Szigorúan Bizalmas, 1956. június-július

1956-07-09 [1077]

A Die Presse szombati számában érdekes cikk jelent meg a magyar kommunista párt Központi Vezetőségének nem­rág nyilvánosságra hozott határozatával kapcsolatban. A cikk rámutat arra, hogy a budap.sti kom­munista rezsim két nappal a poznani munkások hősies felkelése után szükségesnek tartotta egy olyan htározat közzétételét, amely elsősorban a párton belül megmutatkozó egyre növekvő el­lenhék ellen irányult. Érdemes elemezni a magyarországi kommunista párt vezetősége idegességének hátterét, amit a most kiadott ha­tározat világosan kimutat. A magyarországi kommunista párton be­lül az ellenzék - amely főleg értelmiségiekből áll - megcsö­mörlött az elmúlt évek során Rákosinak és társainak botrányos E aga tartását ól, terrorisztikus intézkedéseitől és örömmel üdvö­zölte három évvel ezelőtt s Nagyimre kormányzata alatt megindí­tott liberális irányzatot. Nagy Imre bukása után azonban Rákosi ismét megpróbálta bevezetni mindazokat a terror-intézkedéseket, amelyeket a nép kiengesztelése céljából átmenetileg enyhítettek. Az ellenzék ekkor hallatta először tiltako­zó szavát és olyan elveket kezdett hirdetni, amelyeket félévvel ezelőtt az egész kommunista világban a legsúlyosabb elhajlásnak tekintettek volna. Rákosinak hatalmában állt az elégedetlenkedő irókat, valamint o liberalizálódás szellemétől'megfertőzött köz­gazdászokot elhallgattatni. De közbe jött a XX. pártkongresszus és igy Rákosi kénytelen volt saját bőrének mentésére még a lát­szatát is kerülni a sztálinizmushoz való visszatérésnek. Rákosi taktikai elgondolása arra szorítkozott, hogy Nagy Imrét anti­marxistának bélyegezte, de egyben igyekezett kisajátítani a Nagy Imre által követett irányelveket. Ennek ez uj programtanok végre­hajtása során a magyarországi kommunista rezsim újból feltámasz­totta azt az úgynevezett Hazafias Népfrontot^ amelyet éppen Nagy Imre hivott életre, s amelyet azután Rákosi ítélt halálra. A kom­munisták ezenkivül látszólagos szociális engedményekkel és néhány politikai fogoly ozebadonbocsátásával a közvélemény figyelmét az egyre fokozódó ellenzéki megmozdulásokról igyekeztek elterelni. A magyar nép tulynomo többsége azonban eluta­sítja a kommunisták minden fogását, akár sztálini, akár lenini, vagy titoi módszerekre épül is felt Az ellenzék amely a magyaror szági kommunis­ta párton belül is reformkövetelésekkel lép fel, nem lehet elfoj­tani. Ezek az ellenzékhez tartozó kommunisták természetesen első­sorban a saját rehabilitálásukra törekednek és azt követelik,hogy a reformokat őtóíiaguk hajthassák végre, nem pedig Rákosi és tár­sai, akik Rajk Lászlót felakasztatták és számos régi kommunistát súlyos börtönbüntetéssel sújtottak. A kommunista ellenzék érzelmeinek kirobbanása a legerőteljesebben a Petőfi-kör ülésén volt észlelhető, Bármit tesz is a jövőben Rákosi, a párton belüli ellenzék azt csak ha­zug álszenteskedésnek fogja tekinteni. A rezsimellenes kommunista csoport a lenini reformok jelszavával valódi reformokat követel, nem pedig szemfényvesztő mutatványokat azok részéről, akik az or­szágot a pusztulás szélére vezettek, - irja a Presse.

Next

/
Thumbnails
Contents