Bizalmas Tájékozató, 1956. augusztus-október

1956-08-31 [1081]

A Németországgal szomszédos két keleti állam kormánya elhatároz­ta, hogy megváltoztatja politikáját a Keleten élő német lakos­ság maradványaival szemben. A lengyel sajtó cikkeket közölt,,ame­lyek kijelentik, hogy az államnak meg kell adnia a német kisebb­ségnek a teljes egyenjogúságot és a lehetőséget az aktiv együtt­működésre. Ezen irányvona3_valtozás első ;jelei már Sztálin halá­la után felismerhetők voltak, ez év elején pedig konkrét forrná-, kat öltött a német kisebbség irányában követett uj politika. A Lengyelországban és Csehszlovákiában maradt németek most már va­lamivel több munkalehetőséghez jutnakW. adminisztratív és kultu­rális téren. Egyes olyan német munkások és érteimiségiek, akik . különösen élenjáró propagandistái a rendszernek, cikkeket is Ír­hatnak az újságokba, sőt hivatalt is vállalhatnak. Bizonyos ide­je pedig meglátoge,tha.tják Nyugat-Berlinben és a szövetségi köz-, társaságban élő rokonaikat. Románia is akar könnyíteni a németek­re vonatkozó kiutazás! rendelkezéseken és támogatja a német csa-. Iád ok összeköltöztetésére irányuló akciót. Az, hogy a német kisebbségekkel szembeni politi­ka, megváltoztatása egy nagyobbszabásti terv szerves része és meg- . pendítette a diplomáciai kapcsolatok felvételét a szövetségi köz­• társasággal. Sőt, ^rága azt"is javasolta, hqy kössenek német-cseh­szlovák megnemtámadási egyezményt. Bonn érdeklődéssel fogadta eze­ket a kezdenényezcseket, azonban vonakodott hivatalosan állást foglalni, A szövetségi kormány magatartását a keleti tömb államai. elismerésének kérdéseben az az elv szabja meg, hogy nem lehet Szó kapcsolatok felvételéről„olyan államokkal, amelyek a pankowi rend­szert már elismerték* —• —»— Bie Tat, . Az osztrák külpolitikáról Bécs, 1956. aug.27» A Tat bécsi munkatársa irja: * Csaknem pontosan egy évvel azután, hogy az oszt­rák államszerződés életbe lépett és Ausztria semlegessé nyilvá­nította önmagát, megtörtént az első nyilt kísérlet, hogy az or-. szagot belesodorják egy nagy nemzetközi konfliktusba. A.Szovjet­unió azzal a javaslattal állt elő, hogy Ausztriát, mint az oszt­rák-magyar monarchia jogutódját, amely aláirta a Szuezi-csator­náról szóló egyezményt, hivják meg a konfliktus ügyében összehí­vott értekezletre. Hogy egyes osztrákoknak még mindig mennyire szokatlan a semlegesség, arra igen jellemző, hogy egyes újság­Írók komolyan állítottak: semlegessége folytán Ausztria nem érde­kelt az egész ügyben, sőt, állast sem szabad foglalnia, A való­ságban azonban hivatalos bécsi körök azon az állásponton vannak, hogy Ausztria, mint semleges állam, nagyonis érdekelt a ^zuezi­osatornában. Ausztria eleinte várakozó álláspontra helyezkedett, de érdektelenségről szó sem volt. Éppen a napokban mutatkozott meg ismét, hogy Ausztria semlegességét nem szabad összetéveszteni a passzivitás­sal. Közzétettek, hogy Saab kancellár októberben Bonnba utazik. Ez lesz az osztrák kormányfő első látogatása Németországban, ami­óta Schuschnigg tragikus tárgyalásokat folytatott Berchte-sgadén­ben, ahol meg kellett kötnie azt az e^yozménvt, amely - mint is­meretes - száműzte az "egy nép két államban" gondolatát és az utolsóelőtti lépést jelentette az Anschluss irányában. Épp néhány hete mondotta Raab kancellár a kormánykoalíció nyilatkozatában: "Anyanyelvünk német, de hazánk Ausztria".

Next

/
Thumbnails
Contents