Szigorúan Bizalmas, 1956. július-augusztus

1956-08-16 [1078]

A jugoszláv újságok: - Politika, Borba, Vjesnik,- június vége felé beszámoltak arról a beszédről, amelyet Rankovics miniszterelnökhelyettes tartott a belgrádi nemzetgyűlésben, amelyben többek között célzott az állam és a különböző vallási közösséget kapcsolataira* A miniszterelnökhelyettts tudtul adta, hogy az "orthodox" egyházzal a kapcsolatok kedvezően fejlődnek es megvan a lehetőség a függőben lévő kérdések megoldására, tekintettel a Szent Szinódusnak és a klérus csaknem egészének kedvező magatartására. Normálisak a kapcsolatok a mohamedán közösségekkel is, és kevés kivételtől eltekintve jók a kapcsolatok a nemkatolikus

1 keresztlny közösségekkel is* Ami a katolikus egyházzal fenntartott kapcsolatot illeti, Eankovics - a Politikai szerint - sajnálatának adott kifejezést, a "rosszakaratú birálók

;! által terjesztett hiresztelések felett. Az illetők - mondotta - "...nemcsak hamis vagy pontatlan információkat használnak fel e félra, hanem elferdítik a pozitiv tényeket is, amelyek ezzel az egyházzak kapcsolatosak, még pedig egyenesen nevetséges módon, üldözésnek, vagy nyomásnak tüntetve fel őket. Igy például birálják a katolikus klérus egy részének azoka.t az erőfeszítéseit, hogy - szakmai szervezetekbe tömörülve - oldja meg az illetékes állami szervekkel együtt csoportjuk kérdéseit,- nem esik sző arról, milyen eredményeket értek el a társadalombiztosítás terén, a túlzottnak itélt adók leszállítása, az egyház számára szükséges tárgyak vámilleték alóli mentesítése, stb. torén..." Az igazság kedvéért meg kell jegyezni, hogy a papi egyesületek problémáját nem lehet szakszervezeti kérdésnek tekinteni. A katolikus papság foglalkozása nem mesterség, hanem szellemi hivatás

? amelynek betöltését, az egyház keretében, nem másról s nem is tegnapról származó meghatározott normák szabályozzák. Nem akarjuk kétségbevonni Rankovics állításait azokra az anyagi előnyökre, amelyekkel az "egyházi egyesületekhez" csatlakozás járna a katolikus klérus számára; de rá kell mutatni, hogy ezek az egyesületek - amelyeknek létrehozását az állam bátoritja, --• mint az a most tárgyalt beszédcoől is kitűnik - jelenlegi formáiban nem egyeztethetők •}.:•• *ÍO a kánoni előírásokkal. Senki sem gondolna sopánkodásra. ha a jugoszláviai katolikus papokat anyagilag segítenék, anélkül, hogy az egyház iránti köteles engedelmességükkel ellentétes irányban befolyásolnák őket. A jelen esetben azonban ugy. látszik, az ellenkező irányban akarnak haladni. Sajnos, ugy látszik, hogy az egyházi egyesületek tagjainak adott vagy^is/.ért előnyök olyan magatartás, vagy olyan engedmények fejeben járó "ellene zolgáltatás'/ amelyek nem egyeztethetők össze az egyház szervezetét és életét szabályozó normákkal. A kérdés ezen oldalainak kiemelése, - hiszen tényleg léteznek - nem jelent rágalmazást, csupán tudomásulvételt arról a valóságról, amely nem az egyház hibájáből áll fenn. Vannak azután más tények is* Ismerve a kommunista törvények szellemét, amelyek megtiltják az egyháznak a hit