Szigorúan Bizalmas, 1956. augusztus-október

1956-09-01 [1079]

Egyre több jel mutat arra, hogy olyan régi műveltséget, mint a magyar és a lengyel, a szovjet politika nem volt képes megmérgezni és eloroszositani. A szovjet erőszak és terror,a barbárság nem tudta legyőzni a magyar és a lengyel irők szellemét. Bátoritásul és buzdításul érdemes felidézni ennek művelődéstörténeti okait. Az egyik emigrációban élt nagy orosz filozófus megállapítása szerint a bolsevizmus voltaképen az orthodoxia terméke ás egyenes következményéé Ez Q nagy orosz gondolkodó azt vallja,hogy Oroszország.mindig kívül rekedt az európai művelődésből és az orosz nép százados nagy problémái csak akkor oldódhatnak meg, ho Oroszország beilleszkedik a müveit európai nemzetek közösségébe. Mofzkvo mindent elkövetett, hogy Európában a nyugati műveltséghez tartozó nemzeteket bolsevizálja és elfojtsa azt a szellemi lázadást, amely elsősorban hazánkban, Magyarországon, továbbá Lengyelországban és Csehszlovákiában támadt fel a szovjet erőszak ellen. A zsarnokság legfőbb jellemzője, hogy nemcsak lealacsonyít ja,de meg is veti az embort. A zsarnok koimányzati rendszerek sohasem számolnak azzal,amit Plató olyan világosan fogalmazott meg: Nincs semmi csodálatosabb és bonyolultabb, mint az ember. Nincs olyan erőszak, amely tartósan megakadályozhatná az ember magosabbrendű szellemi törekvéseit. Nincs olyan erőszak, amely tartósan legyűrhetné a nagymultu és régi műveltségű nemzeteket. A történelem tiszta világában a hamis elvek és a propagandaszólamok elenyésznek. A népek, amelyeknek történelmi múltjuk van, bebizonyították, hogy parancsszóra nem lehet lelküket kicserélni, nem lehet hagyományaikat és irodalmukat feldúlni ás megsemmisíteni. Kétségtelen, hogy nincs a világon olyan nemzet, vagy irodalom,amely tökéletesen el volna szigetelve. Mindazonáltal az is kétségtelen, hogy Oroszország a világtörténelem minden szakaszábar. nagymértékben el volt szigetelve a Nyugattól, Európához viszonyítva Oroszország annyira elmaradt volt, hogy késedelmét a művelődés terén sohasem tudta pótolni. Azonkivül mérhetetlen kiterjedésénél fogva valódi szomszédja sohasem volt, más népekkel sohasem gyakorolta a szomszédságnak azt oz állandó szellemi cseréjét, amely Európának maga oz élet volt már a történelemelőtti időkbon is. Az európai művelődés teljesen idegen az orosz művelődéstől és ezt maguk az oroszok is mélyen átérezték. Az a kérdés merül fel, hogy lehetséges-e szellemi csere Oroszország és Európa között ? A kérdés veleje az az éles különbség, amely ma még inkább lehetetlenné teszi, mint a XIX. századbon az orosz szellem egyesülését az európaival egy közös nevező alatt. Az oroszok egészen más jelentest tulajdonítanak a szavaknak, mint a nyugatiak . Az a kicsi európai. jellegű vezető réteg, amely a cári urrlom alatt kialakult, megsemmisült. Akik uralomra kerültek, olyan táisadalmi rétegekből származtok, amelyeket az európai müclődés áramlatai mégcsak nem is érintettek. De ez nem jelenti azt, hogy a nyugati világ semmit sem tanulhat az oroszoktól és hogy az oroszok semmit sem tanulhatnak a Nyugattól. Kötelességünk»hogy tárgyilagoson megvizsgálják a valódi hel/zetet anélkül, hogy káprázatok és hiu remények áldozataivá válnánk. A történelem során még 3ohasem állott két világ olyan homlok-