Szigorúan Bizalmas, 1956. június-július
1956-07-09 [1077]
A Die Presse szombati számában érdekes cikk jelent meg a magyar kommunista párt Központi Vezetőségének nemrág nyilvánosságra hozott határozatával kapcsolatban. A cikk rámutat arra, hogy a budap.sti kommunista rezsim két nappal a poznani munkások hősies felkelése után szükségesnek tartotta egy olyan htározat közzétételét, amely elsősorban a párton belül megmutatkozó egyre növekvő ellenhék ellen irányult. Érdemes elemezni a magyarországi kommunista párt vezetősége idegességének hátterét, amit a most kiadott határozat világosan kimutat. A magyarországi kommunista párton belül az ellenzék - amely főleg értelmiségiekből áll - megcsömörlött az elmúlt évek során Rákosinak és társainak botrányos E aga tartását ól, terrorisztikus intézkedéseitől és örömmel üdvözölte három évvel ezelőtt s Nagyimre kormányzata alatt megindított liberális irányzatot. Nagy Imre bukása után azonban Rákosi ismét megpróbálta bevezetni mindazokat a terror-intézkedéseket, amelyeket a nép kiengesztelése céljából átmenetileg enyhítettek. Az ellenzék ekkor hallatta először tiltakozó szavát és olyan elveket kezdett hirdetni, amelyeket félévvel ezelőtt az egész kommunista világban a legsúlyosabb elhajlásnak tekintettek volna. Rákosinak hatalmában állt az elégedetlenkedő irókat, valamint o liberalizálódás szellemétől'megfertőzött közgazdászokot elhallgattatni. De közbe jött a XX. pártkongresszus és igy Rákosi kénytelen volt saját bőrének mentésére még a látszatát is kerülni a sztálinizmushoz való visszatérésnek. Rákosi taktikai elgondolása arra szorítkozott, hogy Nagy Imrét antimarxistának bélyegezte, de egyben igyekezett kisajátítani a Nagy Imre által követett irányelveket. Ennek ez uj programtanok végrehajtása során a magyarországi kommunista rezsim újból feltámasztotta azt az úgynevezett Hazafias Népfrontot^ amelyet éppen Nagy Imre hivott életre, s amelyet azután Rákosi ítélt halálra. A kommunisták ezenkivül látszólagos szociális engedményekkel és néhány politikai fogoly ozebadonbocsátásával a közvélemény figyelmét az egyre fokozódó ellenzéki megmozdulásokról igyekeztek elterelni. A magyar nép tulynomo többsége azonban elutasítja a kommunisták minden fogását, akár sztálini, akár lenini, vagy titoi módszerekre épül is felt Az ellenzék amely a magyaror szági kommunista párton belül is reformkövetelésekkel lép fel, nem lehet elfojtani. Ezek az ellenzékhez tartozó kommunisták természetesen elsősorban a saját rehabilitálásukra törekednek és azt követelik,hogy a reformokat őtóíiaguk hajthassák végre, nem pedig Rákosi és társai, akik Rajk Lászlót felakasztatták és számos régi kommunistát súlyos börtönbüntetéssel sújtottak. A kommunista ellenzék érzelmeinek kirobbanása a legerőteljesebben a Petőfi-kör ülésén volt észlelhető, Bármit tesz is a jövőben Rákosi, a párton belüli ellenzék azt csak hazug álszenteskedésnek fogja tekinteni. A rezsimellenes kommunista csoport a lenini reformok jelszavával valódi reformokat követel, nem pedig szemfényvesztő mutatványokat azok részéről, akik az országot a pusztulás szélére vezettek, - irja a Presse.
