Szinérváralja, 1904 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1904-06-28 / 26. szám

I. évfolyam. 26. szám. Szinér váralj a, 1904. junius 28. Előünetési árak: Egész évre 6 korona, félévre 3 korona, negyedévre 1 korona 50 f, egyes szám ára 12 fillér. Nyilttér soronkint 20 fillér. Megjolenlls. o lap minden kedd oil. Főszerkesztő : IL03VA.Y GFCTíSSST Á.ST . Felelős szerkesztők és laptulajdonosok Kuba Tihamér és Katona Sándor dr. A lapra vonatkozó mindennemű közlemények és küldeménye' valamint előfizetési díjak a „SZINÉRVÁRALJA“ szerkesztőségéhez Szloérvüraljára intézendő Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk. Gyümölesészetünkről tekintettel az Avas érdekeire. Ajánlva nagys. Molnár István kir. tanácsos gyümölcsészeti miniszteri biztos és kir. tanfelügyelőségünk figyelmébe. Szinérváralja és vidéke, különösen pedig a nagy kiterjedésű avasság érdeké­ben az elmúlt év elején a „Gyümölcs­kertész“ czimü lapnak egy czikket Írtam. Ezen lapnak szerkesztője a fentnevezett miniszteri biztos ur, bár helyeselte néze­teimet, de véleménye abban összpontosult, hogy czikkem inkább helyi, mint általános érdekű s igy szerinte czélszerübb lenne azt helyi lapban közzétenni. Nem lévén még akkor helyi érdekű lapunk, félre tettem czikkem s vártam, a mig sor kerül rá. Reményemben nem is csalatkoztam; csakhamar létre jött a mi helyi érdekű lapunk: a „Szinérváralja“, mely már több ízben hozott egyes czikkeket az avasság érdekében, de mert nézetem szerint csakis a május 31-iki számában megjelentben vannak olyan tárgyak megpendítve, melyek fontossággal bírnak, azért időszerűnek láttam a magam czikkének e lapban helyet kérni és azt az illetékes tényezők jóakaró figyelmébe ajánlani, azon meg­győződéstől áthatva, hogy az üdvös és a messze jövőben közgazdaságilag ép úgy, mint közerkölcsi szempontból hasznos eredményeket hozna az általam meg­pendített eszmének csak részben is meg­valósulása. Mielőtt azonban czikkem lényegére térnék, szabad legyen rövid visszapillantást tennem a múltba s ebből lesz megérthető czikkem keletkezésének oka. Majdnem 35 éve annak, hogy az akkori gyümölcsészeti miniszteri biztoshoz a már akkor is öreg néhai Lukácsy Sándor­hoz egy levelet intéztem, mely alkalommal felkértem, lenne szives egykor rászánni magát arra, hogy hozzánk leránduljon s nézze meg a mi tevékenységünket is Szinérváralján, melynek vidéke, bár számot­tevő gyümölcsösökkel dicsekszik, de azt még sem mondhatjuk, hogy ezekben mindent jól végeznénk; hasznos lenne tehát és szükséges, ha bölcs tanácsát, útbaigazításait hallatná közöttünk. Az öreg ur megígérte, hogy meglátogat bennünket s kitűzte az érkezés napját is, minek örömére és hogy ittlétét értékesíthessük, hírül adtam a nagyűányai egyházmegye ev. ref. tanítóinak ez eseményt, kik ugyan­akkor egy kertész-társulatot is alakítottak. Akkoriba még nem volt vasúti össze- köttelésünk Szatmártól Váraljáig s hogy el ne maradjon yen.iégünk, magam mentem elibe s az érkező vonatról el is hoztam városunkba. Másnap az állami iskolában várták az összegyűlt tanítók, kiknek körébe a közügy lelkes hive, néhai Papp Antal szolgabiró által lett bevezetve. Itt meg­tartván előadását, részt vett a tanitók kertjének alapszabályai megalkotásában, aztán kimentünk a szabadba s kertemben néhány fát megtekintett; de mert az idő esőssé vált; csak annyi időnk volt, hogy egy körtefámon, mely még ma is jókar­ban van, a metszés módját bemutatta. Kimentünk az apai hegyre is, ahol külö­nösen a mi bakator szőlőnket dicsérte s emlegette, hogy az általa rendezett ki­állításon Majláth, a judex Curiae, mint ő nevezé, csakis az én bakator szőlőmet fogyasztotta. Azóta sok idő telt s múlt el, nem látogatott meg bennünket semmiféle orszá­gos hirü tekintély, ki különösen gyümölcs- tenyésztésünk mibenállását figyelmére mél­tatta volna, márpedig egyes szaktekintélyek látogatását oly helyeken, a hol a többség nagy buzdítás- és bátorításra van utalva, hogy műveleteit és a fajok helyesebb meg­választását tekintve uj arányba haladjon, azok értékesítését feldolgozás által miként nevelje, a csomagolást hogy eszközölje — igen hasznosnak sőt szükségesnek mond­hatjuk s tartjuk is. Vannak ugyan egyes helyek, hol nincs szükség semmi biztatásra, hogy messze ne menjünk mint Nagybánya és vidéke, de különösen Nagybányavárosá­ban, melynek értelmes és művelt közön­sége válvetve azon versenyez, hogy egyik a másikat felülmúlja szép gyümölcsösök telepítése és azok termékeinek miként értékesítése körül, miről a