Bizalmas Tájékozató, 1956. június-augusztus
1956-06-14 [1080]
A választási eredmények önkényes magyarázat© , meglepő következtetésekre vezethet. így például, ha Roma városát vesszük, ahol a kereszténydemokraták a szavazatok egyharmadát szerezték meg, azt lehetne mondani, hogy a katolikusok a kereszténység fővárosában a lakosságnak csak egyharmadát képviselik. Ez pedig nyilván nem igy van.'A monarchisták nagy része , sőt még a neofasiszták többsége is, szintén katolikus és ezt nyiltan hirdetik. Az olasz politikai helyzet nagy félreértése éppen abban áll, hogy a centrumkoalicié egyforma elbánásban részesiti a baloldalt és a jobboldalt. Az egyetértés a kereszténydemokraták ós a jobboldali katolikus erők között az ortodox demokrácia keretében irigylósreméltó kormányszilárdságot biztositana az olasz köztársaságnak és sok olaszt ösztönözne arra, hogy hátatfordítson a kommunizmusnak. Nem szabad elfelejteni, hogy az uj nemzedékeket nem köti a mult és Számukra a kommunizmusnak vagy a fasizmusnak nincs már olyan vonzereje, mint régen. Ha a legutóbbi választások jelen- • tős szocialista előrehaladást ós kommunista hanyatlást mutattak, önnek oka valószínűleg az, hogy a fiatal választókat jobba n vonzza egy demokratikus szocializmus, mint a kommunizmus, Ugy látszik, ez a véleménye Fanfaninak, a kereszténydemokrata vezetőnek is, aki a választási eredményeket kommentálva, a következőket irta egy milanói hetilapban: "Ugy látszik, hogy a választők. nemet akartak mondani a kommunizmusnak, igent akartak mondani a kereszténydemokratáknak és a szocializmusnak is, de csak egy olyan szocializmusnak, amely elválik a kommunizmustél és közeledik a demokratikus centrumhoz". Magától értetődik, hogy a jobboldali pártok távolrél sem ismerik el-, hogy 'tort ' ' vesztettek és még kevésbé, hogy összeroskadtak. Ennek ellenére nem lehet tagadni, hogy a monarchista pártban tapasztalható hasadás ártott a mozgalom erejének, ós ha Lauro disszidens monarchistái 'nyereségre tettek is szert, ez Covelli nemzeti monarchista pártjának kárára történt. Azonban a monarchista pártok ós a neofasiszta szociális mozgalom valóban jobboldali jéülegü? A Giornale d,Itália szerint ez nem igy van* "Ha azt állitjuk, hogy a monarchista párt jobboldali - irja a lap - igazságtalanságot követünk cl a monarchiával szemben, amely, ha léteznék, nem lenne sem jobboldali, sem baloldali. Ezenkívül teljesen hiábavaló azt állitnni, hogy a szociális mozgalom is jobboldali: veronai programjának nyolc pontja és korporációs elmélete inkább a baloldalra állitja, mint a jobboldalra," A lap hozzáteszi; hogy Olaszországban már nincs jobboldal a szó rossz értelmében, Tiz év óta centrum van, amely az olasz politika katalizátora és,amely nélkül veszély fenyegetné a szabadságot. Ez arra kötelezi a~centrumkonliciót, hogy a maga ós az ország érdekében objektiven értékelje a valóságos helyzetet és' ne vesse meg azt a hozzájárulást, amelyet a jobboldalinak nevezett nemzeti erők adhatnak a szabadság és a demokrácia védelméhez. Választási sikerén felbuzdulva Nenni ravasz mesterkedésekbe kezdett, hogy elválassza a szociáldemokratákat a kormányk a • liciőtél és igy zavarba hozza a kereszténydemokratákat. Az olasz politikai front mozgásban van és a Segni-kormány sorsa végeredményben attól függ, milyen álláspontra helyezkedik Saragat pártja, 1
