Szigorúan Bizalmas, 1956. június-július

1956-06-21 [1077]

A magyar közvéleményt erről már nem tájékoztatták, még a pártot sem. Rákosi Mátyás és klikkje homokba dugja a fejét és megpróbálja a párt és a közvélemény fejét is a homokba dugni. A XX. pártkongresszus nyoméban Magyarországon is hallottunk fogadkozásokat, hogy jobban be kell kapcsolni a tömegeket a politikai életbe, tájékoztatni kell a világ eseményeiről, meg kell hallgatni véleményüket. Mindebből Mag? arországon semmi sem valósult meg. A tömegnek ma is csak azt szabad tudnia, amit Rákosi szükségesnek lát elmondani a népnek* Legföljebb arról értesül, hogy milyen látogatók érkeztek Maay arországra, hogyan telje sitik vagy nem toljaátik a terv a* A Rákosi-klikk kiskorúságban akarja tartani a közvéleményt* Továbbra is követi azt a százszor megbukott sztálini elvet, hogy amiről nem beszélnek, az nincs. Az uralmon lévő klikk hallgatása érthető, á nemzetközi politikában felmerült a személyi felelősség kérdése,. Rákosi hideglelést kap erre a gondolatra. Ha már Hruscsovék felelősségét is emlegetik, ha már a mai moszkvai hatalmasoknak sem lehet megbujniok a koegaisztenciás politika mögött, mennyivel, inkább kell résáetnie Rákosinak, aki « sztálini téboly kiszolfcálásában minden ma szereplő kommunistán túltett. Ha nem volna a magyar nép szempontjából olyan tragikus, nevetni lehetne azon, hogy ugyanaz a Rákosi van uralmon ma is Magyarországon, aki á kommunista politikát a sztálini csődbe vitte. A XX. kongresszus után kénytelen-kelletlen lenyelt néhány békát* Óvatosan megvádolta önmagát, hozzájárult néhány engedményhez, kiengedtek a börtönből foglyokat, akiknek bebörtönzése az ő és Péter Gábor müve volt, de eszébe sem jut a legtermészetesebb politikai ós erkölcsi követelmény levonása, non hajlandó eltűnni a közéletből. Nem beszélnek otthon hivatalosan a kommunista világban megindult fejlődésről azért sem, mert Rákosi nemcsak a személyi felelősség felvetésétől irtózik, hanem attól is, hogy az ország testén meglazuljanak a bilincsek és a rendszer rátérjen a külön útra, amelynek jogosságát már Moszkva is elismeri. Azt mondhatnák Rákosiék, hogy nálunk még mindig szovjet megszállás van és a megszálló hatalom azonnal kitekerné a nyakát, aki külön utakon próbálna járni. Hát miért nem mozdították a kisujjukat sem, hogy ez a törvényellenes, vérlázító megszállás megszűnjön ?