Szigorúan Bizalmas, 1956. június
1956-06-19 [1076]
m Bemélem nincs már senki - legalább is Olaszországban - aki hitelt adjon még annak az ostoba legendának, hogy &. kommunista pártok Moszkvából kapnak irányvonalat, utasításokat, rendeleteket minden egyes lépésükhöz. Ha még akad ilyen ember, felesleges azért irni, hogy öt meggyőzzük, minthogy nyilvánvalóan túlságosan kemény a feje, s teljesen képtelen még csak közeledni is ahhoz, hogy a mai munkásmozgalom problémáit megértse a Az ilyen részére tehát nem; mások részére irunk 0 Az első világháború után., amikor a Kommunista Internacionálé megalakult, nem kétséges, hogy a munkásmozgalom és később ez egyes országok munkásmozgalmainak politikai irányvonala legfőbb kérdéseit a központbar. Moszkvában széleskörű vitának vetették alá a nemzetközi kongresszusokon és más összejöveteleken, S ezek fontos irányvonalat szabtak mag. Lehet mondani, hogy ebben oz időszakban a kommunista mozgalomnak centralizált vezetése volt, s a felelősség fő részét ebben oz orosz elvtársak vállalták, mellettük állottak azonban a más országokból jövő elvtársak. Nemsokára azonban a mozgalom magától fejlődött, főképpen ott, ahol jók voltak a vezetők c 1924-ben például az olasz pártnak az oz elhatározása, hegy ott hagyja a parlamentből kivált ellenzéki pártok külön gyűlését és visszatér a parlamentbe, az olasz párt elhatározása volt, s szöges ellentétben állott azzal a tanáccsal, melyet'erre vonatkozóan az Internacionálé vezetői adtak az olasz pártnak, A VII, pártkongresszus idején /1935-ben/ azok a pártok, melyek megerősödtek, egységesek voltok, s amelyeket jól vezettek, már ugy látták, hogy egy nemzetközi központ nem tel et annál többet, minthogy kidolgozza az adott helyzetben az általános értekelést és a mozgalmunk előtt álló feladatokat« Do a politikai döntés és/megvalcsitásaaz egyes pártok munkája kellett hogy legyen, teljesen az egyes pártok kez- • deményezésére volt bizvo, s rájuk, hárult értük az egész felelősség, A nagy küzdelmek 1934-ben és 1939-ben ilymódon keletkeztek Francia-' országban és Spanyolországbon, a háború alatt és a háború után is. Ha a kommunisták utja a Szovjetunió nemzetközi politikájának nyomdekában haladt, ennek az az oka, hogy a kommunista pártok meg voltak győződve, hogy ez a nemzetközi aolitika helyes, s valóban helyes' is volt 0 / annak Az 1947-bena Kommunista Internécionálétól merőben eltérő feladatokkal megalakult Információs Iroda lényegében két dolgot cselekedettí az első jó volt, a második rossz, az első az volt, hogy helyesen tájékoztatta az egész munkásmozgalmat, hogyan álljon ellen és miként küzdjön az imperializmus háborús tervei ellen,, A második a jugoszláv kommunisták elleni szerencsétlen beavatkozás volt„ Egyebet aztán a Tájékoztatási Iroda nem is tett, csupán egy nyilvános bulletint adott ki, tisztán tájékoztatási céllal. Velünk, olaszokkal például sohasem esett meg, csupán a Tájékoztatási Irodát megalakító összejövetelen, hogy nemzetközi értekezleten foglalkozzunk a mi politikánkkal,, A háború utáni valamennyi kezdeményezésünk a saját elhatározásunkból eredt, a többi kommunista pártok vezető elvtársai talán meg .sem értették teljes egészében,
