Szigorúan Bizalmas, 1956. június-július
1956-07-09 [1077]
A poznani felkelés villámszerűén me gvilágitotta a lengyel munkások nyomorúságos kereseti v is zony a it, embertelen munkakörülményeit, alacsony életszínvonalát és a kilátástalan helyzetet. De vajon mi van Magyarországon ? A magyar munkások higgadtsága,józansága nem engedte meg a Poznanhoz hasonló véres, esemény kirobbanását. De vajon ez azt bizony it ja-e, hogy Magyarországon jobb a munkások helyzete, mint Lengyelországban ? Szó sincs róla. A közellátás nemcsak Lengyelországban, hanem Magyarországon is nyomorúságos. A legfontosabb élelmiszerekben még mindig hiány van. Európa egykori éléskamrája külföldről volt kénytelen az elmúlt év okben, sőt az elmúlt hónapokban is gabonát vásárolni ée még igy sincs elegendő élelmiszer. Mindezen tul az élelmiszerárak rendkivül magosak. A májua elején végrehajtott árleszállítás nem érintette az élelmiszercikkek árait, jólléte t ez érdekelte volna legjobban a magyar munkásságot. A magyarországi lakásviszonyok elképesztőbbek, mint valaha. A kormány lakásépítési tervei nem tudják megszüntetni a szörnyű lakáshiányt. Fia talpárok ezrei szoronganak nyomorúságos albérleti szobákban és semmi remény sincs arra, hogy belátható időn belül emberhez méltó lakáshoz jussanak. A kormány a vészes lakáshiányt a feleslegessé vált hivatalok helyiség einek átalakításával akarja megoldani. Ez cseppnek is kevés a lakáshiány tengerébe. Az élelmiszer-és' lakáshiány és a magas élclmiszerárakokozta elkeseredést magosak fokozzáko rossz' kereseti viszonyok. Az eddig végrehajtott fizetésrendezés csupán néhányszázezer dolgozót érintett ás a havi 7o-8o forintos fizetésemelés alig változtat azok sorsán, akikre vonatkozott. Ki hiheti,hogy a 65o forintos bárminimum megállapítása inejgelégedést keltett a cagyar munkásság soraiban. Ez a 65o forintos bárminimum még arra sem elegendő, hogy a munkás naponta legalább egyszer tisztesságesan jóllakjék. Ezt nyilván tudják a kommunista szek szervezet i vezetek is. A Szakszervezetek Országos Tanácsénak elnöksége legutóbbi ülésén helyeselte ugyan az eddigvbérügyi intézkedéseket, de még ez az ál-érdekvédelmi szervezet is kénytelen volt további intézkedéseket sürgetni. Termeszetooen nem azért kommunista szakszerve zet, hogy azonnali intézkedést követeljen. A SZOT igen szerény és esak 1957-re akar a munkásság számára fizetésjavitást, s akkor is csak a vasiparban. A SZOT elnöksége szerint egyes miniszterek és minisztériumi funkcionáriusok ahelyett hogy őrködnének a dolgozókat védő törvények felett, nem egyszer maguk adnak utasítást törvényszegésre. A legfájdalmasabb sérelmeket összefoglalva röviden ez a helyzet a poznani véres helyzet után Magyarországon. Senki sem atarja, hogy a poznani események hazánkban is megismétlődjenek, de o^írt ás a kormány kötelessége, hogy azokat az okokat, etralyek Lengyelországban a felkeléshez vezettek, - és amelyek Mafarországon is fennállnak - megszüntessék. Ez többá nem tür halasztást. Ha a jelenlegi vezetők akadályozzák a munkásság sérelmeinek orvoslását, állitsanak olyan vezet őket az élre, akik nom rettennek viasza a reformok végrehajtásától.
