Szigorúan Bizalmas, 1956. június

1956-06-19 [1076]

demokratikus jellemvonásait, de vajon a politikai és a gazdasági demokrácia iierdósei, a párt belső demokráciájának és vezető szerepének, problémái hogyan visznnylanak az állam demokratikus müköS őséhez ós az említett területek bármelyikén elkövetett tévedés hogyan hullámzik végig az egész rendfczeren. Ezt kell alapos tanulmányozás tárgyává tenni, azt kell tisztázni, 7./ Minek tulaj donit ja azt a tényt, hogy a kommunisták az egész világon hittek a perekről ós az összeesküvésekről szóló hivatalos sztálini verziónak? - Az egész világ kommunistái mindig határtalan bizalommal voltak a Szovjet Kommunista Párt és vezetői iránt. Hogy ez a bizalom miből fakadt, az egészen nyilvánvaló.A történelem döntő pillanataiban és a munkásmozgalom, valamint a nemzetközi politika döntő kérdéseibon a szovjet kommunisták álláspontja mindig a holyes álláspont volt.Az 1917. évi forradalom, amelyben átvették a hátaimat, lelkesedést keltett.Az € általuk a forradalom után hangoztatott, megvédelmezett és követett politika helyességót a tények mutatták meg. Ismeretesek voltak azok az emberfeletti nehézségek, amelyekkel szembekerültek és amelyeket le tudtak győzni.Az egész világ ellenük volt. Minden eszközzel őket támadta, őket gyalázta. Minden ország vezető osztályai összefogtak ellenük. Az ellenzéki pártokban,do még a munkásmozgalomban is kevesen voltak azok, akik ha nem is helyeslést, de legalább megértést tanúsítottak volna az iránt a gigantikus munka iránt, amely a Szovjetunióban indult meg. Ma a legmegcsontosodottabb reakciósok kivételével mindenki elismeri, hogy a Szovjetunió megteremtése az ujabbkori történelem legfontosabb eseménye. Csak a kommunisták, majdnem egyedül ők követték lépésről lépésre ezt az alkotó munkát, ők magyarázták ezt meg, ők védelmezték és védelmezték e munka irányítóit is. Ilyen körülmények közett természetes és helyes volt, hogy mélyreható, teljes bizalom ós szolidaritás alakult ki a világ minden országa munkásosztályának élcsapata részerői aziránt a kommunista párt iránt, zm:ly valóban az egész politikai és szociális mozgalom ólén haladt. Figyelembe kell venni még azt a tényt is, hogy azok, akik előbb csak a Szovjetunió kommunista politikájának ezt vagy azt a vonatkozását bírálták, hamarosan egy gyékényen árultak már az egész kommunista mozgalom hivatalos rágalmazóival, hogy a JLe grea kciós abb politikai erők nyilt vagy álcázott ügynöke ivó váljanak. Kisebb vagy nagyobb mértékben ugyanezt minden kommunista párt megfigyelhette magán. Igy azután a szovjet kommunisták iránti teljes bizalomon és szolidaritáson tulmenőleg az a szilárd meggyőződés alakult ki, hogy ez a szolidaritás megkülönböztető jele egy igazán forradalmi proletarmozgalomnak és ez alapvetően igaz volt. Közülünk tehát senkinek sem szabad bánnia ezt a bizalomteljes viszonyt, ezt a szolidaritást. Ez tette lehetővé nekünk, akik saját országunk körülményei között dolgoztunk és harc eltünk, hogy kifejezzük és meghatározott politikai ós szervezési f crmá3 a öntsük azt az uj forradalmi lendületet, amelyet az Októberi Porradalom a . munkáscB2tályban felszított es amelyet a Szovjetunióbeli szocialista társadalom építésének eredményei, tovább tápláltak, kiterjesztettek