Szigorúan Bizalmas, 1956. augusztus-október
1956-09-03 [1079]
A New Statesman "itun Béla sorsa" cimü hosszú cikkében irja; - Februárban a szovjet kommunista párt XX. kongresszusa folyamán hirtelen rehabilitálták Kun Bélát, az igi9-es magyar forradalom vezérét, aki titokzatos módon tünt el Oroszcrszagban 1937-ben és semmit sem lehetett róla hallani hivatalos szovjet nyilatkozatokban. Február 21-én a Pravda emlékcikket közölt Varga Jenő magyar származású szovjet közgazdász tollából és a Szabad Nép, a ma.íy ar pártlap vezércikket szentelt Kun Bélának 70« születésnapja alkalmából. 19 évi hallgatás telt el azóta, midőn mint trOKsklstát és árulót felszámolták, addig, midőn a "magyar és a nemzetközi munkásmozgalom egyik legkimagaslóbb személyiségének" ismerték el - elkésve, A kommunista sajtó még most sem közölt részleteket halála napjáról és körülményeiről. Ezt a hiányt most potoltaAvro Tuominen, a Finn Kommunista Párt egykori főtitkárának és a Komintern egyik kimagasló alakjának cikke az Uusi Kuvalehtl cimü finn magazinban. Tuominen leirja a Komintern elnöki tanácsának 1937 eleién tartott ülését, amely nem volt kevesebb, mint Kun Béla elleni titkos bűnvádi tárgyalás. Tuominen egyike ezen jelenet él étbe nm áradt tanulnak Ottó Kuusinennel, a Karéi Autonóm gzSzK elnökével, továbbá Wilhelm Pieck-kel és Palmiro Togliattival, valamint Varga Jenővel együtt. Jóllehet csak Kun Béla esetéről ir, hasonló részleteket mondhatna el más nagytakarításokról is a Szovjetunióban. A cikk több nevet sorolfel, majd igy folytatódik; - Tuominen előadásából kitűnik, hogy Kun Béla nom volt Sztálin en-enfele e Ellenkezőleg, Miként a Hruscsov "titkos" beszédében rehabilitált szovjet vezérek, mindig "becsületes kommunista", azaz sztálinista volt, akit jogtalanul vádoltak azzal, hogy trockista, zinovjevista és buharinista. Ironikus az a helyzet, hogy minta lengyel vezérek esetében, a Kun Béla-ügy miatt is Beriját vádolták, noha mindkét eseti. 1937 elejón 4 történt, midőn Berija csupán párttitkár volt a Transzkaukázusban. Tuominen előadásából azt a másik következtetést lehet levonni, hogy olyan kimagasló kommunisták, mint Togliatti; Pieck,stb. tudtak ezen ügyek felől és belenyugodtak azokba. Hallgatásuk bűntársakká tette őket, nemcsak tanukká. Ez a hallgatás magyarázhatja meg, hogy miért fogadta el Togliattié olyan gyorsan Hruscsov "további magyarázatait" arról, miért nem szállhattak szembe a s zovj et vezérek Sztálinnal. A New Statesman ezután pontos részleteket idéz Tuominen cikkéből, s végül megjegyzi: Kétségkívül Tuominen és Togliatti is, h a ugy akarná, más titkos iratcsomagokroi is fellebbenthetné a fátylat ezekből az évekből. De meddig fogunk még várni, amkg meghallhatjuk, hogy Moszkva hivatalosan és kimerítő módon elmondja ezeket a történeteket?
