Szigorúan Bizalmas, 1956. július-augusztus

1956-07-12 [1078]

-19- V A poznani felkelés mut-tjc, hogy a munkásosztály is milyen nértékben elégedetlen jolonligi sorsával. Kétségkívül Lengyelország nGnt legneaszebb a sztálinizmus fölszámolása torén és ezért az ott lezajlott osomények a logtanulségősabba A lengyel kommunista vezetők mér Sztálin életében is von-kodtok Moszkva parancsait olyan szolgaian végrchojtani, mint Moszkva helytartói'a többi csatlós országban. Rajkot, Kosztovot, Slánskyt kivégezték, ezzel szemben Gomulkát,"c lengve! kommunista párt főtitkárát, noha a pártból kizárták, még elve rehabilitálták. A sztálinizmus megtagadása erősebb szellemi Grjodést idézett elő Lengyelerezárban, mint bárhol másutt. A lengyel kommunista párt valóságos beisnerési váloágba esett, ' amely a mult képmutatásán:k leplezetlen elítéléséhez vezetett. A lengyel irók és e lengyel sajtó olyan mértékben pakolták ki a népi demokrácia szennyesét, hogy a lengyel .lapok lekerültek Prágában, Bukarestben, Szófiában az újságárusok állványairól; Mindez ugylótszik hivatalos hozzájárulással történt. A szojnnok, a lengyel parlamentnek megengedték, hogy kritikai hangot üssön meg. Igen^széleskörű amnesztiát rendeltek el. A politikái rondőrség vezetőit bebörtönözték és befolyását orősen megnyirbálták. Fűimen hirdették a szabadság eljövetelét, do a gazdasári rendszabályok, amelyek az elterjedt elégedetlenség csillapítására vezethettek volna, késve kerültek napirendro és az, ami ezen c téren történt, teljesen elégtelen volt.'A megváltozott légkörben Q munkások érthetően azt gondolták, hogy követeléseiké t most már határozott formában hangoztathatják. A zendülést ujabb normefoszités váltotta ki, aminek'időpont ját s zercncsétlcnebbül alig lehetett volna megválasztani* Békés tűntetésnok indult ez a zendülés, vagy már kezdettől fegve a nunkásek elkeseredésének elemi erejű kitöréso volt, ezt nehéz mo gall api tani. De a kommunisták is beismerik, hogy a megmozdulás mögött o munkások jogos sérelmei álltak. Bárhegy'is történt és bármely oldalon is sült el először a fegyver, a marxista vezetőknek alaposan fontolóra kell vonniök, hogy miért fordult a munkásság oz'úgynevezett proletárdiktatúra ellen. Túlzott méretű beruházások, a nehézipar erőltetése, á fegyverkezés, a túlzsúfolt ipari városok, a hiányos ellátás, a magas élelmiszerárak, alacsony bérek - mindez az esztelen tempójú 'kény szeriparcsitás ára. De GZ a sztálinizmus gazdasági bázi-" so. A keleteurópai kommunista vezetők megkísérelték a sztáliniz-