Szigorúan Bizalmas, 1956. június

1956-06-06 [1076]

1 Ma még n?m tudjuk, hogy milyen magatartást tanucit a" Titoékkal való barátkozás és az uj népfront-politika kérdésé-"' ben például Kaganovios, vagy Malenkov. A politbüro ifjabb tagjai közül Szuszlovról valószinünek tarthatjuk, hogy nem örül Sepilov külügyminiszterré történt kinevezésének. Régi vétély-" társak ugyanis és Szuezióvnak a Pravda 1952 december 24-i számában megjelent cikkéből a nyilvánosság is megtudta, hogy köze volt'Sepilovnak a pártközpontban 1949-ben történt lefokozásához. A szovjet kormány uj külügyminiszterét Szuszlov azzal a súlyos váddal illette imént emlitott cikkében, hogy mint a központi párttitkárság agitprop osztályának vozetoje képtelen volt kellően'ellenőrizni a párt akkori ideológiai'folyóiratát, a Bolsevikot, sőt elkövetto azt a súlyos hibát is, hogy az 1949 tavaszán likvidált Voznycszcnszkij könyvét a pártoktatásban való felhasználásra ajánlotta a kerületi párttitkároknak és propagandistáknak. Emiatt cs-pták el arjiakidojén Sopilovot a központi agitprop osztály éléről, Sepilov mindig is Hruscsov kegyence volt, mig Szuszlov Malenkov táborához tartozott. Ez önmagában is valószinüvé teszi, hogy Szuszlovot s-m lohot a hruscsovi politika támogatói közé számitani. Következésképpen ennek a politikának osak gyenge lehet a többsége a. politbürobsn. Ezért nem tud leszámolni a belső ellenzékkel, hanem kénytől m olismornij sőt tekintetbe is venni, hiszen könnyön az korckodhot felül. Es ezért von az, hogy a kommunista vazotők politikáját mindenütt a felomásság, a határozatié nság és o kiszámithatetle.nság jellemzi a legjobban.