Szigorúan Bizalmas, 1956. augusztus-október

1956-09-04 [1079]

fey hét tol csolőtt érkezett viasza voroeilov 1 é3 küldőtteégo Moszkvába. Az é*32.aki államokban éber figyelemmel kisérték a szovjet államfő'finnországi lát ugatásának mindenese­menyét éa megnyilatkozását. A közben eltelt idő elegendő volt arra. hogy as északi országokban fölállítsák a látogatás poli­tikai mérlegét, kíilön finn éa külön skandináv szempontból. ,i Voroeilov látogatásának kéteégtolonül egyik logfontoaabb célja az vol'ó, hogy iáméi körülhordozza e vasfüggö­nyön kivül a moszkvai mosolyt. (3"maga ugy vallotta, hogy a szov­jet küldöttség eredén jól akarta érezni magát és ezért látoga­tott el a szomszédba. Vissza pillantva a finnországi napokra, mag lehet állapítani, hogy nem volt különösebb fontos politikai ess­mény. Nyilvánvalónak látszik azonban, hogy Vorosilov mintegy felderítő előőrsként ment Finnországba. lemérte a hangulatot éa amennyire lehetett, előkészítette a talajt a jövőben megindítan­dó" tárgyalásokhoz* Több besséáéba beleszőtte azt az egyértelmű vallomást, hogy látogatásával a jószomszédi viszony áldásait kl­t vánta a többi északi nép elé tárni. Bár arra is hivatkozhatott volna, hogy Finnorazágot kétoldalú szerződés fűzi a Szovjetunió­hoz, mégis háttérbe szorította ezt a szempontot ós helyette azt domborította ki, hogy a finnek milyen bölcsek, amikor a semle­gesség politikáját folytatják. Mint mondotta, önnek köszönhetik, hogy nemzetközi pozíciójuk annyira megerősödött»A finnekhoz ha­sonlóan kicsiny skandináv népek tanulhatnának abből. Világos tehát, hogy a mosolygó szovjet állam­fő Finnországban nemcsak vendéglátói, hanem a szomszédos skan­dináv népek felé Is beszélt. Sl^ősorban Norvégia é3 Dánia felé, arnel^. országokat Moszkva évak óta igyekszik elidegeníteni a NATO-tól. A két atlanti tagállam mellett Svédország is célpont volt. Tudott dolog Mo3«kvában is, hogy Svédország keleti szom­szédja, Finnország érdekében maradt távol minden katonai össze­fogástól. Vésztjóaló fenntartásként lebeg Moszkva előtt az a gyakori svéd kijelentés, hogy ha a szovjet politika uj irányt venne és nagyobb nyomásnak tenné ki Finnországot, Svédország som marad tétlen, hanem nyomben újra megfontolná állásfoglalá­sát elsősorban e katonai szövetségek kérdésében. Vorosilovnek tehát Svédország - falé azt kellett bizonyítania, hogy ujabb megfontolásra semmi ok. Falvázolva a látogatás finnországi és skandináviai céljait, a továbbiakban lássuk: elért-a valamit a szovjet államfő esek előbbrevltelében? A látogatás Finnországban igen veszedelmes em­léket hagyott maga után. Aki ismeri a finnakat, tudja, hogy még az őszinte barátok iránt is osak fokozatosan molegednek'fel, tréfára, ha ogy~zer nemzeti ügyről van 3ZÓ, nom kapnatóte-Vorosi­lov, az évszázados elnyomó képviselője, nyilvánvalóen elvétet­te tehát dolgát, amikor parolázó ozeniekkel állított bo Finnor­szágba. K"dó 1 voekeiés3i nom ragadtak át a vendéglátó népre is. Az esetleges komoly tárgyalások előkészítését azonban kétségte­lenül 3elvesen fogadta a finn nép. Minden oldalról tudomására adták a vendégnek, hogy a finnországi közhangulat ez ujabb finn-szovjet tárgyalások mollott vr.n. Azért, mert ujabb torvokot

Next

/
Thumbnails
Contents