Szigorúan Bizalmas, 1956. június-július
1956-06-27 [1077]
A lengyel reZsil is belátta, hogy erőszakos állami irányítással virágzó mezőgazdaság elképzelhetőt len. Hogy mennyire igy van ez, pálca erre a lengyel sertéstenyésztés helyzete. Lengyelország a háború előtt exportáló állam volt. Az erőszakos kolhozositás a lengyel sertéstenyésztés óriási arányú visszaesését eredményezte. Megmutatkozik ez a gabonatermelés terén is. Ma az a helyzet, hogy a lengyel mezőgazdaság a belső fogyasztást biztosito gabonamennyiséget sem tudja előteremteni. A len gyei kormány oz elmúlt évben bizonyos engedményeket tett az egyénileg dolgozó parasztok számára. A sertéstenyésztés ettől kezdve olyan lendületet vett, hogy Lengyelország ismét exportképes állam lett. A szomszédos államok példáját a budapesti moszkovita rezsimnek előbb-utóbb követnie kell, be kell látnia , hogy nem tarthatja továbbra is teljes elnyomásban az egyénileg dolgo -• zó parasztságot a termelés rovására. A földterület nagyobb felén dolgozó egyéni parasztok termelése nélkül nincs mezőgazdasági export, amely hivatva volna az ipar számára a szükséges nyersany. gokat megszerezni. Az ország számára szükséges ipari nyersanyagokat agy évszázad óta a mezőgazdasági export biztosította. Természetesen Nyugat felé. Kelet felé még az ipari export sem rentábilis. Azt senki sem tudja elképzelni például, hogy mit kaphatnánk Xinátol cserébe a mezőgazdasági termékekért. Ipari nyersanyagot semmi esetre sem, mint anogyan dollárhoz sem jutnánk ilymódon. A szükséges fontos nyersanyagokat a magyar ipar számára csak a Nyugattól kaphatjuk. Ezeket a nyersanyagokat pedig a legjobban mezőgazdasági termékekkel láne t megfizetni. Ilyen beismerések már a kommunista sajtóban is elhangzottat:. Ma már az Ágrimpex, a Terimpex és hasonló kommunista vállalatok ügynökei százával keresik nr. gyor áruk nyugati piacon történő elhelyezésének lehetőségeit. A nyugati exporthoz szükséges árut azonban biztosi teni kell. A kommunisták rá jötte., már arra. hogy 32 exportra szánt gabonát nem a kolhozok és az állami gazdaságok biztosítják. A fokozott gabonatermelés egyedül a szovjet igények kielégítését szolgálja. Nyugat felé a ga-bon- éppúgy nem versenyképes, mint ahogyan a háború előtt sem volt az . Nyugat felé esek olyan jóminőségü éra. szállíthatok,amelyeket a kisgazdaságok termelnek. A tóját ? a baromfi, a gabonafélék jóminőségét csak a , paraszti kisgazdaságok tudják biztositeni. A nyugati piac elsősorban ezeket a jóminőségü kisparaszti gazdaságokból eredő árucikkeket keresi. A politikai légkör egyhülésén kivül a nyugati piaehelyzet is ráa.ényszeriti majd a budap-sti kormányt cz agy énileg dolgozó parasztok fokozott támogatására. Nyugati kapcsolatok, nyugati piccok nélkül nincs export. Az idő az egyéni parasztság számárf- dolgozik. Eredmények elérés&ez azonban elengedhetetlenül szükséges az egyéni parasztság további határozott ellenállása •
