Szigorúan Bizalmas, 1956. június-július

1956-07-10 [1077]

vagy osctt ol a háborúban,, A kommunisták tehát nmn valami jo^^^ hagyatékot vottok át, De Moszkvából beosvágyó bofoktetósi torveket hokiak magukkal? a mezőgazdasági országból a legrö*videbb időn belül modern.ipari államot kell teremteni*Ahelyott azonban, hogy a meglévőn kezdték volna el, "a zöld mezőkön" v ^ létesítettek uj ipart. Az elmúlt tiz esztendő során az acéltermelés 1,5 millió tonnáról 4,5 millió tonnára emelkedett, a széntermelést az 1938. évi 36 millió tonnáról 95 millió tonnára szöktették fel 1955-bon. Uj vegyészeti ipar, elektrotechnikai kombinátok, szerszámgépgyáruk, autó felszerelési müvek, sőt repülőgépgyárak nőttek ki a földből. Az utóbbi évek befektetéseiről ninosenok pontos számadatok, de biztos, hogy az országnak ez az óriási iparosítása a nemzeti jövedelem túlnyomó részét nyelte el. A lakosságnak fogyasztási javakkal való ellátására nagyon kevés máradt, A fogyasztási javakat gyártó ipari, melynek egy része a németlakta keleti területeken átvészelte a háborút, bűnösön elhanyagolták. Ugyanígy elhanyagolták a mezőgazdaságot. Az ötven hektáron felüli gazdaságokat államosították és a földet felosztották, de senki sem kapott tiz hektáron felüli mezőgazdasági torülotet. A szigorú begyűjtési rendszer megbénította a parasztok kezdeményezését, akik nem mutattak érdeklé'dést a termelés növelése iránt. Lengyel statisztikai adatok szerint 1955-ben az ország mezőgazdasági termelése i T százalékkal állt az 1937. évi termelés mögött, méghozzá az ex-dsen megnövekedett városok növekvő fogyasztása mellett, A városokban a lakosságnak nagyobbik fele zsúfolt lakásokban él. A városok lakóit, akiknek nagyrésse nehéz munkát végez és tul- / órázik, nem lehet többé a hazai mezőgazdaság terméséből ellátni. Az a furcsa helyzet állt elő, hogy Lengyelországnak ma acélt kell exportálnia, hogy gabonát vásárolhasson. Egy lengyel munkás Reagál havi keresete 700-900 zloty, do nagyon sok az olyan munkás, aki havonta csak 500 zlotyt keres, ösak a nehéziparban fizetnek magasabb béreket. Ezzel szemben a kenyér kilója 5 zlotyba, a vajé 60, a husé podig 25-30 zlotyba kerül. 3gy pár cipő ára megeszi a munkás egész havi koresetét. Ahhoz,hogy ogyszorü ruhát vásároljon,ogy munkásnak negyedévi keresetét kell odaadnia, közellátási, vagy vásárlási jogyokot, amelyek alapján az élolmioikkek egy minimumát alacsony áron lehetne megvásárolni, nem vezettek be Lengyelországban, podig Németország orosz zónájában bevezették. Igy aztán annak a munkásnak, aki sok családtagot kénytelen ellátni, hónapokon keresztül levesből és száras kenyérből kell megélnio« Ilyen körülmények között a lengyel munkásság legelső követelése, hogy szállítsák le a fogyasztási javak és az élelmicikkek árát. Ha az állam az elkövetkező öt esztendőben minden erejét arra összpontosítaná, hogy megjavítsa a mezőgazdasági termelést és a "könnyűipart", akkor - lengyel k" vadászok véleménye szerint-lehetségessé válnék az életszínvonalnak körülbelül 50 százalékos emelése* Ennek előfeltétele azonban a gazdasági politika drasztikus mcgváltoztatása.Longyclországnak azonban a keleti tömb gazdasági tervének keretéből továbbra is elsőeégot kell biztosítania a nehézipar számára. Az aoéltcrmolést például 1960-ig évi 8,5 millió tonnával koll felemelni

? a széntermelésnek pedig 1960-ban cl kell érnie a 115 millió tonnát. Ezenkívül hatalmas arányú tervek készültek