Bizalmas Tájékozató, 1956. június-augusztus

1956-06-15 [1080]

Ezt az álláspontot az araerikai külügyminisztérium is osztja. Azt azonban nem állithatjuk, hogy Pineau Washingtonban javasolni fogja: hívjanak össze négyes értekezletet a közelkeleti kérdések rendezésére. -r - . Volksrecht, • ' Gaitskell a demokráciárél Zürich, 1956.. jun. 1. Hugh Gaitskell a Nemzetközi Sajtéintézet közgyűlésén a sajté feladatairól és a modern demokráciáról beszélt, A történelem szemüvegén nézve - kezdte referátumát azt lehet mondani, hogy a szabed sajtó a Nyugat legtöbb országában már megvolt, mielőtt még az igazi demokráciát, az általános szavazati jogot, a vallás- és lelkiismereti szabadságot- ós más szabadságjogokat törvénybeákíattak volna. Ezek voltak azok a lépések, amelyek országoldd nt különböző módon, de elvezettek az igazi demokráciához. A f-a jtószobadságr „ a demokrácia egyik alapfeltételének tekinthető, mert ha meghamisítják a közvélemény informálását, ha elnyomhatják a véleménynyilvánítást, akkor nincs többé szabadság, ha más szabadságjogokat formálisan biztosítanak is, A nép nem hatolhat az igazság mélyae, ha állandóan a kormány kizárólagos közvélcmény-alakitásának van kitéve. De ez esetben olyan kormányról sem lehet többé beszélni, amely- a nép szabad akaratára támaszkodik. A szabad sajtóra éppen ezért az a jellemző', ha nincsen kormánymonopólium, sőt egyáltalán semmiféle monopólium. Manapság - folytatta Gaitskell - azonban a szabad sajtó és a demokrácia kapcsolatai kölcsönösebbek és komplikáltabbak, mint azelőtt. Ahol. a demokrácia hanyatlóban van - és^ezt nagyon érdekes legszögeai - ott a sajtószabadság is gyengül és végül is megszűnik. A demokráciának és a sajtónak közös a sorsa. Mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy a sajtót manapság nagyobb felelőscég terheli a demokrácia megóvásának lehetővé tótelében, mint régebben, Sokan ugy vélik, hogy elegendő , ha' von szabad sajté, mely közli a különböző álláspontokat és híreket. Ezzel szemben a sajténak ma pozitivabb szerepet kell játszania, így. például.a gazdasági élet és a külpolitika területén. Régebben" azt hitték, hogy egy ország gazdasági egészségét legjobban ugy lehet biztosítani, ha mindenegyes ember gondoskodik a maga ós*családja személyi jólétéről anélkül, hogy törődnék tevékenységének társadalmi hatásával. Ezért az egyes embernek nincs szüksége a sajtó vagy más valaki tanácsaira és útmutatásaira ahhoz, hogy mint az illető ország állampolgára milyen magatartást tanusitson a demokratikus államformában. Nem törődtek az egyes emberrel, sőt a kormányoktól sem vártak a közönség érdekeit szolgáló gazdasági rendszabályokat, A pénzügyminiszter feladata csupán abból állt, hogy igyekezett a költségvetés egyensúlyát biztosítani, de a szociális feladatokra kötelező módon nem helyeztek súlyt. A koímány C jegybank utján kifejthetett bizonyos gazdasági tevékenységet, igy például az arany árinak szabályozásában, 'Általánosságban azonban a gazdaságot ugy tekintették, mint valami automatikus ."" : ' 'i dolgot ós a kormánynak nem kellett gazdasági természetű döntéseket hoznia. Ezért a választásoknak sem volt semmi gazdasági háttere, a választóknak nem kellett tájékozottaknak lenniök a nagy gazdasági összefüggésekről. "* -5-