Bizalmas Tájékozató, 1956. augusztus-október

1956-09-01 [1081]

Walt ez Lippmann "Ha ée holnap" cimü rovatában "Uj korszak" cimmel irja: Amikor az elnök befejezte a jelölést elfogadó beszédét, szemmellátható lett, hogy ő és Stevenson nagyjából azonos következtetésre jutott abban, hogy milyen időkben, élünk. Ez pedig az, hogy az 1929-ee nagy depresszióval kezdődött korszak ma már a mult , hogy jelszavai elavultak és hogy a két pártnak most azt kell bebizonyítani, melyikük alkalmasabb a most kezdődő uj korszakra. Lippmann emlékeztet arra, hogy Eisenhower olvasta Arthur larson "Így republikánus megnézi pártját

11 cimü könyvét és személyesen is tanácskozott Larsonnal beszédénél-: megírása előtt. egy Larson tétele az- - ..oly tat ja Lippmann - hogy létezik/"uj repubiikánizmus", amely különálló és egységes politikai mozgalom, ennek megteremtője és megtestesítője pedig Eisenhower". Ez a mozgalom elavulttá tette a régi renilikánue pártot. Egj'ik párt programja sem és a kot elnökjelölt sem kísérelte meg meghatározni, hogy milyen politikával, nem is beszélve arről, hogy milyenmeghatározott tervvel akar ennek az uj korszaknak nekiindulni. Ezt nem is lehet elvárni tőlük. Erre addig nem kerülhet sor, amig az amerikai élet és gondolkozás vezetői jobban meg nem értik, mit is mond tulajdonképpen Eisenhower ós Stevenson, - mindegyik a maga módján. Az a ritka eset történt most, hogy ebben a. döntő kérdésben a két vezető messze megelőzte hiveit, Mindkettőnek most komoly gondot okozhat az, hogyan közöljék a rájuk hallgató tömegekkel"uj ós szokatlan gondolataikat. Emellett az egyetértés mellett azonban ellentét van a két államférfi között, Stevenson az uj korszak munkájában aktív vezető, Eisenhower viszont a mindeneken felül emelkedett tekintélyes államférfi szerepét játssza, aki lelki szemeivel látja az uj korszak eljövetelét ét figyelmezteti a fiatalabb generációt, hogy készüljön fel rá, A jelölő kongresszuson áz elnök ugy beszélt, mint akit semmilyen szenvedély sem fül, mint aki a távoli látóhatárt vizsgálja és a magaslatról az ígéret földjét keresi. Nem meglepő, hogy a republikánus tülekedik többsége nem fogadja nagy lelkesedéssel ezt a beszédet. Az elnök jobban tudja, mint bárki más, hogy soha-' sem jutunk el az igéfet földjére, ha a békét nem sikerül megóvni. De bár jó esély van ar^n, hogy a belátható jövőben nem lesz hidegháború, nagyon félek, hogy r.z elnök kicsinosított és kendőzött képet ad az orslzágnák a nemzetközi helyzetről. Azt mondják, hogy a Sztálin utáni Oroszország ós az úgynevezett "nagy olvadás" az Eisenhower kormánynak köszönhető és hogy ezek a nagy történelmi változások, ha nem is fegyverletételt, de legalábbis nagy engedményt jelentenek a mi álláspontunknak. Ez meggyőződésem szerint veszélyesen hamis értelmezése az eseményeiének. Nem veszi tekintetbe Oroszország felemelkedését a gazdasági vilaghatnlmak közé. Nem veszi tekintetbe, hogy Oroszország versenyképessége áttörós szerűen emelkedett, i — — 1