Szigorúan Bizalmas, 1956. június-július

1956-06-22 [1077]

- r . Egy gla'sgowl dcslcavá.slíeréské'd'4t 12'.hónapi börttfBk átváltoztatható 25 000 font pénzbírságra. ítéltek, amiér^ .fémhuJaStóékot •exportált'- Magyarországra /kivi teli';; engedély nélküli A fémet i|k • Skóciából hajón szállították'Rotterdambamajd onnan vasúton tojtok ', vábbitották,Budapestre* A''fémb'zállitmányok..p^szértéke,'

>

meghala dta ^ "

:

a Í6 000. fontot,. . » ' \. : . • • '.. ;£ • '" * - t . ' •* . .. ' • < - • * •• *.- * • . " . •''•.* r

l' ''" Szabad Európa rádió, " Széljegyzetek " 19^6 .'•'június; SÍ.--:- ... , *.. f ' •-< •• * .r. . • •.:. • • . . • '' •• v '" »„-. . ^ ' ' •'"• iV

'* Nagy Pétcrné, egy éf éttséglzet.c fiatalasszony a fővárosi foto-vállalatnál dolgozott höVom évig','; közmegelégedésre. Átszervezés vag^ hasonló címen elbocsátották. Azóta hiába járta le a lábát egy vékonyka karéj kenyérért. Néhány vállalatnál alkalmazták ugyan próbaidőre, de egy hét múlva fel is ut, le is ut. Miért ? Kiderült, hogy N~gy Petemé apja valamelyik Eszterházy soffőrje volt. N

Gm mondom, már ez a bűntény is baljóslatú. Adják hozzá, hogy Nagy Péterek - megfagy a sző az ajkon, képzeljék el - szóbaálltak Eszterházyék egyik öregasszony rokonával. Amint a bűnök napvilágra kerültek, Farkas clvtás személyzeti főnök ünnepélyesen kijelentette, hogy ilyen elemnek nincs helye a vállalatnál. Igen ám, de most - mint tudjuk, kedves hallgatóink - olvadás van Pesten* Rákosiék térdig járnak a csatákban. Ennek köszönhető, hogy Nagy Pétérné ügye kirakatba került és dacára az Eszterházy aknák, megkereshet egy karéj kenyeret a népköztársaságban. De miért nem érvényesül ez a kirakat-méltányosság a bűntelen Eszterházy Pállal szemben, aki nyolcadik éve senyved a kommunista tömlőében ? A nagyhatalmú...... elvtárs minap jelentette ki egy nyilvános gyűlésen, hogy nincs olyan erő, amely visszahúzza a rendszert a XX. kongresszus eldtti időbe. Nosza hát, najry és kis elvtársak, ha már nincs balzsam Moszkvában, amely életre kelti a rendszer tarkón lőtt, gerinctürött áldozatait, engedjék ki végre a betoncellák ártatlanjait. Mi aa akadály, ki az akadály. ? XXX Végre a népidemokrata államférfiakat is megütötte a XXo pártkongresszus szele. Ideje is volt. A dolgozók egyre hangosabban elégedetlenkedtek, mi lesz már, mi lesz már • . A kormány belátta, hogy itt valamit tenni kell, Es megszületett 2| a gyógyir, a magyar-vietnami postaügyi e£yozmény. Most azután Ű egy szót se többet, elvtársaké Bárki irhát vietnami sógorának, iro I anyósának, Juliska nénijének és szeretet-csomagot kérhet tűLe. \<~L\Ottani haragosának elküldheti a Szabpd Nép legflissebb példányát, hadd kerülgesse a ©ita az illetőt, A népidemokrata kormány terSfg mészetesen nom ellhet meg félúton s a dolgozók követelésére ©legközelebb az ujguineai emberevőkkel köt postaügyi e£y

úZItt

ényt, ° hogy bárki hozzáférhessen ahhoz a három darab koponyához, amit "kannibál nagybátyjától örökölt. Ennél többet igazán nem várhatunk egy népidemokrata kormánytól - , -