Szigorúan Bizalmas, 1956. augusztus-október

1956-10-19 [1079]

A Szovjetunió mindig szivesen lép fel a gyarmatok függetlenségeért folytatott harc bajnokának szerepében. A vasfüggöny mögött azonban nem a Szovjetunió a gyarmatosítás igazi ellensége. A kolonializmus elszánt ellenségei azok a népek, amelyek a szovjet gyarmatosítás áldozatául estek. Azok a népek, amelyeket a Szovjetunió tett gyarmattá Európában, miközben Afrika, Ázsia ás a Közel-Kelet népeinek felszabadításáról dübörgő beszédedet mond. A XIX. századbeli gyarmatosító törekvések korszaka a vége felé közeledik és az egykori gyarmatok népei egymás után nyerik el függetlenségüket. 193 9 óta'nem kevesebb, mint 13 egykori gyarmat népe jutott szabadsághoz és függetlenséghez-, Valóban a sors iróniája, hagy miközben oz egykori gyarmati népek egész sora szabadult fel, Kelet—Európában az egykor szabad népek egész sora süllyedt gyarmati sorba. A szótár szerint a gyarmat az a terület, amely függő viszonyba jutott egy idegen hat:lommal szemben. Pontosan ez történt ezekkel a keleteurópai országokkal. Egyik nép sem vállalta ezt a sorsot önként. A kommunisták valamennyit erőszakkal, vagy csellel Kerítették hatalmukba, s szolgáltatták ki a Szovjetuniónak. Igy Lettország és Litvánia már 194o-ben elvesztette függetlenségét, Albánia és Bulgária 1947-ben lett a Szovjet gyarmata. Csehszlovákia 1948ben jutott ugyanerre a sorsra, Magyarországot ás Lengyelországot 1947-ben kaparintotta hatalmába Moszkva, mig Románia 1948ben került szovjet gyarmati elnyomás alá. Érthető tehát, hogy a Szovjetunió gyarmati országaiban élő népeket igen érdekli az antikolonializmus kérdése* Ezeket a népeket felbátorította a Szovjet uj vezetőinek néhány kijelentése. Hruscsov a XX. kongresszuson azt a kijelentést tette, hogy az uj társadalmi rend kialakitása minden ország belügye. Az is biztatóan hatott az elnyomott népekre, hogy a Szovjetunió uj vezetői türelmes magatartást tanusitottak Jugoszlávia iránt, amely makacsul ellenállt annak a törekvésnek, hogy besorolják a Szovjetunió gyarmatai közé. A szovjet-jugoszláv belgrádi közös nyilatkozat leszögezte azt az elvet, hogy a szocializmus építésének utjai és feltételei a különböző országokben különbözőek. Kelet-Európa országaiban egy-szerre nyiltan kezdtek beszélni legalábbis olyan mértékű függetlenségről, amely megengedné, hogy az egyes nemzetek megvalósítsák a maguk külön nemzeti törekvéseit. Pár nappal ezelőtt a Szabad Nép elismerte a jugoszláv kommunistákról, hógj olyan uj utakat és eszközöket keresnek, amelyek leginkább megfelelnek az ottani körülményeknek es a nép kívánságainak. Egy varsói jí lant is szerint a Jugoszláviából érkezett lengyel parlamenti küldöttség tagjai elismeréssel emlékeztek meg Jugoszlávia önálló gondolkodásáról. Sőt egy magas— rangú lengyel tisztviselő még azt is kijelentette, hogy Lengyelország is jó ha sznát v ehetne a jugoszláv tapasztalatoknak. A kérdés osak az. hogy a függetlenság reménye megvalósul-e, vagy pedig neghíusul. Bizonyos jelek szerint Moszkvát aggasztja az a tény, hogy Jugoszlávia esete rávilágit