubauer Ferenc bányaigazgatónál. Ma, kedden az illusztris vendégek megtekintik délelőtt a városi múzeumot, a festőiskolát, a Széchenyi-ligetet; majd látoga­tásokat tesznek. Délben Gellert Endre polgár- mester ad ebédet, melynek végeztével Kristóffy Józsefné főispánná visszautazik Bikszádra. A főispán azonban még ott marad s délután láto­gatásokat tesz. Este vacsora lesz a Széchenyi- ligetben. Szerdán, 27-én a főispán Felsőbányára utazik s ott tölti az egész napot. Áthelyezés. A vallás és közoktatásügyi miniszter Kovalik József szolnoki gymnasiumi tanárt a budapesti Ferenc József nevelő-intézet­hez helyezte át. Esküvő. Dr. Lázár Lajos ügyvéd holnap, azaz f. hó 27-én tartja esküvőjét Rottenberg Mariska kisasszonynyal Deésen. Esküvő Folyó hó 24-én esküdött hűséget Huszár Aladár szatmári könyvkereskedő Deutsch Margit kisasszonynak. A díszes esküvőn jelen­voltak: Bródy Sándor jeles iró, a menyasszony nagybátyja és dr. Huszár Vilmos egyetemi ta­nár, a vőlegény testvéröcscse. Szatmári leikészválasztás. A szatmári gör. kath. egyháznál megüresedett lelkészi állás be­töltése körül mindinkább tisztulnak a vélemé­nyek a hívők körében. Ma már a hangulat tul- nyomólag az első helyen kandidált Papp Endre láposbányai lelkész mellett van, különösen pedig azóta, hogy személyesen is megjelent s alkalma volt a hívőknek meg is hallani. A városatyák között is a hangulat mellette van, miután a sze­mélyéről kapott informácziók minden irányban * megnyugtatók és igy találkozni fog úgy a püspök, * mint a hívők és a bizottsági tagok nézete, mikor őt megválasztják. Megemlítjük itt, hogy a közép­iskolai tanulmányait a szatmári kir. kath. fő­gimnáziumban, a theologiait pedig a szatmári püspöki szemináriumban végezte. Szavazás zsinati képviselőkre. Az ev. ref. zsi­natot ez év november hó 10-en tartják meg Buda­pesten. Az egyházak most szavaznak a zsinati képviselőkre. A nagybányai ev. ref. egyház az egyház részéről rendes tagul Bencsik István esperesre, póttagul Soltész János ombodi lel­készre, világi részről rendes tagul gróf Degen- feld Sándor egyházmegyei gondnokra, póttagul Tor day Imre egyházmegyei világi főjegyzőre szavazott. A felsőbánya-nagybányai h. é. vasút czélja- ira kisajátítani szándékolt területekre vonatkozó» kisajátítási terv megállapítására, illetve az ezzel járó eljárás foganatosítására dr. Schönpílug Richárd vármegyei t. főügyész elnöklése mellett Fényes Béla szinérváraljai, Tóth Mór patóházai lakos és Révész János nagybányai lakos — ki egyszersmind a bizottságnak jegyzője is - kül­dettek ki a vármegyei közigazgatási bizottság által. A tárgyalás határnapja, 1904. év augusz­tus 2-ika. Termény és áruraktár. A szatmárvármegyei takarékpénztár az államvasuti állomás tő-szom­szédságában épült termény és áruraktárt, mely úgy az államvasutak pályatestével, mint a szat­már—erdődi h. é. vasút végállomásával saját iparvágány által közvetlen kapcsolatban van, már az idei aratásra í. évi augusztus hó 15-én átadja a közforgalomnak. A vállalat előnyösnek Ígérkezik a gazdaközönségre és a terményke­reskedőkre, kik ily módon nem lesznek kényte­lenek a termesztvényt akkor eladni, mikor na­gyon olcsó a termény, vagy nagy szükség van a pénzre, mert a raktárban csekély dij mellett

Next

/
Thumbnails
Contents