Szigorúan Bizalmas, 1956. június-július

1956-06-27 [1077]

sötétjében engedték cl őkut> c közvélemény és ;. formálódó n :az.-tközi kényszerűség nyomáséra. kelletlenül ós fegceikorgatve.• Egy" lépéesol' setá c& nték racsszobb, mint cicádig aanniök kikerülhe tc t~ lon volt. in fa: voltak is szabádonboccátúsok. nyilvános elégtételt - 5 is n. gyen fogyatékosan -• ügyedül Rejk'László Kopott* "Ezt sen az ujre tárnádé igazság csoclá.jóként, csupán compliment gyanánt a diadelmssüodé íito tábornagy felé. A többi"épp hogy maga mögött hagyhatta a börtönt. Egy árva hang sam arról, hogy ártatlanul bélyegezték meg őket. Egyetlen gesztus sem, amellyel restituálták volna jogaikat. Elengedték ífcstj mert a rendszernek szüksége volt arra, hogy hivatkoshassék rájuk; Ök néhányán, néhány tizen vagy néhány százan képezik az alibit. A többiek, néhány tízezren képezik továbbra is a börtönök népességét. Mert az elsöprő"többség csuklójáról máig som hullott le a bilincs. Annyira nom, hogy a maguk által engcdél; ozc tt birálati szabadság jól megszabott határain bolül egyesek most a Rajk-pcr mcllékáldozatóinak rehabilitálását sürgetik. Ebből pedig nyilvánvaló, hogy ámbár a fő vádlottat már boldoggá avatták, megvallván, hogy bűncselekményt nem követett cl, a yádanyag ncn volt rondőrkoholmánynól egyéb, az állitólagos cinkosok mégis rácsok mögött'sínylődnek még. Ilyen csoda is csak a népi demokráciában eshet meg. Nincs bünálladék, nincs főbünös, dí tettestársak azért vannak. Ugyan hányan vannak, s közülük kik élnek még c földi térségeken, kik pedig a túlvilág pitvaraiban? " Erro a kérdésre sem fogunk egyhamar választ lelni. Rajk Lászlóval egyidejűleg körülbelül 500-600 halandóra sújtott le a vörös uralomé Szász-Béla, Major Frigyes

f Mátyás László, Máté Kálmán, Hódos György ... ki győzhetné a nevüket sorolni? Ki sejthetné, vannak-e még s akik vennék, hol vannak? Oaak a rendszer adhatna szánot végzetükről s ő adhat róluk számot legkevésbé, mert minden" elégtétellel'egy-egy bűnét leplezné le, minden élő egy-egy halottról beszélne. De végeredményben bennünket é rehabilitáció nagy és drámai kérdésével kapcsolatban nem e Rajk-ügy lehető változatai foglalkoztatnak. Nyilván e nemzetet som. Ez c D-r ugyji tükrözi, élesen veri vissza a rendszer erkölcsi arculatát. E szempontból talán maradandó oldalt szentelhetnénk neki igazságszolgáltatásunk" történetében. D_ Rajk Lászlónak és számolatlan, megnevezetlen társainak pusztulásában mégsem nemzeti br.lsorsunk, hanem az idegen uralom acsarkodó pártvezéreinek személyi harca, a hatalomért való belső birkózása tükröződik. A rendszer Rajkot mlegeti, c.z ő özvegyét engedi e szónoki emelvényre, az ő állítólagos bűntársairól provokál központilag ellenőrzött és szabadalmazott vitát. Ugyanakkor hallgat a többi perről, a jaagc családi perére irányítja a közfigyelmet, hó^, azt ilyenképpen el't.relje Q nemzet pereiről, az összeesküvők pere-" iről, az egyá.zk pereiről, a magyar falu pereiről, a jus ti zmbrd oknak arról a" sorozatáról, amelyen elvéreztették - magyar nép politikai és szellemi függetlenségét, felszámoltók erkölcsi ás intellektuális szine-virágát, obek harmincadjára kárhoztatva o legjobbakat egyénenként és osztályonként.