múlt évi szatmári gazdasági kiállításon is meggyőződhettünk, de mi még igen messze vagyunk ezektől. Erről meggyőződhetünk, ha a szőllő általuk termelt gyümölcs értékét a miénkkel össze­hasonlítjuk, a vasúti főnökség feljegyzései­ből, melyek nekünk buzdításul szolgálhatnak. Á „Szinérváralja“ tárczája. Búzavirág. — Irta : Nemestóti Szabó Hedda. — Mikor rózsaillattól kábító a levegő s a virágok királynőjének ezer változata tölti be pazar szinpompájával a kerteket, szinte leire beszélek róla, a kicsiről, a szerényről, az igény­telenről, az én virágomról. Búzavirág édes szőke júniusnak mégis te vagy a legszebb, legkedvesebb virága, mert amely téged terem, nem a kert mesterkélt földje, hanem a végtelen, a felséges, a nagy róna, a kincs, a kövér búzaföld ! Búzaföld ! — de sok minden van ebben a szóban ! Mosolygó kék ég, fényes tiszta szabad levegő, pacsirtadal, halkan suhanó szellő — egy nép lelke, egy ország ereje - a mi népünké, a mi országunké ! Magyar búzaföld! — olyan szépen is hangzik ez! Olyan kévésünk van úgyis nekünk — de erre az egyre büszkék lehetünk! Reményünk, életünk, mindenünk, áldja meg az Isten májusi arany­esővel, dús termőerővel mindig, hogy mindig bő legyen az áldás, a mi nagy csodakincsünk a Búza ! A Búza - komoly szó, nagy probléma; sokat beszélnek, Írnak róla ékesszólással, komoly tudománynyal, lelkesedéssel, aggodalommal és — számjegyekkel. De itt, — a vonal alatt - tegyünk fel vad­virágos szalmakalapjainkat és menjünk — búza­virágot szedni! Mennyi _ kék szem ! Hogy integet, hogy mosolyog! És az a mesésen üde zöld vetés körülötte; szinte jó volna beléharapni. Gyorsan szedjünk sokat! És igy csokorban az egyszerű kis virág valami mélységes kék szint ad, hogy az embernek önkénytelenül szép dolgok jutnak az eszébe mindenről, — még a szerelemről is. Nini egy rózsaszín búzavirág — talán épen erről gondoltam a szerelemre, — de van néhol lilás is, meg egészen halvány, fehéres, nefelejts kék. De nem szeretem úgy ezeket a különle­gességeket, bármi szépek és érdekesek is. Egy szál tiszta kék jobban eltudja mondani azt, amit egyáltalán amit virág mondhat annak aki szereti. És a búzavirág oly édes, hogy annak el is lehet hinni mindent. Már a testvére, a piros pipacs csalfább. Lengő, lebegő, bársonyosan tűzpiros, geniálisan merész formájú, nagy szir­mai széthullanak az első íuvalomra. A szarkaláb apró sötétkék szemei mintha gúnyosan kaczagnák ki a szentimentális gondolatokat A margitvirág — azon meg egyenesen az embernek kell kifogni, mert ha rosszul kezdjük el, hogy „szeret nem szeret“ a végén még nagyon lefőzheti a beléje helyezett bizalmat. No de hát miután szentimentális gondolatokra nincs is épen szükség, búzavirág szedéskor jobban ajánlom a lányoknak, hogy necsak maguk jöjjenek ki, hanem hozzák ki a gavallérjaikat is inkább. És egyúttal jó ozsonnát. A legkedvesebb délutáni kirándulások lehetnek belőle, babos kartonruhákkal, jókedvei, búzavirággal, szalámi és túróval kombinálva. És ki tudja micsoda kedves apró-cseprő és mégis oiy fontos dolgoknak és párbeszédek­nek emlékét fogja őrizni odahaza a vázában egy kis buzavirágesokor és mig a mező kék virága a szobalevegőben napról-napra halványul, napról- napra erősödik a fogékony lányszivben egy hangulat, amely napsugaras délután, zöld búza között ki tudja melyik tündérországból repült oda láthatatlan aranyszárnyon. De csak álmod­jatok erről a tündérországról, buzavirágszedő kis lányok, mert talán még á jó Isten is jobban pártolja azokat az álmokat, amelyek az ő szabad ege alatt kékszemü kis virágának asszisztálása mellett keletkeztek, mint azokat, a melyek a a bálterem fülledt levegője, pezsgős mámora mellett fonták be csalfán a sziveket. No igen és a próza! Az a felséges étvágy, ami egy jó gyalogsétával jár ! Még a legjobb szépitőszer az üde piros arezszin, amit csak kinn a szabadban lehet szerezni. Az nem baj, ha a nap aranysugara egy kis barnás zománezczal vonja be ezt a pirosságot. A búzavirág eleven kékje mellett igy még jobban érvényesül! Fel kell azonban erre használni a szép júniusi napokat. Mert mire a nap eléri izzó nyári hevét és a dusfejü kalász sárgába fordul, háttérbe szorul nagyon a kis virág a nagy király a búza mellett. És a magyar föld talán legszebb hymnusza az aratók dala, amely vígan csendül fel a nagy nehéz, de áldásos munkát végzők ajkán, halotti énekévé lesz az én kis virágomnak. Elvétve ha marad egy-kettő az utszélen, de : zt is kiszárítja a nyárközépi nap forró sugara,

Next

/
Thumbnails
Contents