Szigorúan Bizalmas, 1956. július-augusztus
1956-08-06 [1078]
A vételi nehézségek raiatx csak töredékekben hallható kommentár lényege a következekben foglalható össze: A logikus gondoikodásu ember a történések ártalmát keresi. Felteszi a kérdést, vajon mi is lehet a változás oka és ha erre feleletet kapott, azt vizsgálja, hogy a meghozott intézkedések elégségesek-e ahhoz, hogy a változást kikényszerítő ok megszűnjék. Kétségtelen, hogy a vasfüggönymögötti átszervezés a kommunista rendszer válságot tükrözi. A kommunista uralom alatt szenvedő nép elégedetlen. A kívánalmak két főforrásból táplálkoznak: nemzeti önrendelkezés utón vágynak a népek és a társadalmi felemelkedés útját kivánják járni. Hogy ez a kettős kivánság mennyire döntően befolyásolja a történéseket, azt semmi s3m bizonyitja jobban, mint az, hogy ezeket a követeléseket a kommunista párton belül kialakult ellenzék is követelni kénytelen, így lett a népek önrendelkezési jogábóL a szocializmushoz vezető ut szabad megválasztásának követelése és a társadalmi felmélkedés vágyából az állandóan igért, de sohu meg nem valósuló életszínvonal-emelkedés lebirhatatlan vágya. Magyarországon nem jártak olyan szovjet vendégek, akik a magyar határokkal kapcsolatban az igazság győzelméről beszéltek. A magyar kommunistáknak nincs ilyen adu a kezükben, ők egyébként is kincsan kerülik a nemzeti önrendelkezés kérdését és azt még a kommunista értelmezésben, a szocializmushoz vezető ut szabad megválasztásának formájában is kerülik. Sőt a múltban kisemmizettekkel megfejelt Központi Vezetőség egyenesen hűségnyilatkozatot küldött az SZKP-nak. Ezekre a kommunistákra - a sztálinista basákra és a kárvallott bebörtönzöttekre - egyaránt éli az v negál1apitás, amit a Bourbonokról mondtak: semmit seri tárultak és mindent elfelejtettek. ~ Marosán lyörgy, aki most a változatosság kedvéárt miniszterelnökhelyettes,"kifogásolta a szocialista internacionálé zürichi határozatát, amely a kommunistákkal való minden együttműködést elvet. Azt állitotta, hogy komoly haladó szociáldemokraták nagy súlyt helyeznek a kommunistákkal való együttműködésre, azt nemcsak szükségesnek, hanem igen fontosnak tekintik. Marosán azonban adós maradt azzal, hogy megnevezze ezeket a komoly és haladó szociáldemokratákat. Ha a nyugatiakra gondolt, akkor meg kell mondani, hogy nz int~ rnacionálé határozata egységes volt éa ha akadnának is a Nyugaton Marosánhoz hasonló szociáldemokraták, akkor ott nincs Vörös Hadsereg, amely őket hatalomhoz segítse, mint Marosánt. Ilyen egység Nyugaton tehát alig von. Még akkor is, ha a magyar külképviseletek folytatják ezirányu munkálataikat és Marosán György egyes Nyugaton élő barátai mellé néhány volt fasisztát beszerveznek ilyen kommunistabarát s zociáldemokr atána k. Amikor 1947-ben Puskin szovjet nagykövet rábírta- Marosánt, hogy kommunista segédlettel tömeghangulatot teremtsen a nyugati barátkozás és a Mars hali-segély ellen, akkor az oroszok felé való egyoldalú kiszolgáltatottságot készítette elő. Lám, az uj eszménykép, Tito, nem volt ilyen, Elfogadta a segélyeket és kétoldalú kapcsolatot tart fenn.
